1953 márciusa és júniusa között zajlott a nevadai sivatagban az Upshot-Knothole hadműveletnek nevezett kísérleti atomrobbantás-sorozat, ami önmagában még nem egy nagy hír, hisz a hidegháború évtizedei alatt az Egyesült Államok összesen 1054 darab nukleáris kísérleti robbantást hajtott végre, nagy részét egyébként ugyanezen a környéken (és a Marshall-szigeteknél), ráadásul a kísérletsorozatok többsége valamilyen teljesen idióta név alatt futott, mint pl. Buster-Jangle, Grommet, Toggle, Tumbler-Snapper, Nougat, Niblick vagy éppen a felülmúlhatatlan Plumbbob. Komolyan, hát mintha csak a Flúgos futam című rajzfilmsorozat szereplőinek névsorát olvasnánk.
Az Upshot-Knothole hadművelet annyiban mégiscsak érdekes, hogy a legelső felvonását – amely majdnem pontosan 67 évvel ezelőtt, 1953. március 17-én, délután egy óra húsz perckor vette kezdetét – kivételesen a televízió is élőben közvetítette; egyrészt ez nyilván erődemonstráció volt, másrészt meg afféle ismeretterjesztő nukleáris nyílt nap, amelynek keretében a polgárok megismerkedhettek az atomenergia felhasználásának érdekes módozataival. Alább meg is lehet tekinteni, a 16 kilotonnás bájos Annie-t (mert hogy máshogy hívták volna a bombát) működés közben:
Az Upshot-Knothole hadműveletnek akadt egy másik, a fentinél kevésbé ismert, ám annál izgalmasabb – mondjuk úgy – popkulturális vonatkozása; ugyanis valószínűleg (sőt: egészen biztosan) ez volt az egyetlen kísérleti atomrobbantás-sorozat a történelemben, amelyre művészi (vagy művészinek szánt, leginkább talán a poszt-futurizmushoz vagy –expresszionizmushoz sorolható tánckoreográfia készült. Mondjuk, a részletek elég ködösek. Annyi bizonyos, hogy az Oakland Tribune nevű lap 1953. június 28-i számában megjelent egy különös fotósorozat, amely egy fekete dresszt és balettcipőt viselő, karcsú, szőke táncosnőt örökített meg, aki egy kopár magaslaton piruettezik miközben a háttérben egy nukleáris gombafelhő gomolyog esztétikusan, egyúttal igen fenyegetően.
Atombomba-koreográfia (fotó: blog.nuclearsecrecy.com)
A képek mellett az alábbi – erősen a korszak hidegháborús-nukleáris paranoiájának szellemében fogant – szöveg olvasható:
„1800 méter magasságban, a vadnyugat szédítő meredélyei fölött egy fiatal lány nemrégiben bemutatta az évszázad táncát. Ő Sally McCloskey, a Las Vegas-i Sands Hotel egyik kóristalánya. A helyszín: az Angel Peak fenséges csúcsa. Feladata: korunk legnagyobb drámáját tánclépésekben tolmácsolni. Hajlékony alakja felett olyan szimbólum jelent meg, amely minden szem számára ismerős lehet: a hatvan kilométerrel távolabb felrobbantott atombomba halvány, emelkedő felhője. A pózok, amelyeket bemutat: 1. nyugtalanság, ami indítja a koreográfiát 2. a becsapódás 3. a félelem 4. a tánc tetőpontja, amit Sally úgy nevez: túlélés”
Angel’s Dance (fotó: blog.nuclearsecrecy.com)
Donald English, az 50-es években aktív Las Vegas-i fotóriporter pedig így emlékezett vissza a képek készítésének körülményeire:
„Rendszeresen tudósítottunk az Angel Peakről, lefényképeztük a gombafelhőket. Időnként táncosokat vittünk fel a csúcsra. Volt egy lány, Sally McCloskey, akivel egy kis sorozatot is csináltunk Angel’s Dance címmel. Ő balett-táncosnő volt, nem showgirl, aki gombafelhőre táncolt, ahogy az felemelkedett a horizonton (…) Mindent elkövettünk, amit csak tudtunk, hogy a képsorozat egy kicsit más legyen, mint a megszokottak; az újságok gyakran közöltek képeket gombafelhőkről, és úgy éreztük, komoly igény lenne egy másfajta megközelítésre is.”
Hogy a fotókkal pontosan mit is akartak kifejezni, az jó kérdés. Talán ez egyfajta haláltánc a végső nukleáris apokalipszis előtt? Vagy az amerikai hadifölény ünneplése? Netán a tudomány és a haladás feltartóztathatatlan erejének és lenyűgöző hiábavalóságának dicső-bús elégiája? Tulajdonképpen mindegy is; a lényeg, hogy irtó jól néz ki mindegyik. És ilyet tényleg senki más nem csinált se azelőtt, se azóta.
