Amikor július 15-én a kaliforniai Disneylandben megtartották A kísértetkastély című legújabb Disney-mozi világpremierjét, a világ olyasmit láthatott, amire korábban nem sűrűn láthattunk példát. Bár a filmben olyan sztárok szerepelnek, mint Rosario Dawson, Owen Wilson, Jamie Lee Curtis, Jared Leto, Danny De Vito vagy Tiffany Haddish, közülük senkit sem lehetett a helyszínen látni. Helyettük a Disneyland emberméretű kabalafigurái népesítették be a vörös szőnyeget és pózoltak a fotósoknak, a főbb alkotók közül pedig a producerek és a rendező voltak jelen, azaz nem olyan emberek, akiket szívesen nézegetünk a red carpet fotókon.

A kísértetkastéllyal történtek annak köszönhetők, hogy Hollywood sztrájkban áll. Ez még májusban kezdődött a forgatókönyvírók sztrájkjával, ami hozott ugyan néhány hangzatos szalagcímet é s sorozatleállást (például ezért nem kezdték el forgatni a Stranger Things utolsó szezonját), de igazán látványosan nem akasztotta meg a film- és sorozatgyártás szekerét, lévén a legtöbb produkció jó előre elkészült forgatókönyvekből dolgozik. Azonban miután július közepén a sztrájkoló forgatókönyvírókhoz hozzácsapódott a színészek szervezete, a SAG-Aftra is, a világ lassan elkezdi felfogni, hogy Hollywood fajsúlyos változások előtt áll, melyhez egy nagy, és jó eséllyel bitang hosszú leálláson keresztül vezet majd az út.

Hiánycikké váló sztárok

Ez a cikk nem arról szól, hogy mit követelnek a színészek és a forgatókönyvírók a stúdióktól és a streamerektől (röviden: magasabb bért, jobb körülményeket, a streaming-nézettségek átláthatóvá tételét és azt, hogy ne lehessen mesterséges intelligencia segítségével helyettesíteni őket), sokkal inkább arról, hogy sztár- és bulvárszempontból mik lehetnek a rövid-, illetve hosszabb távú következményei. Jelen állás szerint július közepe óta még csak tárgyalások sem folynak a felek között, mindenki arra számít, hogy a sztrájk őszbe nyúlóan kitart. A legrosszabb esetben azon is túl, de ez már tényleg katasztrófahelyzethez vezetne.

A színészek sztrájkjának hatására leállt a legtöbb film- és sorozatforgatás, de ennek hatásait a nézők inkább jövőre érezhetik majd meg, hiszen rengeteg produkció már eleve dobozba zárva várta a premier időpontját, 2024 elejéig a legtöbb bemutatandó alkotás már készen van, vagy legalábbis az utómunkálatok fázisánál tart egy ideje. Jelen pillanatban sokkal kézzelfoghatóbb változás, hogy a színészek nem vehetnek részt az általuk készített filmek promóciójában, méghozzá semmilyen formában.

• Nem posztolhatnak a filmjeikről és sorozataikról;
• nem mehetnek el a filmek és sorozatok kapcsán rendezett fotózásokra;
• nem vonulhatnak fel a premierek vörös szőnyegein;
• nem látogathatnak el díjátadó gálákra (ennek első áldozata a következő Emmy lehet);
• nem adhatnak interjúkat;
• sőt nem mehetnek marháskodni tévéműsorokba és készíthetnek vicces virál videókat az online térbe a premierjeik apropóján, amiket máskor olyan szívesen nézünk.

Persze a legtöbb olvasó csak legyint, hogy ezek nem fognak hiányozni neki, de biztosan felkeltette volna az érdeklődésünket például a Barbie-film, ha mindez hiányzott volna a kampányából, és helyette meg kell elégednünk kizárólag a plakátokkal és az előzetesekkel?

Fesztiválok sztárok nélkül?

A sztrájk elsőre az őszi filmfesztiválszezonnak adott egy óriási pofont. Amikor az Amazon bejelentette, hogy a Zendaya főszereplésével készült teniszezős-szerelmi háromszöges filmjüket, a Challengerst mégsem mutatják be a Velencei Nemzetközi Filmfesztivál nyitófilmjeként, sokan azt hitték, a döntés láncreakciót indíthat el. Ez végül nem következett be, de tény, hogy furcsa lesz, amint a Michael Fassbender főszereplésével készült David Fincher-filmnél maga a főszereplő fog hiányozni a vörös szőnyegről a Killernél, ahogy az is, hogy Emma Stone és Mark Ruffalo sem vehet majd részt a hazánkban forgatott Szegény párák világpremierjén, ahol kizárólag a rendező népszerűsítheti a produkciót.

