Amikor július 15-én a kaliforniai Disneylandben megtartották A kísértetkastély című legújabb Disney-mozi világpremierjét, a világ olyasmit láthatott, amire korábban nem sűrűn láthattunk példát. Bár a filmben olyan sztárok szerepelnek, mint Rosario Dawson, Owen Wilson, Jamie Lee Curtis, Jared Leto, Danny De Vito vagy Tiffany Haddish, közülük senkit sem lehetett a helyszínen látni. Helyettük a Disneyland emberméretű kabalafigurái népesítették be a vörös szőnyeget és pózoltak a fotósoknak, a főbb alkotók közül pedig a producerek és a rendező voltak jelen, azaz nem olyan emberek, akiket szívesen nézegetünk a red carpet fotókon.
A kísértetkastéllyal történtek annak köszönhetők, hogy Hollywood sztrájkban áll. Ez még májusban kezdődött a forgatókönyvírók sztrájkjával, ami hozott ugyan néhány hangzatos szalagcímet é s sorozatleállást (például ezért nem kezdték el forgatni a Stranger Things utolsó szezonját), de igazán látványosan nem akasztotta meg a film- és sorozatgyártás szekerét, lévén a legtöbb produkció jó előre elkészült forgatókönyvekből dolgozik. Azonban miután július közepén a sztrájkoló forgatókönyvírókhoz hozzácsapódott a színészek szervezete, a SAG-Aftra is, a világ lassan elkezdi felfogni, hogy Hollywood fajsúlyos változások előtt áll, melyhez egy nagy, és jó eséllyel bitang hosszú leálláson keresztül vezet majd az út.
Hiánycikké váló sztárok
Ez a cikk nem arról szól, hogy mit követelnek a színészek és a forgatókönyvírók a stúdióktól és a streamerektől (röviden: magasabb bért, jobb körülményeket, a streaming-nézettségek átláthatóvá tételét és azt, hogy ne lehessen mesterséges intelligencia segítségével helyettesíteni őket), sokkal inkább arról, hogy sztár- és bulvárszempontból mik lehetnek a rövid-, illetve hosszabb távú következményei. Jelen állás szerint július közepe óta még csak tárgyalások sem folynak a felek között, mindenki arra számít, hogy a sztrájk őszbe nyúlóan kitart. A legrosszabb esetben azon is túl, de ez már tényleg katasztrófahelyzethez vezetne.
Cynthia Nixon csatlakozik a SAG-AFTRA-tagokhoz a Netflix és a Warner Bros előtt, New York-ban, 2023. július 21-én (Fotó: Dia Dipasupil/Getty Images)
A színészek sztrájkjának hatására leállt a legtöbb film- és sorozatforgatás, de ennek hatásait a nézők inkább jövőre érezhetik majd meg, hiszen rengeteg produkció már eleve dobozba zárva várta a premier időpontját, 2024 elejéig a legtöbb bemutatandó alkotás már készen van, vagy legalábbis az utómunkálatok fázisánál tart egy ideje. Jelen pillanatban sokkal kézzelfoghatóbb változás, hogy a színészek nem vehetnek részt az általuk készített filmek promóciójában, méghozzá semmilyen formában.
- Nem posztolhatnak a filmjeikről és sorozataikról;
- nem mehetnek el a filmek és sorozatok kapcsán rendezett fotózásokra;
- nem vonulhatnak fel a premierek vörös szőnyegein;
- nem látogathatnak el díjátadó gálákra (ennek első áldozata a következő Emmy lehet);
- nem adhatnak interjúkat;
- sőt nem mehetnek marháskodni tévéműsorokba és készíthetnek vicces virál videókat az online térbe a premierjeik apropóján, amiket máskor olyan szívesen nézünk.
Persze a legtöbb olvasó csak legyint, hogy ezek nem fognak hiányozni neki, de biztosan felkeltette volna az érdeklődésünket például a Barbie-film, ha mindez hiányzott volna a kampányából, és helyette meg kell elégednünk kizárólag a plakátokkal és az előzetesekkel?
Fesztiválok sztárok nélkül?
A sztrájk elsőre az őszi filmfesztiválszezonnak adott egy óriási pofont. Amikor az Amazon bejelentette, hogy a Zendaya főszereplésével készült teniszezős-szerelmi háromszöges filmjüket, a Challengerst mégsem mutatják be a Velencei Nemzetközi Filmfesztivál nyitófilmjeként, sokan azt hitték, a döntés láncreakciót indíthat el. Ez végül nem következett be, de tény, hogy furcsa lesz, amint a Michael Fassbender főszereplésével készült David Fincher-filmnél maga a főszereplő fog hiányozni a vörös szőnyegről a Killernél, ahogy az is, hogy Emma Stone és Mark Ruffalo sem vehet majd részt a hazánkban forgatott Szegény párák világpremierjén, ahol kizárólag a rendező népszerűsítheti a produkciót.
