Kritika a Mellékhatás 2. évadáról

A Mellékhatás első évadát annak idején azért is ünnepelték, mert az RTL végre mert új utakra lépni, és a szokásos dramedy és falusi vígjáték recept helyett ki mert próbálni valami teljesen mást: egy hamisítatlan thrillert, ami a sztorijában még némi társadalomkritikát is magában hordozott. A korai epizódok nagyrészt még a realitás talaján mozogtak, sőt ekkor még a drámai elemek is kimondottan erősek voltak a szériában, ám később egyre inkább eltávolodtunk a valóság talajától, hogy thrilleres csavarok váltsák fel vagy egészítsék ki a karakterek egyéni drámáit. A sorozat második fele sem sikerült rosszul, de már nem volt annyira meggyőző, mint a nyitány. Szintén a Mellékhatás mellett szólt, hogy beemelte a közbeszédbe a Magyarországon tiltott béranyaság témáját, a széria számos cikket és diskurzust inspirált, és ugyan a tematika továbbra is fontos része a sztorinak, lévén a várva várt gyermek még nem született meg, most már a téma leginkább csak egy olyan plot pointként (sztorielemként) szolgál, ami segít a cselekmény előrevitelében.

Nagy Zsolt, Barta Ágnes és Sztarenki Dóra a Mellékhatás 2. évadában (fotó: RTL)

Indítás óriási svunggal

A Mellékhatás második évadából a sajtó egy epizódot nézhetett meg előzetesen, és ha valamiben, abban biztosan sikert arattak, hogy berántsák a nézőt. A Kovács Dániel Richárd által rendezett nyitány iszonyatosan sűrű, egymás után dobálja nekünk a csavarokat, szinte fellélegezni sincs időnk a fordulatok között. Egy nyitó epizódnak nyilván az a célja, hogy meggyőzze a nézőjét arról, hogy érdemes lesz visszatérni, mert bőven lesz itt látnivaló, és ezt a célt a Mellékhatás maradéktalanul teljesíti. Az első évad történései – főképp a Molnár Áron által játszott erőszakos karakter halála – nem maradnak következmények nélkül, a karaktereket többnyire a félelmeik és a bűntudatuk mozgatja, és már most látszik, hogy az új szezonban egyértelműen a thrilleres elemek kerültek középpontba. Néha már-már vágytam egy nyugodtabb pillanatra, annyira pörgős volt az epizód: egyedül Borbély Alexandra karakterének jeleneteinél nem éreztem azt, hogy itt most minden vérre megy: nála egy kis pihenőt engedélyezett nekem a sorozat. Az pedig jól sikerült, kikacsintós poén volt, hogy pont egy Nagy Ervin által játszott karakter próbálta őt felszedni egy szórakozóhelyen.

Anger Zsolt nyomozóként tűnik fel a második szezonban (fotó: RTL)

Nagyon él a Sztarenki Dóra és Barta Ágnes által játszott páros, utóbbi béranyaként egyértelműen a szíve-lelke lehet az új szezonnak, Barta egyetlen arckifejezéssel kiválóan tudja visszaadni a karakterében zajló vívódásokat. Nagy Zsolt kellően fenyegető jelenség nagyvállalkozó-gengszterként, még olyankor is nyugtalanító, amikor épp megpróbál kedves lenni. Az Adorjáni Bálint által játszott orvos számomra továbbra is a Mellékhatás gyenge pontja, sajnos most sem tudtam átérezni a figura belső harcait és lelkifurdalását, számomra végig kétdimenziós maradt a többségében háromdimenziós karakterek között. A Mellékhatás nyitánya azt mindenesetre elérte az új sztoriszálak feldobásával, hogy újra felkeltse az érdeklődésemet, de az nagy kérdés, hogy később mit tud majd kezdeni velük. Barta Ágnes béranya figurájában biztosan van még kraft, ha őt állítják középpontba, ez a szezon is végig érdekes maradhat, és jót mulattam az Anger Zsolt alakította megkeseredett, cinikus rendőrön is, aki új karakterként nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az első részt ennyire szórakoztatónak találjam.