„Ez a csak nőknek fenntartott kocsi az utolsó dolog, amit vártam volna egy olyan szabad országban, mint Japán. Japán volt az utolsó hely, ahol azt hittem volna, hogy szigorú férfi-női szegregációval találkozom nyilvánosan” – írja a tiktokker a videójához, amin besétál egy csak nőknek fenntartott metrókocsiba, ahol semmi keresnivalója nincs. Ha nem lenne ennyire ignoráns és egy gyors kereséssel megnézte volna a „women only” kocsik eredetét, akkor tudta volna, hogy pont azért vezették be ezt, mert a férfiak zaklatásától kell védeni a nőket Japánban.
A csak nők számára fenntartott metrók története
Az olyan városok, mint Tokió és Oszaka, kiváló tömegközlekedési rendszerrel rendelkeznek, amely naponta több millió utast képes szállítani. Csak Tokióban a becslések szerint naponta 8,7 millió ember használja a metrót. A rengeteg ember összezsúfolódása miatt harapódzott el a vonatkocsikban a nők szexuális zaklatása. A probléma megoldására számos nagyvárosban megjelentek a csak nők számára fenntartott kocsik a rengeteg bejelentés után, melyek mind a tömegközlekedési eszközökön történt zaklatásokról és egyéb szexuális bűncselekményekről szóltak. A panaszok aggasztó növekedése miatt a rendőrség azt javasolta a vasúttársaságoknak, hogy tegyenek lépéseket a megelőzés érdekében. Akkoriban a vasúttársaságok vonakodtak ettől, mert tartottak a késésektől, ami a nemek alapján szétválasztott kocsik okozhattak volna.
Tokióban az volt a fordulópont, amikor 2004-ben rekordszámú panaszt regisztráltak: a tapizásokkal és más szexuális bűncselekményekkel, például obszcén fotók készítésével kapcsolatos panaszok száma elérte a 2201-et, ami majdnem háromszorosa volt az 1996-ban regisztrált 778 panasznak. A panaszok egyharmadát iskolás lányok tették, és összesen 1886 panasz vezetett 14 és 80 év közötti férfiak letartóztatásához.
Az is kiderült, hogy a 20 és 30 év közötti nők akár kétharmada is áldozatul esett már valamilyen zaklatásnak a metróban.
Emiatt 2005-ben a metrók kizárólag nők számára fenntartott kocsikkal kezdtek el közlekedni a csúcsidőben (általában reggel 6 és 9 óra között, illetve délután 5 és este 9 óra között) vagy egész nap. Ezeket rózsaszínű, „csak nőknek” feliratú táblákkal jelölik a kocsi külső oldalán. A pályaudvar padlóján is vannak táblák, közvetlenül a metró megállóhelye előtt, ahol az említett kocsik ajtajai kinyílnak. Jelenleg 32 vasúttársaság 87 vonalán vannak csak nőknek fenntartott kocsik.
A rózsaszín matricán áll a Women Only felirat a csak nőknek fenntartott kocsikon (Forrás: Getty Images)
A zaklatás nem áll le
A nőket zaklatókat azonban nem riasztotta el még ez az intézkedés sem, a #WeToo Japan nevű szervezet 2019-es felmérésében 12.500 15 és 49 év közötti férfi és nő megkérdezésével végzett felmérést. Az alanyoknak különböző kérdéseket tettek fel a vonatokon és a nyilvános helyen sétálással kapcsolatos zaklatási tapasztalataikról.
Az eredmények lesújtóak voltak: a megkérdezett nők 70 százaléka és a férfiak 32 százaléka mondta, hogy tapasztalt már valamilyen zaklatást.
A nők válaszai a tapizással kapcsolatban még lehangolóbbak voltak: a nők 47,9 százaléka számolt be arról, hogy testének valamelyik részéhez hozzáértek akarata ellenére, 18,6 százalék pedig arról számolt be, hogy kifejezetten a nemi szervét tapogatták férfiak. A 20 év alatti nők esetében volt a legnagyobb a valószínűsége a zaklatásnak: 22,9 százalék.
