Bár ez Európából (mármint a kontinensről), és pláne Magyarországról kevésbé látszik, de az amerikai Domino’s a világ egyik legnagyobb pizzérialánca: a Wikipedia szerint a cégnek 2018-ban körülbelül 15 ezer étterme volt, ebből 5649 az Egyesült Államokban, 1500 Indiában és 1249 az Egyesült Királyságban. A Domino’s több mint 83 országban és csaknem hatezer városban van jelen világszerte, szóval nagyjából a Pizza Huthoz mérhető pizzériamonstrumról van szó (amely egyébként tavaly csúnyán megbukott Olaszországban).
A Domino’st két testvér, Tom és James Monaghan alapította 1960-ban, amikor mindössze kilencszáz dollárért megvásároltak egy csődbe ment pizzériát, a DomiNick’s-t az Eastern Michigan Egyetem kampuszának szélén. Egy évvel később, amikor az étterem még mindig nem indult be, James kiszállt a pizzériából és elment postásnak, üzletrészét pedig eladta bátyjának, Tomnak egy használt Volkswagen bogárért; ez meglehetősen súlyos üzleti balfogásnak bizonyult, ugyanis a DomiNick’s mindössze néhány év alatt az ország legforgalmasabb pizzériájává vált (legalábbis Tom Monaghan saját becslése szerint) annak köszönhetően, hogy – és most a cégvezetőt idézzük – „nem bonyolították túl a dolgokat”. 1965-ben egy alkalmazott javaslatára Monaghan Domino’sra változtatta az étterem nevét, és bár 1980-ban a Domino Sugar beperelte névbitorlásért, ő kitartott, és 1983-ban megnyitotta ezredik éttermét.
A nyolcvanas évek közepére azonban elég zsúfolttá vált az amerikai pizzapiac, így a Domino’s kénytelen volt előrukkolni valami újdonsággal, hogy megőrizze vezető pozícióját; ekkor találták ki a félórás garanciát, vagyis hogy a pizzát maximum harminc percen belül ki kellett szállítani a megrendelőnek. Ehhez a cég 1986-ban egy nagyszabású marketingkampányt is kidolgozott, amelynek központi alakja egy piros nyuszijelmezt viselő, bizarr és irritáló figura lett, amit a marketingesek úgy neveztek, hogy
The Noid
Bár a karakter nem tűnt különösebben rokonszenvesnek (mondjuk nem is szánták annak – szerepe szerint inkább afféle csínytevő, gonosz manó volt), mégis hamar rendkívül nagy népszerűségre tett szert, ami nyilván az agresszív reklámkampánynak is köszönhető. A gyurmaanimáció nagymestere, Will Vinton által készített reklámfilmekben Noid mindig különféle őrült és szürreális praktikákkal próbálta megakadályozni, hogy a Domino’s-pizza időben és sértetlenül érkezzen meg a megrendelőhöz; természetesen mindhiába. Noid tündöklése csaknem egy évtizeden át tartott, alakja a különböző videójátékoktól kezdve egészen Michael Jackson Moonwalker című filmjéig számtalan helyen feltűnt – aki abban az időben Egyesült Államokban élt, valószínűleg akkor sem tudta volna elkerülni, ha egy földalatti atombunkerben tölti ideje nagy részét. Ami már csak azért is vicces, mert a Domino’s Noid – reklámjainak gyakran ismételt szlogenje az volt, hogy „Avoid the Noid!”, vagyis „Kerüld el a Noidot!”.
A Domino’s Pizza The Noid nevű figurája (Fotó: Profimedia)
Aztán jött a katasztrófa.
1989. január 30-án, egy minden szempontból átlagos hétfői napon, épp ebédidőben egy 22 éves, meglehetősen zavart fiatalember, bizonyos Kenneth Lamar Noid (akinek a vezetékneve megegyezett a gyurmából gyúrt, nyúlmaszkos ámokfutóéval) besétált a georgiai Chamblee-ben található Domino’s Pizza üzletbe, kezében egy 357-es magnum revolverrel, és túszul ejtett két alkalmazottat, majd tízezer dollárt és egy autót követelt magának, valamint az Özvegy fia című, szabadkőművesekről szóló regény egy példányát.
A túszdráma több mint órán keresztül tartott: ekkor Noid rendelt egy pizzát, és kényelmesen elfogyasztotta, ezalatt pedig a két alkalmazottnak sikerült elmenekülnie. A férfit a rendőrség őrizetbe vette, és emberrablással, súlyos testi sértéssel, illetve zsarolással vádolták meg. Mint az a kihallgatás során kiderült, Noid tettét nem elsősorban az anyagi javak motiválták; magán a pizzérián kívánt bosszút állni, ugyanis szentül meg volt győződve arról, hogy a noidos marketingkampány direkt az ő személye ellen irányult, és arra biztatta az embereket, hogy nagy ívben kerüljék el őt. Az egyik rendőr szerint a férfi valóságos megszállottjává vált Tom Monaghannak, és a fejében folyamatosan heves vitákat folytatott a cégvezetővel.
Domino’s pizzéria Mexikóban (fotó: Wikipedia)
Bár a túszejtő ellen vádat emeltek, végül elmebajra hivatkozva felmentették, és a georgiai elmegyógyintézetbe küldték, a PR-katasztrófa ellenére pedig a Domino’s megtartotta a Noidot, és továbbra is abszurdabbnál abszurdabb reklámokban szerepeltette. Egészen 1995-ig, amikor Kenneth Lamar Noid, aki továbbra is meg volt győződve arról, hogy a Domino’s Pizza meg akarja keseríteni az életét, öngyilkos lett floridai lakásában. A pizzalánc ezt követően azonnal leállította a Noid-kampányt, és nyugdíjba küldte a figurát.
Kenneth Lamar Noid az eset után egy helyi újságban
Bár a karakter azóta még pár alkalommal felbukkant a cég hirdetéseiben (2011-ben például egy Facebook-kampányban, tavalyelőtt meg egy tévéreklámban), nagy Noid-reneszánszra a jövőben aligha érdemes számítani.
