Néhány éve volt egy időszak, amikor szinte hetente érkeztek a hírek arról, hogy a reptéri rakodók fosztogatják a csomagokat a ferihegyi Liszt Ferenc repülőtéren. Volt rendkívüli razzia, néhány dolgozó ellen eljárás indult, de a jelenség nyilván nem tűnt el. „Mindig ment és mindig fog is, régen sokkal sokkal durvább volt” – fogalmazott egy Budapesten dolgozó, magát reptéri rakodónak mondó illető, aki pár napja a Redditen részletesen válaszolt a munkájával kapcsolatos kérdésekre. Azt kijelentette az elején, hogy ő nem lop a csomagokból, de vannak rakodók, akik igen.
„Sajnos nyílt titok ez, és manapság is jellemző. Sok gépen nincs biztonsági őr sem, van, ahol egy kamerát raknak be, ami veszi a rakteret. Nemrég elkezdték bevezetni a testkamerát, ami szerintem jó ötlet, így például én és más normális rakodók fixen le vagyunk védve. Persze sokan ennek nem örülnek. De nyilván van olyan securitys illető, aki benne van, mindenhol vannak korrupt emberek. Régen, úgy tudom, sokkal jobban mentek a lopások, mostmár nem olyan egyszerű, de így is szép összeget tudnak gyűjteni olykor.”
Mit lopnak a reptéri tolvajok?
Bőröndzár, gyorskötöző, kicsi vagy nagyobb lakat, esetleg számzáras – nem sokat érnek a rakodó szerint, ha akarják, mindegyiket ki tudják nyitni.
Teljesen mindegy milyen a lakat, egyet csavarnak rajta, és le van szedve. (…) És persze minél nagyobb a lakat, annál jobban törik az a pici cipzár.
Sokszor a komolyabb, drágább bőröndök jobban vonzzák a reptéri tolvajokat, mert azt feltételezik, hogy belül is nagyobb érték rejlik. A posztoló tapasztalatai szerint feladott poggyász esetén a legmegbízhatóbb védelem bőrönd körbefóliázása, azt általában nem bántják.
Jellemzően a kis méretű, könnyen elrakható tárgyakra utaznak a reptéri szarkák, mert a lopott holmit a ruhájuk alatt vagy a zsebükben ki kell vinniük a pihenőig. Klasszikus zsákmány az ékszer és a készpénz, de nincs általános recept, olyan is előfordult, hogy egy körömlakkot nyúlt le valaki, csak azért, mert márkás volt.
Rakodják a csomagokat a Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren. A kép illusztráció (Fotó: MTI/Kovács Tamás)
„Kétfajta tolvaj van, vannak a kannibálok, akiknek mindegy melyik, és vannak, akik okosan csinálják, például magyarhoz nem nyúlnak, csak kínai tulaj bőröndjéhez” – tért rá a módszerekre a rakodó, és elárulta azt is, hogy a kínai utasoknál jellemző a sok készpénz. Az okosabb tolvajok nem teszik zsebre az összes megtalált készpénzt, csak a nagyobb részét – például 6 ezer euróból csak 5000-5500-at –, mert így lebukás esetén azzal védekezhetnek, hogy ha valóban kifosztották a bőröndöt, akkor miért nem vitték el az összes pénzt. Kis összeget sem lop el az okosabb tolvaj, mert az lehet, hogy például taxira kell a csomag tulajdonosának.
Hasznos tippek csomagfeladáshoz
A rakodó szerint ezekkel az óvintézkedésekkel csökkentheted a reptéri csomagfosztogatás esélyét.
- Fóliáztasd körbe a poggyászodat.
- Ne rakj bele ékszert és készpénzt, eldugva sem, mert akkor is megtalálják.
- Nem a lopás elleni tanács ugyan, de felhívta a figyelmet arra is, hogy a poggyász súlyára érdemes nagyon odafigyelni. Egy-két pluszkiló miatt is súlyos összegeket számlázhat ki a légitársaság, és az is fájó veszteség lehet, ha valaki nem szeretne fizetni, és inkább a reptéren hagy pár holmit.
Miért dobálják a bőröndöket?
A legtöbbször nem kiszúrásból dobálják a poggyászokat a rakodók, hanem bizonyos esetekben nem is nagyon lehet másképp gyorsan, illetve hatékonyan pakolni, például a gép belsejében.
