Itt a film, ami szerint nem neked van lelked, hanem a robotnak

Miközben a forgatókönyvírók és a színészek sztrájkjának lényeges eleme volt, hogy megvédje őket a mesterséges intelligencia túlkapásaitól a szakmájukban, Hollywood a mozivásznakra küld egy filmet, ami az MI és az emberek békés egymás mellett élését hirdeti, naivan megfeledkezve az ezzel kapcsolatos problémákról. Az alkotó az első MI-propagandafilm?

TóCsa

2023. Szeptember 26.

Ugye a Terminátor-univerzumban a mesterséges intelligenciát jelentő Skynet atomháborúval irtja ki az emberiség nagy részét, a maradékot pedig megpróbálja rabigába hajtani a robotjaival. Az alkotó MI-je ott hibázik, hogy atombombák sokasága helyett csupán egyetlen bombát dob le. A Los Angelesben felrobbanó töltet ugyan bő egymillió emberrel végez, de mi ez a szám az emberiség teljes létszámához képest? Az eredmény? A nyugati országok bizalma megszűnik az MI-ben, és elkezdik teljesen száműzni az életükből.

John David Washington Az alkotó című filmben (fotó: Fórum Hungary)

Az alkotó című film a 2060-as években játszódik, és kapásból jó hír, hogy a filmesek szerint láthatóan harminc év kevés volt ahhoz, hogy teljesen tönkretegyük a környezetet. Az emberiség legfőbb gondja ehelyett az, hogy Ázsia egy részén (amit a film nagylelkűen Új Ázsiának nevez, nehogy valamelyik ottani kormány megsértődjön) még mindig sok az MI-vel működő robot, ráadásul sokan közülük a hasonmások közé tartoznak, vagyis emberi arcot kapnak a fémvázra, hogy jobban kijöjjenek az emberekkel. Ezt a bratyizást azonban az amerikai kormány nem nézi jó szemmel, és egy új tömpuszfeggyel (tömegpusztító fegyverrel) felszerelkezve veszi fel a harcot velük szemben. Erre azonban a gépeknek is van egy válaszuk egy gyerek (!?) formájában.

Látványpékség

Látszik, hogy Gareth Edwards rendező a Star Wars felől érkezett: számos látványelem, robotdesign idézi meg George Lucas univerzumát, de Az alkotó ezt leszámítva nem annyira a Star Warsra, inkább olyan filmekre próbál hasonlítani, mint Az ember gyermeke, a Szárnyas fejvadász, az Aliens vagy az Apokalipszis most. Egy koszos, érdes közeljövőt próbál felépíteni, és mivel a film nagy része a Távol-Kelet festői tájain játszódik, már ez önmagában is ad neki egy sajátos atmoszférát, amit ráadásul futurisztikus épületekkel és űrhajókkal tesznek még izgalmasabbá.

Az alkotó pompás látványvilággal bír (Fotó: Fórum Hungary)

Az alkotó kétségtelenül parádésan néz ki, és úgy hírlik, az átlagos nagy látványfilmek büdzséjéhez képest kimondottan baráti összegből sikerült kihozni. Ez persze nézőként nem oszt és nem szoroz, a lényeg az, hogy a film ügyesen teremt világot, a CGI-t ügyesen, nem tolakodó módon használja, és a jeleneteknek jól eltalált hangulata is van. Nem csoda, hogy az előzetesek láttán sokan arra készültek, hogy egy távolról a Dűnére emlékeztető epikus sci-fit kapnak majd, aminek ott lesz a helye 2023 legjobbjai között.

Ehhez képest a Zsivány Egyesen és Godzillán edződött Gareth Edwards mozija óriási csalódás. Olyan, mintha csodaszép concept artok állnának össze pazarul kinéző mozgóképpé, ám az egész fájóan kong az ürességtől, és nemcsak a gondolatok, hanem az őszinte emberi érzelmek hiánya is zavaró. Arról akar mesélni, hogy az általunk teremtett gépek már nagyobb lélekkel és több érzelemmel bírnak, mint mi, akik teremtettük őket, de ezt egy olyan érzelmesnek szánt, de érzelemmentes filmben meséli el, amit akár egy gép is írhatott volna.

Bezzeg Tarantino

Hihetetlen, hogy ahhoz képest, hogy a rendező mennyi időt és energiát ölt a filmje látványvilága kitalálásába, mennyire kidolgozatlan szinte minden más Az alkotóban. A karakterek mintha csak egy sci-fi karaktergenerátor lapjairól estek volna le, a dialógusok egy pillanatra sem kelnek életre, döcögősek, papírízűek, olykor egyenesen röhejesek, a logikai bukkanók (emberek harcolnak az MI ellen, mégis az emberek rendelkeznek sokkal fejlettebb technológiával) és sztoribeli túlzások (a főgenya fedezék nélkül, egyedül áll és tüzel tucatnyi fegyveressel szemben, de azok képtelenek leszedni őt, ehhez a főhős kell) is nehezítik a befogadást.

Madeline Voyles Az alkotó című filmben (Fotó: Fórum Hungary)

Nem tesz jót a filmnek az sem, hogy Edwards nem olyan tehetségesen lopkod, mint mondjuk Quentin Tarantino, aki minden idegen elemet úgy tud beilleszteni a sajátjába, hogy attól az több és más lesz, és az új környezetben a mástól nyúlt elem is újnak hat. Edwardsnál a nyúlás csak nyúlás marad: egyszerűen csak használja más filmesek ötleteit és eredményeit, de ahhoz már nem elég okos, hogy új megvilágításba helyezze azokat. Az alkotó egy ránézésre fantasztikusan ígéretes és izgalmas film képzetét kelti, csakhogy ahogy telik a játékidő, fokozatosan jövünk rá, hogy csak egy szörnyen ötlettelen, semmitmondó és üres filmhüvelyt nézünk, ami egy rendkívül aktuális témával (MI) próbálja magát eladhatóvá/szexivé tenni, miközben semmit nem tud sem róla, sem a veszélyeiről.