A Balaton elesett, a lángos kétezer, lassan az is Adria olcsóbb, és különben is lebetonozott és elkordonozott mindent a tópartot éppen elfoglaló új elit. Semmi újdonság nincs ebben a mondatban, a balatoni helyzeten való szörnyülködés mára a nemzeti identitásunk része: amit nem pusztított el a klímaváltozás miatti kiszámíthatatlan időjárás és a koronavírus miatt bezuhant vendéglátás, azt megteszi az (északi) part nagy részét luxusüdülő-övezetté változtató, frissen kitermelt nemesi réteg, amely szeretettel vár mindenkit, akinek a pénztárcája hasonló adottságokkal rendelkezik. A többieknek meg ott vannak a 2,6 méter széles partszakaszok. (Ez nem vicc, íme egy tanulságos videó a jelenségről.)
Az alternatívákról azonban kevés szó esik, pedig beszélnünk kell róluk, a lehetőségek ugyanis rohamosan fogyatkoznak, hiszen Magyarország használható vízpartjait rohamosan kebelezi be a bisztrós-koktélos luxusturizmus. A Fertő tó végveszélyben, a Dunakanyarban is szaporodnak a gyanús jelek, és cikkünk tárgya sem ússza meg a terjeszkedést. Ettől függetlenül azonban egyelőre
a Tisza-tónál jobb hely nincs, ha olcsón szeretnénk gyönyörű tájakat látni, szabadon fürödni és spontán kalandokba keveredni.
Utóbbi szót természetesen pozitív és családbarát értelmében használjuk.
Fotó: Neményi Márton
Tapasztalatból beszélünk: kipróbáltuk ugyanis, hogy két embernek sikerül-e százezer forint körüli, de inkább az alatti összegből eltölteni négy napot a tónál úgy, hogy ebben benne van a szállás, az étkezés és némi társasági élet. Jelentjük, sikerült – bár nem sokon múlt –, elmondjuk, hogyan, és adunk pár tippet arra, hogyan szervezhetsz felejthetetlen nyári vakációt akár az egész családnak úgy, hogy nem kell felélned a teljes tartalékot a büdzséből.
Utazás
A belföldi turizmus nagy előnye, hogy időben és pénzben sem akkora érvágás az utazás, de a Tisza-tóhoz eljutni és honnan hazajutni még ebben a viszonylatban is pofonegyszerű. Egy közvetlen vonat indul reggel, hogy kora délelőtt már a tiszafüredi kilátásban gyönyörködhessünk, és egy este. Mindkettő biciklis vagonnal felszerelt, ráadásul külön ember adogatja fel és le a kerékpárokat, és általában véve kulturált és – szó szerint – zökkenőmentes az út. Ha napközben utazunk, akkor sincs baj: egy fél órás füzesabonyi átszállást leszámítva sima ügy.
A kerékpár a Tisza-tóhoz egyébként inkább kötelező, mint ajánlott: nem véletlenül tartják a profik is biciklisparadicsomnak. Az út, bár nem mindig kifogástalan, sima, egyértelmű és biztonságos, és még úgy is gyönyörű, hogy a tavat nem mindig látjuk, a hatvan kilométeres kiskör jó része egy töltés teteje sok-sok fával. Árnyékra se nagyon számítsatok: tekerjetek délelőtt, késő délután, napközben bújjatok el, és még így is legyen nálatok százezer faktoros naptej! A férfiaknak is üzenjük, hogy ne vagánykodjanak és ne jöjjenek azzal, hogy
ne kenegessél, nem lesz semmi bajom!
De, lesz bajod. Tapasztalatból mondjuk.
Bicikli márpedig kell, enélkül odaláncoljátok magatokat a szállás közelébe, ami persze csodálatos lehet, de nagyon-nagyon sok mindenről lemaradtok. Apropó!
Szállás
Mindig ez az, ami viszi a költségvetés felét, és sajnos ez itt sincs másképp, de két jó hírünk azért van. Az egyik, hogy még szezon közepén is el lehet csípni szerény, a vízparttól egy-két kilométerre található külvárosi szobákat és apartmanként üzemelő lakásokat éjszakánként húszezer forint körül, másrészt alternatív megoldásokat is találhattok, feltéve, hogy nem riadtok vissza a félnomád életmódtól. Márpedig nem riadtok, hiszen az ember ezért megy a Tisza-tóhoz, nem?
