Akinek a kamasz- vagy fiatalkora a kilencvenes évekre esett, még emlékezhet arra a néhány évre, amíg a thriller volt az egyik legnépszerűbb műfaj Hollywoodban. Míg ma már eseményszámba megy, ha egy-egy jó thrillert mozivászonra visznek, akkoriban még ez volt a napi betevőnk: csalfa férjekkel ébredtünk, megbántott feleségekre ebédeltünk, féltékenységből elkövetett gyilkosságokra aludtunk el. Nem tudom, hogy mennyiben köszönhető Hollywood akkori ténykedésének a sok válás a generációnkban, de az biztos, hogy a thrillerek megtanították nekünk, hogy ne higgyünk az idilli látszatnak, mert könnyen lehet, hogy a kívülről olyannyira csodálatos házasság legbelül valójában rohad.

Persze thrillerből is sokféle volt. Ott voltak az úgynevezett erotikus thrillerek és zászlóshajójuk, az Elemi ösztön, melyek a sötét témáikat sok szexjelenettel és meztelenséggel kívánták feldobni egy olyan korszakban, amikor még nem lehetett két kattintással a világ összes pornójához hozzájutni. Aztán kaptunk még sorozatgyilkosos thrillereket A bárányok hallgatnak után szabadon, melyben hősies nyomozók próbálták megakadályozni a csavaros eszű sorozatgyilkost abban, hogy tevékenységével jelentős hatást gyakoroljon a következő népszámlálásra. Végül, de nem utolsósorban meg kell említenem cikkem fő témáját, a domestic thrillereket.

Valami nem smakkol a párommal

A domestic thriller zsáner igazi ajándék azoknak, akiknek a szomszédban lakó boldog házaspárt látva az első, ami eszébe jut, hogy a nő biztos félrek*r, a pasi menő kocsija meg tutira nem jönne ki a fizetéséből, biztos vaj van a fején. A fenyegetés ezekben a filmekben többnyire nem kívülről jön, hanem abból, hogy a házas felek (persze előfordul, hogy csak egy párt alkotnak, de többségében ezek a filmek házaspárokról szólnak) nem őszinték egymással.

Felépíttettek maguknak egy nagy hodályt a kertvárosban, még a kutyájuk is saját autóval állhat be a kocsibeállóra – ezekben a filmekben a szereplők szinte mindig jómódúak – , a gyerek a legjobb suliba jár, a családi boldogságot pedig tökéletesen mutatja be a munkahelyi íróasztalra kitett bekeretezett családi fotó, amin mindenki úgy mosolyog, mint Leslie Nielsen és Priscilla Presley, miután kijöttek A szakaszról a moziból a Csupasz pisztoly című filmben.

Csakhogy a képen látható mosolyok közül legalább az egyik nem őszinte. A domestic thrillerek egyik sajátossága és újdonsága az volt, hogy sok más XX. századi hollywoodi produkcióval ellentétben itt a nőknek nemcsak áldozatszerep juthatott, hanem lehettek ők az ármánykodó elkövetők is. Ezekben a filmekben alapvetés, hogy nem bízhatunk senkiben: sokszor az a gyanús, aki nem gyanús. Nem tudhatjuk, hogy a bizalmatlanságot és féltékenységet csak paranoia szüli, vagy valóban jó oka van rá a féltékenykedőnek.

A műfajban szinte alapvetés, hogy az egyik félnek szeretője van, sőt gyakran a szerető maga is főszereplővé lép elő azzal, hogy ő az, aki fenyegeti a házasság szentségét és a halálig tartó boldogságot. Legalább ennyire gyakran használt kellék az is, hogy a titkolózó félről csak azután hull le a lepel, miután eltűnik/meghal. A halála/eltűnése után olyan dolgokat talál odahaza a férj/feleség, amik arra utalnak, hogy a párja egyáltalán nem az volt, akinek mutatta magát. Vajon titokban még mindig életben van valahol?