Persze felsorolhatnánk az összes angolul beszélő produkciót a felhozatalból, de nem tesszük, mert a sztrájk elég bonyolult, és számos film kaphat kivételt a szakszervezettől. A sztrájkolás ugyanis nem vonatkozik a minimális költségvetésből készült független filmekre, illetve azon kisebb forgalmazók (például az A24) filmjeire sem, akik amúgy teljesítették a szerződéseikben a sztrájkolók követeléseit. Vagyis sztrájk ide vagy oda, könnyen lehet, hogy mégis lesznek majd nagy nevek Velencében, például Adam Driver, Jessica Chastain vagy Woody Allen megjelenésére is számíthatunk, mert ők a jelenlétükkel független produkciókat erősíthetnek majd. Várhatóan hasonló lesz majd a helyzet a Velence után startoló Torontóban is, hacsak valami csoda folytán addig nem születik megegyezés.
Christian Slater, Jessica Chastain és Arian Moayed az írók és színészek demonstrációján New York-ban (Fotó: Jose Perez/Bauer-Griffin/GC Images)
Ennél is bonyolultabb a közelgő film- és sorozatpremierek helyzete. A streamerek számára tisztább a kép, nekik etetniük kell az előfizetőiket az újabbnál újabb tartalmakkal, és néhány kiemelt tartalmuktól eltekintve amúgy sem arról voltak híresek, hogy vagyonokat költenek promócióra. Ennek köszönhetően a már leforgatott streaming filmek és sorozatok tartva a menetrendet, időben bekerülnek a választékba, maximum az eddiginél kisebb lesz körülöttük a felhajtás.
A mozifilmek esetében már egész más a helyzet. Egy filmnek a mozikban alig néhány hete van, hogy nézőket gyűjtsön, mert az újabb filmek miatt gyorsan kizuhannak a programból, márpedig ehhez nagyon fontos az erős promóciós időszak: egyszerűen a nézőknek tudniuk kell a film érkezéséről, hogy elmenjenek a moziig érte. Persze a számos felületen látható előzetesek és filmplakátok sokat segítenek, de a sztárok nélkül ki fog izgalmas kulissza mögötti titkokról mesélni nekünk? Hogy fogunk így beszélni arról, ki melyik tervező ruhájában állt a fotósok elé a vörös szőnyegen?
Ami megmarad(hat)
Persze teljesen „sztártalanul” azért nem maradunk.
- A film- és sorozatcsillagok a sztrájktól függetlenül továbbra is aktívak lehetnek a közösségi médiában, csak épp a produkcióikat nem népszerűsíthetik ezeken a felületeken.
- Továbbra is adott számukra a lehetőség, hogy reklámfilmekben szerepeljenek.
- Szabad nekik dolgozni nagyon alacsony költségvetésű független filmekben.
- A hangjukat továbbra is kölcsönözhetik hangoskönyvekhez.
- Szabad szerepelniük videojátékokban.
- Színházban is szabadon játszhatnak.
- Vállalhatnak közéleti szereplést.
- És természetesen a magánéletükkel kapcsolatban is szerepelhetnek a médiában, így továbbra is számíthatunk a szakításokról/válásokról, esküvőkről vagy épp babavárásokról szóló bulvárcikkekre velük kapcsolatban, ahogy megjelenhetnek az új frizurájukról vagy mellműtétjükről szóló hírek is.
Jill Hennessy, Bryan Cranston, BD Wong, Brendan Fraser, Michelle Hurd, Lea DeLaria, Duncan Crabtree-Ireland és Lauren Ambrose (Fotó: Jose Perez/Bauer-Griffin/GC Images)
Augusztus hónapban a mozik várhatóan egy óriási kísérleti tereppé változnak. A stúdiók árgus szemekkel figyelik, hogy milyen nézettséget hoznak majd az olyan sztárpromóció nélkül mozikba kerülő filmjeik, mint a Meg 2: Az árok, a Gran Turismo, A védelmező 3 vagy éppen a Kék bogár. Filmek nyilván a sztárok maximális erőbedobása mellett is szoktak megbukni, így egy-egy film eredménye helyett inkább az összképre lesz érdemes figyelni.
Ha szinte az összes film leszerepel, biztosra vehetjük, hogy Hollywood újra behúzza a kéziféket, és hasonló helyzet alakulhat ki a mozikban, mint amivel a Covid idején már találkoztunk: elhalasztott filmbemutatók, nyitva lévő mozik, érdemi/érdekes választék nélkül. Az amúgy is csődközelbe került moziláncoknak ez akár az utolsó szöget is jelentheti a koporsójukban. Persze bízzunk egy szebb jövőben, és abban, hogy a szakszervezetek és az AMTPT (gyakorlatilag a stúdiókat képviselő producerek szövetsége) csodák csodájára mégis gyorsan megegyeznek egymással, és ez a cikk is olyan gyorsan feledésbe merül, mint a legtöbb Netflix által gyártott produkció a megtekintés után.
