Miller Dávidot a legtöbben talán a Reggeli és az X-Faktor műsorvezetőjeként ismerik, miközben ő ennél sokkal több munkát végez. Színészkedik, zenél, szinkronizál és az elmúlt időszakban még producerkedni is elkezdett. A Refreshernek adott interjújában mesélt arról, hogyan képes megállni a helyét egyszerre több területen is.
Miller Dávid (Fotó: Trenka Attila)
„Szeretem azokat a dolgokat, amiket csinálok, és szerintem ez a fontos, ez egy nagyon szerencsés helyzet. Például nem csak a szinkronizálásból kell megélnem, ezért mindig tudok éppen annyit vállalni, amennyit élvezek és szeretek is. Nem vezetek Reggelit minden nap. Ha így lenne, lehet, több eséllyel és hamarabb égnék ki, vagy elfásulnék. Az a heti pár alkalom nekem tökéletes, imádok találkozni és beszélgetni az emberekkel, bekerülni a flow-ba. Az X-Faktor koncentrációban, felkészülésben, és kihívás szempontjából is egy teljesen más univerzum, hasonlóan a filmezéshez, ami szintén a szívem csücske. Úgy érzem, színészként még nem tudtam magamnak bizonyítani azt, amit én magamban érzek, ez még várat magára. A zene pedig számomra teljesen terápiás jelleggel bír, nem is tudnám a munkához sorolni. Ha abból majd egyszer meg tudnék élni, vagy egyáltalán pénzt tudnék belőle keresni, az maga lenne a mennyország, a non plus ultra.”
Dávidtól ezután megkérdezték, mi a véleménye a manapság híres kifejezésről, a nepotizmusról, ami azt jelenti, híres szülők gyerekei könnyebben helyezkednek el főleg művészeti ágakban, és ő mennyire jár hasonló cipőben, hiszen szülei, Ullmann Mónika és Miller Zoltán mindketten színészek.
„Engem ez a téma egész életemben végigkísért, azonban inkább fordítva. Azért, mert híresek a szüleim, sosem volt részem pozitív megkülönböztetésben, épp ellenkezőleg, általában nagyobb volt az elvárás felém ilyen téren. Ezért sem jelentkeztem a Színművészeti Egyetemre, és ezért is mentem ki tanulni Londonba. Nem akartam azért bekerülni, mert valakinek a fia vagyok, és azt sem akartam, hogy nekem jobban kelljen elmondanom József Attila Mama című versét azért, mert a családi hátterem miatt jobban kéne tudnom. Amit kaptam, és ami miatt végtelenül szerencsésnek érzem magam, és hálásnak a családomnak, az az, hogy nagyon korán megtanulhattam a munkához való helyes hozzáállást és az alázatot, és ezt már soha senki nem fogja elvenni tőlem” – fogalmazott Dávid.
