2022 egy nagyon erős év volt a mozikban, számos mestermű mutatkozhatott be, és meglepő módon ezek egy jó része Oscar-jelöléseket is kapott. Ehhez képest csalódás, hogy idén az Oscar gyakorlatilag két filmre redukálta az ünneplést: hét díjat kapott a Minden, mindenhol, mindenkor című multiverzumos kungfu marhulás és négy díjat vihetett haza a német Nyugaton a helyzet változatlan című háborús film. A többiek vagy alig, vagy egyáltalán nem rúghattak labdába, és egészen kivételes minőségű filmek távozhattak üres kézzel a gáláról. Ez mindenképp csalódásnak mondható, ahogy az is, hogy a legtöbb kategóriában egyértelműen a papírforma érvényesült, és maga a show sem hozott olyan extrém eseményt, mint tavaly Will Smith pofonja, vagy néhány évvel korábban a Holdfény és a Kalifornai álom borítékjainak elcserélése. Ennek ellenére a három és fél órásra duzzadó műsor mégsem fulladt unalomba, köszönhetően a többnyire ügyesen kiválasztott díjátadóknak, és a szokottnál több érzelmes pillanatot hozó köszönőbeszédeknek.
Ke Huy Quan, Michelle Yeoh, Brendan Fraser és Jamie Lee Curtis az Oscar-díjaikkal (Fotó: Jeff Kravitz/FilmMagic)
A nyitány és a házigazda
Épp csak elkezdődött a show, azonnal érződött, hogy az elmúlt években mennyire hiányzott, hogy az Oscarnak legyen egy házigazdája. A nyitóbeszéd mesteri volt. A late night show műsorvezető Jimmy Kimmel ejtőernyőzve érkezett meg a helyszínre, és egy csodásan kiegyensúlyozott, jól működő poénokkal teli bevezetőt tartott. Csipkelődött a jelen lévőkön, de igazán sértő poénokat nem mondott, hacsak nem tartjuk annak, hogy tett egy utalást arra, hogy a Babylon 100 milliót veszített a mozikasszáknál, és Tom Cruise szcientológus. Kimmel kiemelte, hogy tavaly végre visszatértek a nézők a filmszínházakba, és tett is egy megjegyzést arra, hogy milyen vicces, hogy pont az a két ember, Tom Cruise és James Cameron nem ment el a gálára, akik a Top Gun: Maverickkel és az Avatar: A víz útjával a legtöbbet tettek ezért.
Onnan tudhatod, hogy egy show túl hosszú, ha még James Cameron se megy el rá
– viccelődött Kimmel, aki megjegyezte, hogy a tavalyi botrány után idén ismét az összes kategóriát élőben közvetítik, viszont a filmesek ezután ne panaszkodjanak, mert három és fél órát kell majd fészkelődniük a székeikben, hiszen ők akarták ezt.
Jimmy Kimmel nyitóbeszéde (Fotó: Kevin Winter/Getty Images)
Finoman utalt arra, hogy milyen sajnálatos, hogy idén egyetlen női jelölt sincs a rendezők között, majd hozzátette, ettől még rendkívül színes a felhozatal: Dublin minden negyedéből akad egy jelölt. Az írek idén valóban látványosan taroltak a jelölésekben. A házigazda a legtöbbet Steven Spielberggel és A Fabelman családdal foglalkozott, ami nem is csoda, lévén Spielberg az első rendező, akit hat különböző évtizedben is jelöltek Oscarra, a zeneszerző John Williams pedig a maga 91 évével az eddigi legidősebb Oscar-jelölt. Természetesen nem maradhatott ki az utalás a tavalyi Oscar-pofonra sem. Kimmel elmondta, hogy „ha bárki erőszakot alkalmaz a show alatt, akkor tegyék azt, amit tavaly is: ne csináljanak semmit. Esetleg öleljék meg az erőszaktevőt”.
„Ne ez legyen a mércéd, mert ez nem normális”
Már a show elején sejteni lehetett, hogy a Minden, mindenhol, mindenkor tarolni fog, hiszen mindkét mellékszereplői kategóriában elhozták a díjat. Ke Huy Quannak az egész terem állva tapsolt, hiszen gyerekszínészként kezdte, majd a sok sikertelenség hatására évtizedekre kiszállt a szakmából, és most visszatért, és egyből egy Oscarral lett gazdagabb.