Érdemes megjegyezni azt is, hogy a felmérés megkérdezte a nőket, hogy rövid ruhát viseltek-e a támadás idején. A nők hibáztatása a „szexi öltözék” miatt természetesen gyakori taktika, amellyel a molesztálók igazolják tetteiket. Majdnem a felük arról számolt be, hogy hétköznapi vagy hosszú ruhát viseltek, azaz újra kiderült, hogy a nők öltözködése nincs összefüggésben azzal, hogy a férfiak zaklatják-e őket vagy sem.
A bántalmazottak 4,6 százaléka mondta, hogy a rendőrség letartóztatta az elkövetőt. Csaknem 6 százalék jelezte a zaklatást a metró biztonsági őrének, míg további 4,1 százalék tett a rendőrségen feljelentést. Azonban 50,5 százalék csak tűrte a zaklatást, míg további 33,6 százalék elmenekült a helyszínről. Ez azt jelenti, hogy Japánban a nyilvános helyen történt zaklatások több, mint 80 százalékát nem jelentik.
Iskolás lányok a metrón (Forrás: Getty Images)
Molesztálók fesztiválja
Az áldozatok egyharmada iskolás lány, legalábbis a hivatalos statisztikák szerint, ám ennél valószínűleg jóval többen vannak, csak nem merik jelenteni a zaklatást. A 10-20 közötti nőkre jellemző, hogy félnek, hogy ha feljelentik a zaklatót, akkor az negatív hatással lesz az iskolai bizonyítványukra, mert akkor elkésnének óráról, amíg a rendőrökkel beszélgetnek egy tömegközlekedésen történt zaklatás után. A japán iskolák pedig – amelyek hajlamosak a saját szabályzataikat maximálisan betartatni – az áldozatokat emiatt büntetni fogják: késésként, hiányzóként fogják beírni, és nem adnak több időt nekik adott esetben egy dolgozat befejezésére.
Sok zaklató ezt jól tudja – és örömmel használja ki. A japán közösségi médiát minden évben elárasztják a főiskolai vizsgaidőszakban a perverz férfiakról szóló posztok, rendszeresen nevezik ezt az időszakot a „molesztálók fesztiváljának” is. Eddig a magánembereken és a nőkön múlott, hogy megtalálják a védekezés módját, ám idén a nőknek fenntartott metrókocsik mellett reklámkampányt is indítottak Japánban, hogy felhívják a figyelmet arra, hogy a zaklatás, kéretlen érintés bűncselekmény, és hogy ösztönözzék a nőket a bejelentésre.
Fotó: Getty Images
A japán Oktatási, Kulturális, Sport-, Tudományos és Technológiai Minisztérium idén tavasszal juttatott el Japán összes iskolájához egy felhívást, amelyben arra ösztönözte a sulikat, hogy vizsgálják felül a szexuális visszaélést, zaklatást bejelentő diákokra vonatkozó hiányzási, késési és vizsgáztatási szabályokat. Az új iránymutatás szerint az iskoláknak nem szabad hiányzónak vagy későnek tekinteniük a diákokat, ha azért késnek, mert az őket ért zaklatást jelentették be a rendőrségen. Emellett a minisztérium arra is felkérte az iskolákat, hogy adjanak többletidőt a vizsgázó diákoknak, vagy engedélyezzék számukra a pótnapon vizsgázást, ha egy vizsganapon zaklatás áldozatává válnak.
Diszkrimináció?
Természetesen egy ilyen újítás ellenállást váltott ki a férfiakból, akik diszkriminációt kiáltottak, és arra panaszkodtak, hogy így a többi kocsiban nagyobb a zsúfoltság, mint a csak nőknek fenntartott kocsiban. De azért voltak olyan férfiak is, akik megvédték ezt az intézkedést, azzal érvelve, hogy így a férfiakat nem fogják perverznek nézni, csak azért, mert férfiak. Ami a nőket illeti, nagyon örültek, és a panaszok száma is csökkent.
Bár ezek a kocsik azért léteznek, hogy a nők biztonságosan, a zaklatás veszélye nélkül utazhassanak, a létezésük részben a férfiak jóindulatán és együttműködésén múlik, mivel nincs jogi következménye annak, ha egy férfi beszáll egy csak nők számára fenntartott kocsiba. A tokiói metró képviselőinek 2018-as nyilatkozatai szerint, nem kényszerítik a leszállásra a férfiakat ilyenkor, hanem mindenkitől együttműködést kérnek, hogy „olyan közös teret teremtsenek, amelyben minden utas kényelmesen érezheti magát”.