Nem, kétfős tesztcsapatunk semmit nem csinálna másképp, ha most indulna el, kivéve ezt:
apartman helyett lakóhajót vagy lebegő konténerlakást bérelnénk.
Ezekben a kicsi, visszafogottan felszerelt terekben általában megtalálunk mindent, amire szükségünk van: zuhany, konyha, biovécé, külön kérésre fűtés is. A Stég nevű tiszafüredi, trendi büféként és kocsmaként is üzemelő hely például így mutatja be úszóházait:
- LED-tévé;
- 2 franciaágy;
- kinyitható kanapé;
- teakonyha;
- hűtő;
- terasz;
- napelemes kültéri zuhanyzó, vécé.
Mindez két éjszakára 60 ezer forint, ami, hogy Gyatlov főmérnököt idézzük a Csernobil című sorozatból, nem jó, de nem is tragikus.
Fotó: Neményi Márton
Kicsit odébb találhattok olcsóbb alternatívákat is, az Albatrosz kikötő lakóhajói például napi 25 ezerért bérelhetőek, plusz benzin, ha hajókázni is szeretnétek, igaz, a LED-tévéről le kell mondanotok.
Bár egyértelmű, de azért kiemeljük: az úszóházakon és lakóhajókon nem egyszerűen közvetlenül a parton, hanem a víz felszínén szálltok majd meg, azaz az ablakokat kinyitva, az erkélyre kilépve nem is tudtok nem a tóban gyönyörködni, a napot pedig egy kiadós csobbanással indíthatjátok és zárhatjátok.
Ha hagyományosabb szállásra vágytok, éjjelenként 15 ezer forintért (!) bérelhettek bungalót is ugyanebben a kikötőben, azaz három éjszaka kijön 45 ezer forintból is.
Étel, ital
Az elmúlt években a Tisza-tó köré és beköltözött a fine dining és a bisztrókultúra, azaz a felső-középosztály fogásonként 4-6 ezer forintból lakhat jól a tiszafüredi Mariskában, és hasonlóan formatervezett környezetben eheti a (tökéletes) vega burgert és krumplilevest a kiskörei Lépcső Bisztróban, de mi most nem erre az igényszintre és büdzsére apellálunk.
A Tisza-tó melletti költséghatékony családi kaland csak úgy jöhet össze, ha nem gasztronómiai élményként állunk neki, és amit lehet, megoldunk a szokásos Lidl-Penny-Spar háromszögben. Ami a partmenti ebédeket illeti, a Stégben előételként kínált haltepertő bőven jóllakat egy átlagos magyar férfit, az Albatrosz pizzériájában pedig meglepően jó, kövön sült teljes pizzát kapunk már 2500 forintért, amit simán el lehet felezni. Az italt sajnos pesti áron mérik, a fröccsalapanyagként kitűnő házi borok decijét a szokásos 400 forintért kínálják és sörügyben sem érnek majd meglepetések. Kivéve, ha eltekersz a Nopara Gyógysertárhoz, amely a fárasztó neve ellenére meglepő (márkátlan, de minőségi) kisüzemi söröket ad akár elvitelre és barátságos áron.
Fürdés
Azt, hogy balatonosodik a Tisza-tó, a szabadstrandoknál, pontosabban azok hiányánál érhető tetten. A tó körül ugyanis nagyjából az összes fürdésre alkalmas partszakaszt elkerítették, hol fémkerítéssel, hol rendőrségi kordonokra emlékeztető megoldásokkal, hogy az ezer-kétezer forintos fejenkénti belépőért lakossági trance, 1200 forintos jégkrém és toitoivécék várják a fürdőzőket.
Mi természetesen nem ezt ajánljuk, hanem a vadfürdőzést.