Ez az igazi amerikai álom
– mondta a színész, aki elsősorban a 85 éves anyukájának köszönte meg a díjat. A gálán ez most amúgy is nagy divat volt: míg régen a díjazottak arra figyeltek, hogy nehogy elfelejtsék az ügynöküket a köszönetnyilvánítás során, most az anyák lettek azok, akiket kötelező volt megemlíteni. Így tett többek között Jamie Lee Curtis is, aki egy rövid, de hatásos és érzelmes beszédben mondta el, hogy ez nemcsak az ő díja, és milyen rengeteg ember dolgozott azon, hogy ő most a színpadra állhasson. „We just won an Oscar” – mondta kitörő örömmel, és szem nem maradt szárazon.
Jamie Lee Curtis az első Oscar-díjával (Fotó: Kevin Winter/Getty Images)
Különleges pillanat volt, amikor az RRR című indiai film dalszerzői a köszönőbeszédüket dalban mondták el, és kellően könnyfakasztó volt az is, amikor a Navalnij című dokumentumfilm díjának átvételekor a még mindig rács mögött lévő politikus felesége, Yulia is mikrofonhoz jutott, és beszélt a férjéről. Ha pedig már az oroszoknál tartunk: számomra kissé furcsa volt, hogy a Nyugaton a helyzet változatlan című háborús film négy kategóriában is díjat kapott, ám egyik alkotó sem tartotta fontosnak, hogy a köszönőbeszédében legalább megemlítse az orosz-ukrán háborút.
A bálnáért jutalmazott Brendan Fraser természetesen könnyek között vette át a főszereplői díját, és megköszönte Hollywoodnak, hogy ilyen szépen fogadta vissza őt, Michelle Yeoh pedig elintézte, hogy a TÁR-ral sokáig biztos befutónak tartott Cate Blanchett ne kaphassa meg a harmadik Oscarját. A legjobb köszönőbeszédet azonban kétségtelenül a forgatókönyvíróként és rendezőként jutalmazott Daniels páros mondta, akik felhívták a figyelmet, hogy a filmkészítéskor nem lehet a mérce egy Oscar-díj, hiszen nem normális, hogy valaki ezt megkaphatja, ez inkább a kivétel, sőt már-már kész őrület.
Hugh Grant modora és egy színpadra lépő kokain medve
Idén sikerült egész jól összeválogatni a díjátadók javát, és bár akadt több száraz vagy erőltetetten vicceskedő bevezető, bőven akadtak valóban könnyed, találó felvezetések is. Ezek egyike volt Elizabeth Banks, aki a Kokainmedve rendezőjeként egy medvejelmezbe öltözött fickó mellett adta át a vizuális effektusokért járó díjat, de közben elment a hangja és köhögött: a közösségi médiában sokan arra gyanakodtak, hogy covidosan ment el a Kodak Theaterbe. A rekedt hangja ellenére a beszéde ettől még működött. Vicces volt, hogy a legjobb rövid animációs film díját átadó Pedro Pascal és Elizabeth Olsen kerülni próbálta, hogy ki kelljen mondaniuk az egyik jelölt produkció, a My Year of Dicks (Az évem farkakban) címét: szerencséjükre nem ez a film nyert, így megúszták a dolgot.
Hugh Grant Andie MacDowell társaságában állt színpadra, összehozva egy kis Négy esküvő, egy temetés reuniont. Grant szupervicces felvezetést mondott és nagyon elemében volt, ami annak fényében különösen érdekes, hogy kb. két órával korábban a vörös szőnyeges bevonuláson még szuperkínos, tőmondatokban válaszoló interjút adott a tévés közvetítés riporterének, és úgy állt ott, mintha legszívesebben bárhol máshol lenne a világon, csak ne kelljen ott jópofiznia.
Vicces volt még a Paul Dano – Julia Louis-Dreyfus páros és a Michael B. Jordan – Jonathan Majors duó, de ők inkább csak hozták a kötelezőt. Nem adott át díjat, de színpadra állt A sziget szellemei miniszamara, Jenny is, simán nyerve ezzel az este cukiság-díját, bár láthatóan zavarban volt az őt ünneplő tömeg láttán.
