Csináljuk meg a Jokert, csak öltöztessük a főhőst női ruhákba, és adjunk mellé kutyákat! Nagyon sok kutyát. Valami efféle ötlet söpörhetett végig Luc Besson agyán, amikor papírra vetette a Dogman – A kutyák ura forgatókönyvét, és tény, hogy le sem lehetne tagadni Todd Phillips nagy sikerű filmjének hatását. Bár az inspiráció egyértelmű, hiba lenne egyszerű másolatról beszélni, ugyanis Besson jó néhány friss ötlettel teszi önállóvá a filmjét, aminek a középpontjában szintén egy bivalyerős színészi alakítás áll.
Pechjére neki nem állt rendelkezésére egy Joaquin Phoenix kaliberű sztár, viszont a texasi Caleb Landry Jones (Három óriásplakát Ebbing határában, Nitram…) olyan zavarba ejtő, átütő erejű és ellentmondásos alakítást hoz, hogy egy igazságos világban jövőre feltétlenül ott lenne a helye a legjobb férfi főszereplő Oscar-kategória jelöltjei között. Csakhogy mivel a rendezőt Luc Bessonnak hívják, ezt a lépést nem lesz egyszerű megugrani.
Caleb Landry Jones és egy kutya a Dogman – A kutyák urában (fotó: Vertigo Média)
A legjobb Besson-mozi Az ötödik elem óta
Luc Besson azzal a tudattal állhatott a 80. Velencei Nemzetközi Filmfesztivál vörös szőnyegére, hogy két hónappal az új filmje premierje előtt a francia bíróság végleg ejtette ellene a vádakat, miszerint többszörös nemi erőszak elkövetője volna. Csakhogy a közvélemény másképp működik, mint a bíróságok, és egy felmentő ítélet nem tesz valakit automatikusan mindenki szemében ártatlanná. Besson magánélete e vádak nélkül is bőven szolgált kellemetlen ügyekkel. A modell-színész-rendező Maïwennel ugyanis akkor jött össze, amikor a lány még csak 15 éves volt, de már 12 éves kora óta ismerte őt (részben ez inspirálta a Léon, a profi című filmet), és azt sokan azóta is felróják neki.
A negatív hátszél kétségtelenül érződött Besson új filmjének fogadtatásán – elég csak a Variety megsemmisítő erejű kritikájára gondolni –, pedig a rendező a legjobb, legélvezetesebb munkájával állt elő az 1997-ben készült Az ötödik elem óta. A Dogman – A kutyák ura úgy képregényfilm, hogy valójában nem az. A sztorinak nincsenek képregényes alapjai, az egészet Besson találta ki, mégis úgy érződik, mintha egy eredettörténetet látnánk. A film igazi érdekességét viszont az adja, hogy nehéz eldönteni: egy szuperhős vagy egy szupergonosz eredettörténete bontakozik-e ki a szemünk előtt.
A fiú, akit kutyaketrecben tartottak
A film klasszikus szerkezettel bír. A rendőrök félreállítanak egy jókora furgont, a raktérben több tucat kutyával, a sofőrülésben pedig egy sebesült, Marilyn Monroe ruhás, parókás, rokkant férfival, aki első ránézésre veszélyes elmebetegnek tűnik. Beviszik a rendőrségre, ahol aztán egy pszichológus szakértő hallgatja ki, és flashbackekben tárul elénk Douglas gyerekkora, az első szerelme és az, hogyan került végül az utcára, hogy került egy drag club színpadára és miért épp a kutyák a legjobb barátai.
Caleb Landry Jones már-már Jokernek sminkelve (fotó: Vertigo Média)
A rendező Douglast végighurcolja a föld porán és sarán, hogy végül szentté avassa őt. Caleb Landry Jones segítségével Besson eléri, hogy Douglas kiismerhetetlen figura legyen. A method actorként ismert színész jelenlétében egyszerre van jelen a gyermeki ártatlanság, a sebezhetőség, az érzékenység, ugyanakkor ott csillog a szemében az őrület és a kegyetlenség is, a film erejét pedig pont az adja, hogy nehezen tudjuk eldönteni, hányadán állunk vele.
Ráadásul a rendező afféle szuperképességgel is felruházza őt: Douglas nemcsak nagyon szereti, hanem irányítani is tudja a kutyákat, akik egyfajta hadseregként szolgálják és védelmezik őt, és tesznek meg a kedvéért olyan dolgokat, melyekre a kutyák normális esetben nem lennének képesek. Ezt a képességet Douglas eredettörténete teszi lehetővé: az apja kutyaviadalokból kereste a kenyerét, ezért rengeteg ebet tartott az udvari ketrecekben, csakhogy a családja többi tagjával ellentétben a fiú szerette őket. Miután szembeszegült az apjával, ő maga is a ketrecekben kötött ki, ahol az apja és a testvére vele is úgy bántak, mint a kutyáikkal.
A Dogman – A kutyák ura hivatalos magyar plakátja
Jöhet a Dogman Cinematic Universe?
A Dogman – A kutyák ura a nyers, kegyetlen gyerekkor képei után kicsit visszább vesz a brutalitásból, és azt mutatja be, hogy elkerülve az otthonából, tolószékbe kényszerítve hogyan kezdett érdeklődni az irodalom és az előadóművészetek iránt, hogyan lett szerelmes és hogyan kötött ki egy drag show színpadán Edith Piafként énekelve. Végül pedig azt is megtudjuk, hogyan lett egy bűnöző kutyabanda ura, akinek a hatalmas akkorára nőtt a környéken, hogy már a helyi mexikói maffia köreit kezdte zavarni.
Természetesen Luc Besson nem lenne Luc Besson, ha kizárólag a dráma érdekelné. A film végére már-már a Léon, a profi modorában tartogat egy masszív akciójelenetet is, amiben Douglas és kutyái mexikói fegyveresekkel néznek szembe, és a jelenet egyértelmű csúcspontként szolgál ebben a szokatlan sztoriban.
Ugyan érződik, hogy Besson úgy fejezi be a Dogmant, hogy siker esetén akár folytatást/folytatásokat készítsen hozzá, de ez ezúttal nem igazán válik zavaróvá. Ha a Jokerhez való hasonlóságon túl tudsz lendülni, és nem zavarnak meg a sztori vad és hihetetlen elemei – annyira azért nem vad, mint a Lucy esetében, de akkor is –, akkor a Dogmant egy kimondottan élvezetes, rendkívül szórakoztató filmnek találod majd a többször újranézhető fajtából, amiben a rendező ismét a régi energiájával mesél.
A Dogman – A kutyák urát a Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon láttuk. A magyar mozikban október 19-től lesz látható.