Ha pedig ne adj isten mind a férj, mind a feleség hűséges volt, és egyikük sem volt titokban az olasz maffia pénzmosója, akkor beengednek a házukba valakit, aki belülről kezdi bomlasztani a kapcsolatukat és az életüket, eljutva arra a pontra, hogy kapcsolatpróbáló konfliktus elé állítja őket.

Férjek és feleségek

A téma azután jutott eszembe, miután pár napja véletlenül előhalásztam a DVD-gyűjteményemből (igen, ennyire öreg vagyok) egy sajnálatosan elfeledett thrillert a 90-es évekből, a Harrison Ford főszereplésével készült Ártatlanságra ítélvét. A filmben a nagymenő ügyészt (Ford) megbízzák, hogy nyomozzon az egyik kolleginája meggyilkolása ügyében. Házas, családos emberünk a megbízás elfogadásakor elfelejti megemlíteni, hogy a meggyilkolt nő egyébként nemcsak a kollégája, hanem egy ideig a szeretője is volt, szóval valójában egy olyan ügyben vezeti a nyomozást, melyben potenciálisan ő az egyik gyanúsított, eközben pedig odahaza a feleségének is számot kell vetnie azzal, hogy miért rázta meg ennyire a nő halála: talán még mindig szerelmes volt belé? Az Ártatlanságra ítélve a zsáner szinte összes kliséjét felvonultatja, mégis csodálatosan szórakoztató, igényes darab. Annak idején számos, mára nagyrészt elfeledett testvérfilmje készült, és a filmek tartalomleírásai gyönyörűen illusztrálják, milyen filmek tartoznak a domestic thriller kategóriába.

• Megcsalatva (1991): Adrienne Saunders (Goldie Hawn) elégedett az életével. Hatévnyi házasság után úgy érzi, mindene megvan: szerető férj, szép, egészséges gyerek, biztos anyagi háttér, elismertség a New York-i művészeti életben. Idilli világába alapvető változást hoz a borzalmas tragédia: férje egy baleset során szörnyethal. Adrienne megpróbálja újra felépíteni összeomlott életét. Mindent elkövet, hogy kislánya túljusson a csapás okozta traumán, és mindennapjaik ismét normálisan teljenek. Nekilát, hogy elhunyt férje holmijait elrendezze, és ekkor ismét minden összekuszálódik: olyan nyomokra bukkan, amelyek egyre homályosabbá és gyanúsabbá teszik Jack múltját. Adrienne elborzadva ébred rá, hogy valójában nem is ismerte azt az embert, akivel hat évig együtt élt. (forrás: Kritikus tömeg)
• Egy ágyban az ellenséggel (1991): Amikor Laura (Julia Roberts) négy évvel ezelőtt hozzáment Martin Burney-hez, még csak nem is sejthette, hogy a férfit milyen vad szenvedély fűti iránta. A külvilág számára ők még mindig az ideális házaspár megtestesítői: Laura nemcsak gyönyörű nő, hanem remek háziasszony is, aki férje minden kívánságát készségesen teljesíti, Martin pedig jóképű, sikeres és hihetetlenül vonzó. Ám a Burney család élete cseppet sem olyan, mint amilyennek kívülről látszik. Senkinek sincs fogalma arról, hogy a rettegő asszony csak a megfelelő pillanatot várja, hogy megszökhessen ebből a pusztító kapcsolatból, elmenekülhessen az elől, amit még legvadabb rémálmaiban sem feltételezett volna az őt szerető férjéről. (forrás: port.hu)