Persze felsorolhatnánk az összes angolul beszélő produkciót a felhozatalból, de nem tesszük, mert a sztrájk elég bonyolult, és számos film kaphat kivételt a szakszervezettől. A sztrájkolás ugyanis nem vonatkozik a minimális költségvetésből készült független filmekre, illetve azon kisebb forgalmazók (például az A24) filmjeire sem, akik amúgy teljesítették a szerződéseikben a sztrájkolók követeléseit. Vagyis sztrájk ide vagy oda, könnyen lehet, hogy mégis lesznek majd nagy nevek Velencében, például Adam Driver, Jessica Chastain vagy Woody Allen megjelenésére is számíthatunk, mert ők a jelenlétükkel független produkciókat erősíthetnek majd. Várhatóan hasonló lesz majd a helyzet a Velence után startoló Torontóban is, hacsak valami csoda folytán addig nem születik megegyezés.

Ennél is bonyolultabb a közelgő film- és sorozatpremierek helyzete. A streamerek számára tisztább a kép, nekik etetniük kell az előfizetőiket az újabbnál újabb tartalmakkal, és néhány kiemelt tartalmuktól eltekintve amúgy sem arról voltak híresek, hogy vagyonokat költenek promócióra. Ennek köszönhetően a már leforgatott streaming filmek és sorozatok tartva a menetrendet, időben bekerülnek a választékba, maximum az eddiginél kisebb lesz körülöttük a felhajtás.

A mozifilmek esetében már egész más a helyzet. Egy filmnek a mozikban alig néhány hete van, hogy nézőket gyűjtsön, mert az újabb filmek miatt gyorsan kizuhannak a programból, márpedig ehhez nagyon fontos az erős promóciós időszak: egyszerűen a nézőknek tudniuk kell a film érkezéséről, hogy elmenjenek a moziig érte. Persze a számos felületen látható előzetesek és filmplakátok sokat segítenek, de a sztárok nélkül ki fog izgalmas kulissza mögötti titkokról mesélni nekünk? Hogy fogunk így beszélni arról, ki melyik tervező ruhájában állt a fotósok elé a vörös szőnyegen?

Ami megmarad(hat)

Persze teljesen „sztártalanul” azért nem maradunk.

• A film- és sorozatcsillagok a sztrájktól függetlenül továbbra is aktívak lehetnek a közösségi médiában, csak épp a produkcióikat nem népszerűsíthetik ezeken a felületeken.
• Továbbra is adott számukra a lehetőség, hogy reklámfilmekben szerepeljenek.
• Szabad nekik dolgozni nagyon alacsony költségvetésű független filmekben.
• A hangjukat továbbra is kölcsönözhetik hangoskönyvekhez.
• Szabad szerepelniük videojátékokban.
• Színházban is szabadon játszhatnak.
• Vállalhatnak közéleti szereplést.
• És természetesen a magánéletükkel kapcsolatban is szerepelhetnek a médiában, így továbbra is számíthatunk a szakításokról/válásokról, esküvőkről vagy épp babavárásokról szóló bulvárcikkekre velük kapcsolatban, ahogy megjelenhetnek az új frizurájukról vagy mellműtétjükről szóló hírek is.

Augusztus hónapban a mozik várhatóan egy óriási kísérleti tereppé változnak. A stúdiók árgus szemekkel figyelik, hogy milyen nézettséget hoznak majd az olyan sztárpromóció nélkül mozikba kerülő filmjeik, mint a Meg 2: Az árok, a Gran Turismo, A védelmező 3 vagy éppen a Kék bogár. Filmek nyilván a sztárok maximális erőbedobása mellett is szoktak megbukni, így egy-egy film eredménye helyett inkább az összképre lesz érdemes figyelni.

Ha szinte az összes film leszerepel, biztosra vehetjük, hogy Hollywood újra behúzza a kéziféket, és hasonló helyzet alakulhat ki a mozikban, mint amivel a Covid idején már találkoztunk: elhalasztott filmbemutatók, nyitva lévő mozik, érdemi/érdekes választék nélkül. Az amúgy is csődközelbe került moziláncoknak ez akár az utolsó szöget is jelentheti a koporsójukban. Persze bízzunk egy szebb jövőben, és abban, hogy a szakszervezetek és az AMTPT (gyakorlatilag a stúdiókat képviselő producerek szövetsége) csodák csodájára mégis gyorsan megegyeznek egymással, és ez a cikk is olyan gyorsan feledésbe merül, mint a legtöbb Netflix által gyártott produkció a megtekintés után.