Kifelejtették a nőket az eredeti Csillagok háborúja-trilógiából

Azt valószínűleg még az eredeti – tehát az 1977 és 1983 között készült – Csillagok háborúja-trilógia legmegveszekedettebb rajongói is elismerik, hogy George Lucas klasszikus űreposza legalább egy területen komoly hiányosságokkal küzd. A problémát pedig legegyszerűebben és leglényegretörőbben úgy fogalmazhatnánk meg, hogy az Egy új remény, a Birodalom visszavág, valamint a Jedi visszatér című filmekben

Vagy legalább nőnemű-nőivarú stb., többé-kevésbé nőnek kinéző, humanoid alkatú lények. De tényleg nem. Hiába járjuk be az egész messzi-messzi galaxis minden zegét és zugát a tikkasztó Tatuintól a fagyos Hoth bolygóig, és hiába vonul fel közben fantasztikusabbnál fantasztikusabb teremtmények egész hadserege, a kb. hat és fél órás játékidő alatt nőkkel szinte nem is találkozunk, még a tömegjelenetek hátterében sem – leszámítva természetesen a Carrie Fisher által alakított Leia hercegnőt, aki cserébe az egyik legmenőbb karakter az egész trilógiából.

Ám a többi női szereplő jóformán észrevehetetlen; és nem csak csekély számuk miatt, hanem azért is, mert szöveges szerepet alig kaptak. Leián kívül egészen pontosan három darab nő szólal meg a három filmben, és hát ők sem túlságosan bőbeszédűek. Rajtuk kívül még összesen öt említésre méltó női mellékszereplőt/statisztát találtunk. (Jó, az ewokok között biztos vannak nőstények, különben aligha tudnának szaporodni és sokasodni, de ránézésre elég nehéz megállapítani róluk, hogy melyikük milyen nemű).

Beru néni

Luke Skywalker nevelőanyját, Owen bácsi feleségét, a tatuini párafarmer-családból származó Beru nénit (Beru Lars, leánykori nevén Beru Whitesun, de ezt tényleg nem kell tudni) az Egy új remény elején ismerjük meg, és rögtön egy igen rokonszenves, melegszívű és gondoskodó űrparasztasszony benyomását kelti, aki talán még a Szomszédokból sem lógna ki: egy kancsóból kék tejet öntöget a családi ebédnél, majd kedvesen próbálja meggyőzni férjét, hogy engedje el Luke-ot főiskolára.

Sajnálatos módon a szerepe ennyiben nagyjából ki is merül, mivel nem sokkal később Owen bácsival együtt lemészárolják a birodalmi rohamosztagosok. A Beru nénit játszó Shelagh Fraser veterán brit színésznő volt, aki számos filmben, tévésorozatban, rádiójátékban és színpadi műben tűnt fel a negyvenes évek közepe óta, főként mellékszerepekben; 2000-ben hunyt el, 79 éves korában.

Mon Mothma

A neve nem biztos, hogy ismerős – mivel a filmben el sem hangzik -, de a rövid vörös frizurát viselő, tekintélyt parancsoló megjelenésű, leginkább talán egy karizmatikus római szenátorra hajazó Mon Mothma (akinek előtörténetéről itt lehet bővebben tájékozódni) figurája biztos mindenkinek megvan: ő a lázadók egyik legfőbb vezére, aki a Jedi visszatérben bejelenti, hogy sikerült megszerezni az épülő új Halálcsillag pontos koordinátáit, továbbá azzal a jó hírrel is szolgál, hogy a császár személyesen fogja felügyelni a munkálatokat. „Nem egy bothan halt meg ezekért az információkért” – teszi hozzá még fátyolos-elégikus hangon, majd átadja a szót tintahalfejű Ackbar admirálisnak.

Bár tényleg csak pár mondat jut neki, Mon Mothma így is kifejezetten emlékezetes karakter; simán elviseltünk volna belőle jóval többet. Megformálója, a brit Caroline Blakiston idén februárban múlt 90 éves (!), de az imdb-oldala szerint még négy évvel ezelőtt is felbukkant egy rövidfilmben, az idősebbek pedig talán még arra is emlékezhetnek, hogy a Magyarországon egykor rendkívül népszerűnek számító Forsyte Saga című sorozatban ő alakította Marjorie Ferrart.

