50. évfordulóját ünnepelte a WTA, azaz a Női Tenisz Szövetség. A szövetséget 1973-ban alapították, hogy képviseljék a női teniszezők érdekeit. Az open érát a Grand-Slam tornákon 1968-ban vezették be, ami lehetővé tette, hogy az amatőr és profi versenyzők is egyaránt elindulhassanak a versenyen, azonban ez nem sokat segített a női teniszezők helyzetén.
Az ígéretesnek tűnő új korszak első néhány évében a nemek közötti kereseti különbségek csak nőttek, nem beszélve arról, hogy a versenyfeltételek sem voltak egyenlőek.
A probléma két évvel később csúcsosodott ki igazán, amikor Jack Kramer amerikai teniszező egy rangos versenyen közölte, hogy a férfi versenyzők nyolcszor annyit keresnek, mint a nők, még annak ellenére is, hogy a női mezőny is tele volt nagy tehetségekkel és sztárokkal. Pár hónappal később azonban kilenc nő, akiket csak az “eredeti kilencként” emlegetnek, olyan döntést hozott, ami az első lépés volt afelé, hogy ne csak a saját, hanem az összes női teniszező életét megváltoztassák.
Belépett a képbe egy női sportújságíró, Gladys Herdman, aki többek között a World Tennis magazin alapítója, továbbá a sport elkötelezett híve, illete a női teniszezők szószólója is volt egyben.
Heldman találkozott a WTA-t alapító kilences néhány tagjával, Billie Jean King-el, Rosie Casals-al és Nancy Richey-vel. A találkozó az US Openen történt, ahol a nők a Kramer által szervezett esemény bojkottja mellett tanácskozott. A sportújságíró elintézte, hogy a Houston Racquet Club egy újfajta eseményt rendezzen a nők számára.
Ezt követően a legendás kilenc teniszezőnő megalapította a saját női körét, illetve aláírták egy egydolláros szerződést. A szimbolikus szerződés megvédte őket a teniszipar által esetlegesen indított perektől, ezzel pedig ők lettek a szerződéses profi játékosok.
A döntésüknek természetesen nagy ára is volt, mivel ez azt vonta maga után, hogy kitiltották őket a Grand Slam tornákról, továbbá azzal fenyegetőztek, hogy elvesztik a nemzetközi ranglistájukat.
Tudtuk, hogy történelmet írunk, erős volt bennünk a céltudatosság. Egyfolytában arra gondoltam, hogy milyen elképzeléseink voltak a sportágunk jövőjéről. Biztosítani akartuk, hogy a világ összes női teniszezőjének legyen hova mennie, és meg tudjon élni a sportágból
– emlékezett vissza Billie Jean King a WTA Tennis-nek adott interjújában.
Billie Jean King-et a történelem egyik legnagyobb női teniszezőjeként tartják számon. Elmondása alapján az egyetlen esélyük egy saját torna, illetve versenysorozat volt, mivel egyre jobban úgy alakult, hogy a nők már nem tudtak hol játszani.
A férfi játékosok tényleg nem akarták, hogy játsszunk, mert ha játszottunk, elvettük a pénzdíj egy részét – mesélte a BBC-nek.
Rosie Casals, aki szintén fellázadt a teniszvilág ellen, elárulta, hogy az ezt követő egy évet azzal töltötték, hogy beszélgettek a rivális torna játékosaival, hiszen szerették volna meggyőzni őket az egyesülésről, továbbá szponzorokat is kerestek.
A sorsfordító pillanat 1973. június 21-én érkezett el, amikor 60 női játékos gyűlt össze, hogy megváltoztassák a női teniszezők jövőjét. 50 évvel ezelőtt a Gloucester Hotelben tartották a találkozót, ahol megalakult a WTA, azaz a Women’s Tennis Association.
Ez az egyik legikonikusabb pillanatok közé sorolható a sporttörténelemben. Billie Jean King vezetésével a játékosok a Wimbledon előtt gyűltek össze, hogy egyesítsék a rivális tornák játékosainak csoportját, egyetlen szervezetbe.
Az amerikai Wightman-kupa csapat tagjai a trófeával, amelyet a brit csapat elleni mérkőzés után nyertek Wimbledonban. Balról jobbra: Julie Heldman, Nancy Richey, Doris Hart, Mary Ann Curtis, Billie Jean King és Peaches Bartkowicz. (Fotó: Getty Images)
King elmesélte, hogy nem sokkal később egy teljes körű turnét szerveztek. Annak ellenére, hogy semmiféle infrastruktúrával nem rendelkeztek, rávették a szponzorakat és a helyszíneket is arra, hogy kockáztassanak.
Rosie Casals szerint a siker a szponzorok, illetve a játékosok közötti jó kapcsolatnak köszönhető, ami úgy érzi, hogy ma már hiányzik.
Az alapító kilences, akik ezt elindították, mindannyiunknak esélyt adtak arra, hogy legyen munkánk. Esélyt adtak arra, hogy azzal foglalkozzunk és keressünk pénzt, amit szeretünk – mondta a brit világelső Laura Robson.