Nem tudsz 180-szor 10 métert menni 25-30 kilós csomagokkal térdelve vagy guggolva 45 perc alatt.
Sajnos a posztoló szerint akad olyan is, aki szándékosan dobálja a bőröndöket, csak azért, mert „a k***a anyját, hogy utazik”. A dobálást utasként úgy tudjuk elkerülni, hogy négykerekű, gurulós bőröndbe pakolunk, mert azt a gép belsejében is lehet gurítani.
Miért késnek vagy tűnnek el a poggyászok?
Az egyik kommentelő arra volt kíváncsi, hogy a többi reptérhez képest miért kell többet várni Budapesten a bőröndökre. „Kevés az ember, eléggé túl vannak terhelve. Két-három ember csinálja négy-hat ember munkáját” – hangzott a válasz. A rakodó azt is elárulta, milyen útvonalon haladnak a poggyászok a repülőtéren.
„A csomagosztályzóba kerülnek le egy nagy szalagrendszeren eddig kettő, most már három körszalagra a csomagok vegyesen – avat be a részletekbe a rakodó. – Minden járatnak van egy szalagvégese, aki szedi a poggyászokat konténerbe/poggyászos kocsiba. Sokszor az emberek túlterheltek, és a megengedettnél több járatot szednek, így hibázhatnak. Én is volt, hogy véletlen másik kocsiba dobtam a kapkodásban az egyik poggyászt, szerencsére kint a gépnél a rakodók észrevették, hogy nem jó a desztináció.”
Fotó: Getty Images
Mint írja, ha egy poggyász rossz helyre kerül, akkor több helyen is hibáznak. Ilyenkor figyelmetlen volt a szalagvéges, és ha kézi pakolású a repülő, akkor a kinti rakodóknak számolniuk kell a csomagokat, és a járatvezetővel (szakkifejezéssel: rampás) egyeztetniük kell a darabszámot.
Ha rendesen számolják [a poggyászokat], kibukik, hogy több vagy kevesebb. Ha kevesebb, akkor keresik egy ideig a csomagot, de gépet nem késetnek be miatta, mert komoly összegeket fizethet ki a kiszolgáló cég/légitársaság az utasoknak, ilyenkor benyelik, hogy egy-egy csomag nem éri el a gépet.
Az viszont mindenképp feltűnik, hogy egy csomagot nem vesznek fel, illetve ha valaki elhagyott egyet. Ha például Londonban várja az utas a csomagját, de nem jön, akkor ezt jelzi ott helyben, majd Londonból szólnak Budapestre. Közben ha például Barcelonában megjelenik a poggyász, akkor visszajeleznek Budapestre, hogy rossz helyre került a csomag. Végül úgynevezett rush poggyászként – utas nélküli csomagként – igyekeznek minél előbb eljuttatni a megfelelő repülőtérre.
Kemény munka a csomagrakodás, de jó a fizetés
„Jelenleg minimálbérre vagyok bejelentve, 12 órázok, 3 munkanap 2 szabadnap beosztásban, így kb. nettó 450-et kapok” – írja a posztoló, hozzátéve, hogy a korábbi munkahelyén az utolsó hónapban még ennél is többet, pótlékokkal, ünnepnapokkal együtt csaknem 600 ezer forintot kapott. Most 450-500 ezer ezer forint között visz haza havonta. Ha 20 napot, naponta 12 órát dolgozik, akkor összejön a nettó félmillió forint is.
A meló szerinte sokkal lazább, mint egy árufeltöltés, és nem csináltatnak velük fölösleges látszatmunkát; ha nincs gép, nincs munka. Ugyanakkor a rakodás fizikailag igen megterhelő, főleg a térdnek és a deréknak, ez attól függ, ki hogyan dolgozik a raktérben. Ám a gép gyomrában nincsenek nagy megfejtések:
Olykor 30-32 kilós poggyászokat kell egymásra pakolni térdelve mondjuk. Sehogy se jó a raktérben lenni.
A csomagpakolás nyáron általában húzós, télen sokkal lazább. A fizetést a magas óraszám, a túlóra a pótlékok – és ha vannak – az ünnepnapok tolják meg igazán. A rakodó hosszú távon nem ajánlaná senkinek a munkát, bár hozzáteszi, hogy vannak akik 20-30 éve csinálják.