Toryn Farr

Toryn Farr (az eredeti stáblistán: other rebel officer, azaz másik lázadó tiszt) egy fiatal, tökéletesen beállított kontyot, valamint jókora fülvédőt viselő lázadó hadműveleti tiszt a Hoth bolygón megbúvó Echo bázison, aki kitartóan és igen aggodalmas arccal bámulja a vezérlőpultot (vagy micsodát) a Birodalom visszavág minimum két különböző jelenetében, majd egy ponton (a lenti videón 1:07-nél) kiadja a parancsot: „Készenlét…ion kontroll…tűz!” Szinte biztosak vagyunk abban, hogy a Farrt játszó, német születésű Brigitte Kahnnak számos Csillagok háborúja-közönségtalálkozón kellett elismételnie ezt az egy darab mondatot (már ha ez mondatnak tekinthető egyáltalán) a lelkes rajongók kedvéért.

Oola

Ha minden idők legikonikusabb intergalaktikus maffiafőnöke, Jabba, a hutt bulit szervez, akkor onnan nyilvánvalóan a nők sem hiányozhatnak, szóval a Jedi visszatér vonatkozó nagyjelentében meglepően sok – vagyis konkrétan három – nőnemű humanoid létforma bukkan fel, illetve kap végre némi jól megérdemelt reflektorfényt. A legnagyobb kedvencünk innen Oola, a csápfejű twi’lekek fajába tartozó, bódítóan zöld színű, leláncolt rabszolganő, aki erotikus táncot lejt Jabba előtt, majd dulakodni kezd vele, végül pedig a megnyíló csapóajtón keresztül a rancor barlangjába zuhan, ahol felfalja a szörnyeteg. Pár szót még kiabál is hutt nyelven, úgyhogy akár ez is tekinthető afféle szöveges szerepnek. 

Oolát egy nigeri születésű brit táncosnő/színésznő, Femi Taylor alakította, akinek ez volt az egyetlen jelentősebb filmszerepe. Érdekesség, hogy Taylorral – egyedüliként az eredeti színészgárdából – 1997-ben, a Jedi visszatér felturbózott (-nak szánt, valójában teljesen funkciótlan CGI-ízléstelenségekkel teletömött) változatához új jeleneteket is forgattak, amik kivételesen nem is lettek olyan rosszak, pláne, hogy a művésznő szemlátomást alig változott valamit az eltelt 14 év alatt. 

Yarna d’al’ Gargan

Igen, a Jedi visszatérben van egy szereplő, akit Yarna d’al’ Gargannak hívnak, habár ezt a nevet csak jóval később kapta – az eredeti stáblistán még fat dancer néven futott, amit illendőségből most nem fordítunk le. A testes, ám így is imponáló magabiztossággal mozgó asszonyság Oolával párban táncol, és kábé úgy néz ki, mintha a Frédi és Béniből lépett volna elő, azt leszámítva, hogy hat melle van, és egyébként askajiani származású – utóbbit persze mi is az internetről tudjuk. Yarna d’al’ Gargant egy elég jellegzetes arcú és alkatú brit karakterszínésznő, bizonyos Claire Davenport játszotta, akit a filmográfiája szerint gyakran találtak meg hasonló szerepekkel: a fat dancer mellett volt ő fat lady, fat stripper és eating lady is különböző filmekben, ami kétségkívül szép teljesítmény.

Sy Snootles

A nyakigláb (mármint tényleg szó szerint nyakigláb), békaszerű Sy Snootles Jabba házi zenekara, a Max Rebo Band énekesnője, aki jól fejlett szájszervével egy őrületesen funky számot (Lapti Neck) ad elő hutt nyelven (szóval végső soron, ha úgy vesszük, ez is egy szöveges szerep). A pa’lowick származású, máig igazi közönségkedvencnek számító díva valójában egy nagy méretű marionett-jellegű bábú volt, amelyet három (férfi) bábművész keltett életre (mármint eredetileg, mert a fentebb is említett felújított változatban borzalmas CGI-ra cserélték, és a dalát is átírták), a hangját pedig állítólag egy Annie Arbogast nevű színésznő kölcsönözte, de róla SEMMIT nem találni az interneten.  

Tonnika nővérek

Az Egy új reményben bemutatott legendás Mos Eisley-i késdobálóban számos fura figura villan fel egy-egy pillanatra, de csak két nő van közöttük: a poszthippis, a Star Trekes és a végzetasszonyás stílusokat makulátlan ízléssel kombináló – a stáblistán még space girls, vagyis űrlányok néven futó – Tonnika nővérek, akiket két modell, Christine Hewett és Angela Staines formált meg, és akik a lenti videóban kb. 0:51-nél látszódnak huzamosabb ideig. Staines az Instagramján is büszkén hirdeti, hogy ő volt az egyik Tonnika (Hewett meg sajnos 2007-ben elhunyt).