A tó körül tekerve rengeteg elhagyatott ösvényre bukkanhatunk a fák között – legyen szó bérelhető horgászspotokról vagy nádasok közti résről – ahol beosonhatunk a vízbe és megmártózhatunk. Ez nem csak azért kalandos, mert jogilag szabályozatlan: ezeken a részeken találkozhatunk kajakosokkal és motorcsónakosokkal, de mindenki figyelmesen lelassított még úgy is, hogy esély nem volt az ütközésre. A Morotva nevű kis félszigeten több ilyen partszakaszt is találtunk, de a tó körüli bicikliúton is sorakoztak. Arra készülj, hogy ezek nem kiépített fürdőhelyek, azaz jó, ha van nálad pokróc, vagy – haladóbbaknak – függőágy. Utóbbival teljes az élmény, fák szerencsére akadnak bőven.
Fotó: Neményi Márton
Nagyon fontos, hogy vigyetek magatokkal vízicipőt: ez nem valami úri huncutság, hanem kötelező lábbeli a hínár és az iszap ellen, a Tisza-tó ugyanis ezekről híres. Ha kiépített, ravasz marketingfogással „szabadvízi” strandnak nevezett fürdőhelyre mész – a szabad ebben a szóban nem arra vonatkozik, hogy ingyenes, hiszen elkerített, fizetős szakaszokról van szó –, javarészt azért fizetsz, hogy kényelmesen mehess a vízbe, anélkül, hogy iszappal küzdenél és hínárt kerülgetnél.
A kissé negédes és közhelyes Jóreménység-sziget című film után szkeptikusak voltunk, de a forgatás helyszínéül szolgáló JóreményStég kötelező helyszín, ha a Tisza-tónál jársz. Valójában nem is szigetről, hanem egy egészen kicsi félszigetről van szó, megtoldva a névadó stéggel, amelyet Ljasuk Dimitry, a film rendezője/főszereplője épített a projekt kedvéért, és amely mögé egy egész kis nyaralót varázsolt. Van közösségi kert és minikönyvtár, férfi és női öltöző, a stégről pedig létra visz a mély és tiszta vízbe, nem kell tehát hínárral vesződni. Egyelőre nem olyan felkapott, hogy tele legyen (szerencsére a lángosos-hekkes vendéglátósok sem fedezték fel maguknak, reméljük, ez így is marad), de szezon közepén azért osztozkodni kell.
Fotó: Neményi Márton
Kalandok
Ha nem elég a nomád fürdés, a bicikli és az úszó lakás, két programot mindenképpen ki kell próbálnotok: a közös kajakozást és a motorcsónakos túrát. Az előbbi magáért beszél: a Tisza-tó békés, az élet lassú, akkor is öröm tehát a közös evezés, ha még soha nem próbáltátok, és bár kell némi bátorság ahhoz, hogy felfedezzük a susnyást (belemenni még könnyű, kijönni a labirintusból már kevésbé), a szabadság, hogy a tó vizén bárhova mehetsz és bárhol kiköthetsz, megfizethetetlen. Maga a kajak pedig megfizethető: négy óráért két-háromezer forintból meg is vagytok.
A motorcsónakos túra pedig elsőre megúszósnak és környezetszennyezőnek tűnhet, de egyrészt nem az, másrészt egy profi vezetővel csónakázni a naplementében szintén leírhatatlan élmény. Embert szerezni eleve kalandos: spontán szerettük volna kipróbálni, az első próbálkozásra egy bácsi udvariasan lepattintott („hetekre előre befoglaltak mindenkit, akit nem, az olyan is”), másodszorra azonban kifogtuk a tó – ha jól láttuk – egyetlen női motorcsónakosát, Katát, aki állt rendelkezésünkre egy kétórás naplementetúra erejéig, még osztozkodnunk sem kellett a csónakon, leszámítva, hogy hozta magával Potyesz bácsit, a helyi legendát, hogy „ne üljön már egyedül a fröccs mellett”. Nem bántuk, ők ketten a kötelező történelm- és biológiaóra után kész kis szociográfiát is prezentáltak a tó körüli életről a tősgyökeres halászoktól az újgazdagok építette kétszázmilliós úszó házakig, úgy, hogy egy pillanat alatt eltelt a két óra. Mindezt 18 ezer forintért, ami soknak tűnhet, de ha belefér, ezért mindenképp érdemes kifutni a keretből.
Használjátok ki tehát a nyár maradékát, már csak azért is, mert félő, hogy ez az egész eltűnik majd. A sajtös-tejfölös például már most is 1600 forint.
