Eke Angéla kiállítása a Budapesti Tavaszi Fesztiválon

Ezúttal egy kicsit más oldaladról ismerhetünk meg, hiszen nem színészként, hanem fotóművészként mutatkozol be. Készülsz már a programra?

Egyáltalán nem gondolok magamra fotóművészként, inkább a lelkes amatőröknek kijáró végtelen szabadság erejével élek fényképezés közben. Nem is fotókat, hanem viszonyokat, gondolatokat, érzéseket, és kiterjesztett őszinte pillanatokat szeretnék viszont látni egy fotópapíron. Az analóg fotózás érdekel, a totális valóság leképezése, a lelassulás, jelenbe kerülés, egy téma feldolgozása. Már a film is önmagában érték, 36 képkocka áll rendelkezésemre, és nagyon meg kell fontolni, hogy mire lövöm el. Gondoljunk csak bele, 36 kép az milyen kevés ahhoz képest, hogy a telefonunkban akár csak a reggelinkről észrevétlenül ellőttünk ötven képet. A digitális fényképezéshez nem értek és nem is vonz, a filmre való fotózás volt az én titkos hobbim, mindaddig, amíg a véletlen és a barátaim elő nem csalogatták ezt a kiállítást.

A színháztól azért mégsem szakadtál el teljesen, hiszen kollégáidat örökítetted meg otthonaikban. Mi volt a koncepció, és hogy sikerült a kivitelezés véleményed szerint?

A Trojka Színházi Társulás új bemutatóját, vagyis a SZX_MCHN, avagy vágyaink meghurcoltatása című előadást – amiben én színészként veszek részt – készítettük elő a rendezővel, Gryllus Dorkával, amikor felmerült, hogy az előadáshoz kapcsolódó kísérőprogramokkal színesítsük a Budapesti Tavaszi Fesztiválon debütáló produkciónkat. Ekkor egy barátom hozta fel, hogy itt az ideje, hogy a fotózást komolyabban műveljem. A SZX_MCHN előadás egy zenés show-műsor, ami a saját szexualitásunkat, vágyainkat, társadalmi elvárásokat, személyes történeteket helyezi a középpontba. Az előadás témájából építkezik az egy – más című kiállítás, aminek anyagában színész kollégáimat saját otthonaikban örökítettem meg egy hozzátartozójukkal, általam előre meghatározott vízióban, miközben a nemi szerepeket helyenként felcseréltük. Sokszorosan komfortzónán kívülre helyeztem őket, és éppen ebben a káoszban jöttek felszínre igazán őszinte pillanatok.

Eke Angéla fotója

Hogyan kerültél kapcsolatba a fotózással?

A hétköznapokon keresztül. Bárhol járok, mindenhol látok valami megörökítendőt. A kiállítás anyagát elkészíteni azonban nagyon más volt, komoly előkészületek kellettek hozzá. Mivel nem vagyok profi, fontosnak éreztem, hogy legyen egy fényképész mentorom, akinek feltehetem a kérdéseimet, mielőtt nekilátok a folyamatnak; Lőrincz Márk fényképész segített ebben. Minden szereplő vízióját, stylingját Lakatos Márkkal, Kalmár Emesével egyeztettük. Sokszor válik paródiává, ha egy férfit nőnek öltöztetnek, itt pedig a természetességre törekedtünk. A sminkek esetében szintén az volt a fontos, hogy ne maszkszerű arcok nézzenek vissza, hanem a személyiség egy másik képe, ezt Mezei Virág sminkes profin oldotta meg. Két hónap alatt sokat utaztunk a stábbal, hiszen nyolc otthonban fotóztunk, nyolc különböző világba engedtek be minket, ami nagyon nagy dolog. És hogy a kiállítás a TOBE Gallery-ben lesz látható, az egy fantasztikus dolog számomra, hiszen ez a hazai -és nemzetközi fotósok egyik kiemelt galériája. 

Színművészként ismert meg a közönség, azonban számos más oldaladat is megmutattad az évek során. Fontos számodra az önkifejezés a művészeteken keresztül?

Az önkifejezés akkor tud testet ölteni, ha van gondolat mögötte, ami olyan erős, hogy kézzelfoghatóvá váljon. A Színház- és Filmművészeti Egyetem színművész szakán, báb szakirányon végeztem, a báb műfaj adta hatalmas szabadság és kreativitás más-más módokon segít érvényre juttatni a különböző gondolatokat. 

A Budapesti Tavaszi Fesztivál egy alapjaiban kulturális rendezvény, amely sokszínű programjaival sok korosztályt elér. Szerinted mennyire fogékonyak a fiatalok a művészetekre?

A fiatalok nagyon nyitottak, befogadóak, sokkal több inger éri őket, hiszen egy olyan világba születtek, amiben végtelenítve ömlik rájuk a tartalom, a reklám, a különböző ingerek. Mivel ilyen mennyiségben képtelenség, hogy minőségi tartalomhoz jussanak, szerintem megfogja őket, ha valami más, ha valami igazi, őszinte. Az élő műfaj, mint például a színház, szerintem épp ezért egyre nagyobb érték lesz. Nem hiszem, hogy meg lehetne, vagy meg kéne változtatni egész generációk szokásait, de azért felelős vagyok alkotóként, hogy milyen minőségű alkotást adok ki a kezemből.

Fotó: Pejkó Gergő

Szerinted korosztályhoz kapcsolható, hogy ki, milyen programokat látogat, vagy ez abszolút személyfüggő?

Vannak olyan témakörök, amelyek egy bizonyos korosztályt jobban érintenek, ez természetes, és sokaknak fontosak az ilyen témájú programok. Például tantermi előadások esetén a korosztályt meghatározó témákat kell feldolgozni, ami érthető, hiszen abba tudnak belehelyezkedni. 

Látogatóként is részt veszel a programokon? Mi az, ami a legjobban érdekel?

A trojkás programcsomaghoz kapcsolódó, de nem a mi előadásunkban lesz látható az Énnekem fáznom kell és epekednem című felolvasásest Borda Rékával, Ferencz Mónikával és Nádasdy Ádámmal. Ezek a nagyszerű költők saját anyagaikat olvassák fel az Eötvös10-ben. Mivel ritkán jutok el koncertre, és hatalmas rajongója vagyok, Dés László koncertjére is szeretnék eljutni.