John Travolta könnyei
Sok Oscar-gálán éreztem már azt, hogy az előadott betétdalok nem sok mindenre jók időhúzáson kívül. Ugyan idén is akadt egy-két gyengébb produkció, a legtöbb szerencsére inkább emelte az est fényét, különösen az RRR betétdala, a Naatu, Naatu volt telitalálat, amihez olyan táncos show-t nyomtak, hogy öröm volt nézni, még ha láthatóan nem is bírták azt az eszeveszett tempót, amit a filmben láthattunk. Magához képest nem énekelt annyira bivalyul Lady Gaga, aki az előadás kedvéért levetette a vörös szőnyeges ruháját és lemosta a sminkjét, hogy szakadt farmerben, kopott fekete pólóban, unplugged változatban adja elő a Top Gun 2 betétdalát, de a produkció még így is jól sikerült. Rihanna Fekete párduc 2-s dala pedig kellően monumentális előadásban kelt új életre.
Különösen jó választás volt a szervezők részéről, hogy a filmszakma halottjaira emlékező blokk felvezetésére John Travoltát kérték fel. A színész tavaly vesztette el jó barátját és Grease-béli színészpartnerét, Olivia Newton-Johnt, és Kirstie Alley-t, akivel a Nicsak, ki beszél-filmekben játszott együtt. A könnyei kétségtelenül valódiak voltak, ehhez nem férhet kétség, ráadásul Lenny Kravitz előadása is jól sikerült a blokk zenei kíséreteként.
Az idei Oscar-gála nem hozott semmi igazán különlegeset, egyszerűen csak megmutatta, hogy milyen az, amikor profin, nagyobb mellényúlások nélkül hoznak le egy ilyen show-t. Kevésbé kiszámítható díjakkal és valamivel rövidebb műsoridővel még bőven lehetne javítani rajta, de ettől még a 2023-as az egyik legjobb Oscar-show volt, amit az utóbbi években láttam.
A DÍJAK
LEGJOBB FILM
Minden, mindenhol, mindenkor
LEGJOBB FÉRFI FŐSZEREPLŐ
Brendan Fraser (A bálna)
LEGJOBB NŐI FŐSZEREPLŐ
Michelle Yeoh (Minden, mindenhol, mindenkor)
LEGJOBB FÉRFI MELLÉKSZEREPLŐ
Ke Huy Quan (Minden, mindenhol, mindenkor)
LEGJOBB NŐI MELLÉKSZEREPLŐ
Jamie Lee Curtis (Minden, mindenhol, mindenkor)
LEGJOBB RENDEZŐ
Dan Kwan és Daniel Scheinert (Minden, mindenhol, mindenkor)
LEGJOBB EREDETI FORGATÓKÖNYV
Minden, mindenhol, mindenkor (Dan Kwan és Daniel Scheinert)
LEGJOBB ADAPTÁLT FORGATÓKÖNYV
Women Talking (Sarah Polley)
LEGJOBB NEMZETKÖZI JÁTÉKFILM
Nyugaton a helyzet változatlan (Németország)
LEGJOBB ANIMÁCIÓS FILM
Guillermo del Toro: Pinokkió
LEGJOBB LÁTVÁNY
Nyugaton a helyzet változatlan
LEGJOBB FÉNYKÉPEZÉS
Nyugaton a helyzet változatlan (James Friend)
LEGJOBB JELMEZ
Fekete Párduc 2 (Ruth E. Carter)
LEGJOBB VÁGÁS
Minden, mindenhol, mindenkor (Paul Rogers)
LEGJOBB MASZK
A bálna
LEGJOBB ZENE
Nyugaton a helyzet változatlan (Volker Bertelmann)
LEGJOBB BETÉTDAL
RRR (M.M. Keeravani, Chandrabose: „Naatu Naatu”)
LEGJOBB HANG
Top Gun: Maverick
LEGJOBB VIZUÁLIS EFFEKTEK
Avatar – A víz útja
LEGJOBB DOKUMENTUMFILM
Navalnij
LEGJOBB RÖVID DOKUMENTUMFILM
Az elefántsuttogók
LEGJOBB RÖVID ANIMÁCIÓS FILM
A kisfiú, a vakond, a róka és a ló
LEGJOBB RÖVIDFILM
An Irish Goodbye