Doris Payne nővérből lett sikeres nemzetközi ékszertolvaj, de 93 évesen szinte egy centje sem maradt

Doris Payne a nyugat-virginiai Slab Forkban született egy szénbányász és felesége hatodik gyermekeként. A családi életük meglehetősen viharos volt, és a fiatal lány eldöntötte, soha nem fog anyagilag függeni egyetlen férfitól sem, majd gondoskodik magáról. Persze a világ egyik legismertebb ékszertolvajának története ennél sokrétűbb, amikor kezébe kerültek anyja divatmagazinjai, a fehér bőrű, gyémántkarkötős modelleket látva úgy gondolta, ők sem különbek nála, ő is szeretne szép ékszereket viselni.

Nem lehet elég korán elkezdeni?

Ugyan nem könnyű követni pontosan életének az eseményeit, a nevek és az időpontok olykor változnak, vannak bizonytalanságok, de azért karrierjének íve elég biztosan kirajzolódik.

Doris Payne még általános iskolába járt, amikor először eltulajdonított egy értékesebb tárgyat, barátnőjével betértek egy helyi ékszerészhez, és szeretett volna felpróbálni egy órát, de az üzletvezető nagyon udvariatlan volt vele, és amikor a férfi egy pillanatra elfordult, ő eltette az órát, ezt pedig senki nem vette észre. Ezután úgy érezte, hogy a világ tartozik neki egy szívességgel, amiért a bolt tulajdonosa megsértette, és úgy döntött, szeretné mesterfokon művelni a lopás művészetét. Ismerősével vállalva a háromórás buszutat, gyakran utaztak Clevelandbe, hogy – fogalmazzunk úgy – élesben gyakoroljanak.

Később ápolónőként vállalt munkát a városban, de ekkor már inkább a pittbursghi ékszerboltok voltak a fő célpontjai, biztos, ami biztos alapon. Az első nagy fogása egy 20 000 dollár értékű gyémántgyűrű volt még 1952-ben. Miután kisétált a drága ékszerrel az üzletből, annyira rettegett attól, hogy a nyomában vannak, hogy egy buszállomás mosdójában töltötte az éjszakát, majd másnap reggelt elindult, hogy visszaadja a gyűrűt, de végül az egyik közeli zálogházban 7000 dollár haszonnal adta el a gyűrűt.

Ugyan az illegális úton szerzett pénzt részben arra használta, hogy segítsen a családjának, például házat is vásárolt édesanyja számára, kapcsolatuk nem igazán volt jó, az idős asszony ugyanis nem örült túlzottan annak, hogy lánya egy bűnöző. Payne két gyermeke is apjukkal élt, ez közös döntés volt, tudta, hogy ilyen karrierrel nem neki való az anyaság, de természetesen anyagilag mindig támogatta őket. 

– írta egyszer. 

Doris Payne rendőrségi fotója (Fotó: Profimedia)

Payne az 1950-es években bejárta egész Észak-Amerikát, és kellő gyakorlatot szerzett abban, hogyan lehet meggyőzni az ékszerészeket arról, hogy egyszerre több ékszert is megmutassanak neki. Mint írta, annak a módszernek az volt a lényege, hogy az üzlet dolgozói legyenek a bűnbakok, hogy amikor jelentik a lopást a rendőrségnek és a biztosítóknak, akkor tulajdonképpen őket hibáztassák a történtek miatt. Később pedig randevúzni kezdett egy Harold “Babe” Bronfield nevű férfival, aki kapcsolatai révén el tudta intézni, hogyha el is kapják, ne kerüljön börtönbe. 

A róla készült fotók viszont bekerültek az újságokba, így a nagyvárosok helyett inkább kisebb városokban kezdett el tevékenykedni remélve, hogy ott nem ismerik fel, és sajnos Bronfield védelmét sem élvezhette sokáig, a férfi ugyanis meghalt a plasztikai műtétek szövődményei miatt. Így viszont már nagyon forró lett a lába alatt a talaj, és úgy döntött, inkább Európában próbál szerencsét. Két napig sétált a francia Riviérán, hogy felmérje a terepet, a harmadik napon egy filmrendező feleségének kiadva magát besétált a monacói Cartier üzletbe, és ellopott egy 10 és fél karátos, smaragdcsiszolt gyémántgyűrűt platina foglalatban.