• Szilánkok (1991): A gazdag építész, Dan (Tom Berenger) és felesége, Judith (Greta Scacchi) autója San Francisco közelében a szakadékba zuhan. Míg a nő szinte sértetlenül tér magához a kórházban, addig a férfi eldeformálódott, szétszabdalt arcát csak plasztikai sebészek tudják megmenteni. Dan felépül, de memóriája törlődik, önmagáról, múltjáról nem emlékszik semmire. Judith szeretettel viseli gondját, és megpróbálja visszavezetni férjét közös életükbe. Egy elrejtett fotónegatív, egy kisállat-kereskedés kifizetetlen számlája és a barátok óvatos megjegyzései azonban gyanakvásra adnak okot – pontosan mi és miért történt a baleset éjszakáján? (forrás: difisz.blog.hu)
• A kéz, amely a bölcsőt ringatja (1992): Zaklatja betegeit a neves nőgyógyász. Amikor a tettére fény derül, a férfi öngyilkos lesz. Terhes neje, Peyton (Rebecca De Mornay) elvetél a tragédia miatt. Hat hónappal később szül az a nő, aki feljelentette a nőgyógyászt. A boldog fiatalasszony, Claire babysittert keres a kisebbik gyereke mellé. Peyton jelentkezik a hirdetésre, és fel is veszik. A nő angyalnak látszik, de valójában maga az ördög. Csak Solomon, a család félkegyelmű mindenese érzi meg benne a gonoszt. (forrás: port.hu)

• Csendes terror (1990): Patty Palmer (Melanie Griffith) és Drake Goodman (Matthew Modine) csak egy hajszálra van attól, hogy legszebb álmuk valóra váljon, amikor vesznek maguknak egy házat San Franciscóban és nekilátnak a rendbehozatalának. Azonban az új tulajdonuk nagyon nagy és a földszinti lakást szívesen kiadnák. A hirdetésre jelentkezik egy férfi, aki első látásra tökéletes bérlőnek tűnik, de akiről hamarosan kiderül, hogy ennek az ellentéte. Carter Hayes (Michael Keaton) ugyanis veszélyes ember, aki pszichológiai hadjáratot indít a fiatal pár ellen. Drake és Patty hamar ráébred, hogy a tét nem kicsi, ha Carter Hayes győz, akkor vége kettejük kapcsolatának, oda a ház és akár az életük is. (forrás: port.hu)

Jöhet a reneszánsz?

A fenti példák mind a kilencvenes évek első feléből valók, de ez nem jelenti azt, hogy akkoriban találták fel a műfajt. Ez jóval korábbra tehető. Filmen az első mérföldkőnek a témában az 1944 Gázláng (Gaslight) című thrillert tekintik, amiben egy gonosz férfi szinte az őrületbe kergeti hazugságaival a fiatal menyasszonyát, csakhogy megtalálja az elrejtett drágaköveket. A film akkora hatást gyakorolt a közönségre, hogy a gyakran használt gaslighting (gázlángozás) kifejezés is innen eredeztethető. Ez a manipuláció egy olyan fajtája, mely során a manipulált személy már önmagában sem bízik, és megkérdőjelezi a saját ép elméjét.

A műfaj természetesen sosem tűnt el teljesen, főképp könyv alakban élt tovább, de pár éve egy kicsit modernizált formában filmen is volt egy kis reneszánsza, amikor néhány év leforgása alatt olyan filmeket mutattak be, mint a Holtodiglan, az Egy kis szívesség, A lány a vonaton vagy a Nő az ablakban. Ezekben a filmekben a női vonal a korábbiaknál jóval hangsúlyosabb volt, és rendszeresen megkérdőjelezték a főhősnő ép elméjét, hogy végül mégis valamilyen sötét bűntényre bukkanjunk. A zsáner rendre előkerül olcsó Netflix filmekben is, de ezekből rendre hiányoznak nemcsak a sztárok, hanem a míves fényképezés, a hatásos filmzene és mindez a szakmai tudás is, ami ezeket a thrillereket igazán izgalmassá tudja varázsolni. Úgy fest, a jövőben inkább sorozatok formájában számíthatunk rá. Az Apple TV+ egyik legnagyobb sikere volt az idén bemutatott Az utolsó szavai Jennifer Garner főszereplésével, melyben a színésznő egy olyan feleséget alakít, aki kutakodni kezd a férje múltjában, miután a férfi rejtélyes módon eltűnik. Ugye, milyen ismerős?