A karácsonyi dalok döntő többsége a meghittségről, a családi idillről, a fenyőfáról, a lakomáról, vagy az ajándékokról szól, nyilván nem véletlenül, hiszen ki vágyna arra, hogy erőszakról, veszekedésről, netán alkoholizmusról halljon? Pedig ilyen drámai jellegű szerzeményekre is akad példa, csak egy kicsit jobban oda kell figyelni a dalszövegekre.
Baby It’s Cold Outside
Az 1944-ben íródott karácsonyi klasszikust aligha kell bemutatni. A duettet egy férfi és egy nő párbeszéde adja, ahol a férfi arról győzködi a hölgyet, hogy maradjon ott éjszakára, miközben a nő sorra hozza a kifogásokat, hogy miért nem kellene. 2017-ben, a #metoo idején robbant a bomba, miszerint a dal valódi jelentéstartalma egy szexuális erőszakot feltételez, a férfi tolakodóan nem akarja a nőt elengedni, az hiába utasítja vissza, sőt, egy olyan mondat is elhangzik, hogy „mi van az italomban?”, ami sokak szerint a randidrogokra vezethető vissza. Bár a dalt azóta felmentették a rossz megítélést alól a társadalmi szerepek változására hivatkozva, illetve azért is, mert a ’40-es években a randidrogok még nem léteztek, valószínűleg már sosem fogja lemosni a reputációján esett csorbát.
Fairytale of New York
A tündérmese ebben az esetben szigorúan idézőjelesen értendő, ugyanis a The Pogues és Kristy MacColl slágere minden, csak nem mesés, olyannyira nem, hogy 2007-ben a BBC cenzúrázta is, kizárólag a rajongók felháborodására tértek vissza az eredeti dalszöveghez, ami tele van káromkodással. A dal egy New Yorkba emigrált ír pár veszekedéséről szól, akik a nagy amerikai álmot kergették, de ebből nyilvánvalóan nem lett semmi, így a nő minden sérelmét a férfi fejéhez vágja, repkednek a trágár jelzők, amire a férfi is hasonlóan reagál. Szó sincs benne idillről vagy megbocsátásról, sőt, még az NYPD, azaz a New York-i rendőrség dalárdája is feltűnik a szövegben és a klipben, ami arra utal, hogy a családi balhé igencsak elfajult és végül a rendőrségnek kellett közbelépnie. Lehet, hogy a dallam vidámsága megtévesztő, de érdemes legközelebb a szöveget is figyelmesen hallgatni.
Please Daddy (Please Don’t Get Drunk This Christmas)
Már a cím alapján is sejthető, hogy ez nem egy felemelő ünnepi szerzemény, de elég egyszer meghallgatni ahhoz, hogy tényleges rossz érzés legyen úrrá az emberen. A zenés monológ egy nyolcéves kisfiú vallomása, aki azt alkoholista apjához fohászkodik, hogy legalább karácsonykor ne igyon, mert nem akarja, hogy a mamája sírjon. Az egyik versszak konkrétan felidézi, hogy az apuka elájult a fa alatt egy korábbi ünnep alkalmával, így a kisfiú arra kéri a férfit, ezúttal kímélje meg őket a közjátéktól és az édesanyját a könnyektől. John Denver előadásában a sláger egy vidám, könnyed, country-nóta is lehetne, mégis, ennél szomorúbb (és igazibb) szöveg aligha íródott ebben a műfajban.
Do They Know It’s Christmas?
Nem vitatjuk el a sláger azon nemes szándékát, hogy felhívja a figyelmet az éhezők sorsára, hiszen Bono és Bob Geldof szerzeménye a ‘80-as évek egyik legnagyobb adománygyűjtő megmozdulása lett, ugyanakkor a „Tonight thank God it’s them instead of you” sor, ami nagyjából annyit tesz, ma este adjunk hálát azért, hogy ők vannak ilyen helyzetben, helyettünk, egyáltalán nem felemelő, sőt. Lekezelő azokkal szemben, akiknek megsegítésére íródott, és sértő a hallgatókkal szemben, akik a legkevésbé tehetnek arról, hogy jobb helyzetbe születtek.
I’ll Be home for Christmas
„Otthon leszek karácsonyra” – zengi a refrén, és az ember elképzeli, ahogyan a család összegyűlik szenteste a fa körül, csakhogy ez a dal merőben más kontextusban íródott. Valójában egy második világháborús katona gondolatait eleveníti meg, aki éppen levelet fogalmaz a lövészárokból, innen ered az „if only in my dreams” sor, azaz „hacsak az álmaimban is” utalva arra, hogy az otthonával, a családjával fog álmodni, miközben egy hideg rókalyukban húzza meg magát, és megpróbálja túlélni a háborút. Ha ez nem szomorú, akkor nem tudjuk, mi az.