„Sokat olvastam Grace Kelly és Rainier herceg királyi esküvőjéről. A magazinok fotói a díszes épületekről, amelyek úgy néztek ki, mint a királyi paloták, belevésődtek az emlékezetembe. Tudtam, hogy ékszertolvajként Monte Carlóba kell mennem. Hogy felkészüljek, a New York-i Hiltonban szálltam meg, ahol Babe és én már számos alkalommal megszálltunk. A személyzet emlékezett rám, és királynői bánásmódban részesítettek. Három héten át figyeltem meg nőket a Saks Fifth Avenue-n, minden nap olvastam a New York Times-t, és tanulmányoztam a Vogue-ot. Azon a napon érkeztem meg, amikor Nixon lemondott, és amikor az első fekete modell, Beverly Johnson szerepelt a Vogue címlapján. Amikor leszálltam a repülőgépről Nizzában, tudtam, hogy nem kell aggódnom a rendőrség miatt a repülőtéren”

– emlékezett vissza arra, hogyan készült fel.

Doris Payne rendőrségi fotója (Fotó: Profimedia)

Amikor betért az üzletbe, szomorúan vette észre, hogy rajta kívül nincs ott más vásárló, és elgondolkozott azon, hogy inkább másnap tér vissza. Az eladó azonban leültette, és elkezdték kihozni mutatóba az ékszereket, amikor pedig egy férfi lépett be az üzletbe, kihasználta, hogy egy pillanatra nem rá figyelnek, és eltette az értékes ékszert. Majd jelezte, hogy most már mennie kell, várja a sofőrje, de holnap mindenképpen visszatér majd.

„Abban az időben a Cartier volt a világ első számú ékszerüzlete. Az 1800-as évek óta családi vállalkozásként működtek Franciaországban. Ismertek voltak arról, hogy VII. Eduárd királynak is dolgoztak, de még fél tucat királyi udvartól kaptak megbízást. Történetük során először fordult elő, hogy egy nő besétált az üzletbe, és volt mersze kisétálni az ajtón, hogy később térjen vissza vásárolni. Mindezt úgy, hogy közben a világ egyik legértékesebb darabját viselte. Nem fogtam taxit. Visszasétáltam a szállodába, összepakoltam, és elindultam a nizzai repülőtérre.” 

Nincs tökéletes bűntény

Elkövetett azonban egy óriási hibát, nem öltözött át, mielőtt elindult volna, a rendőrség pedig még azelőtt elkapta, hogy felszállt volna a gépre. Persze így is sikerült megúsznia, a gyűrűt először egy papírzsebkendőbe rejtette el, majd kölcsönkért egy tűt és cérnát egy őrtől, hogy megjavítsa a szoknyája szegélyét, de valójában az értékes ékszert rejtette el. 

Mivel Monacóban nem volt női börtön, egy szállodai szobában helyezték el, így a pénztárcáját és a bőröndjét is magánál tarthatta. Amikor elege lett a fogságból, rosszullétre panaszkodott, és bevitték egy kórház sürgősségi osztályára, és mivel senki sem figyelt rá, amikor elment a mosdóba, egyszerűen kisétált a kórház ajtaján, taxit fogott, és elutazott Brüsszelbe. Míg a gyémántot jó áron sikerült eladni, a platina foglalatot állítása szerint a Földközi-tengerbe dobta.

Doris Marie Payne a bíróságon (Fotó: Irfan Khan/Los Angeles Times via Getty Images)

Talán nem múlott sokon, hogy elkapják, de ez sem szegte kedvét. Később egy ötnapos tolvajtúra során négy városba is ellátogatott, és egy mai értéken egymillió dolláros zsákmánnyal ült fel az Egyesült Államokba tartó gépre. És persze jó pap holtáig tanul, ötvenéves is elmúlt, amikor véghezvitte leglenyűgözőbb szökését, miután megszegte egyik legfontosabb szabályát, miszerint nem iszik alkoholt. Éppen Zürichben volt, amikor sofőrjével a kelleténél kicsit több koktélt ittak meg, és csak homályos emlékei voltak arról, hogy betért egy Rolex üzletbe, mielőtt egy szórakozóhely ruhatáránál álldogálva lecsaptak rá a rendőrök. 

A hatóságok ezután felültették egy vonatra, hogy elvigyék az egyik nagykövetségre, ő pedig adandó alkalommal kikéredzkedett a mosdóba, és így sikerült megszöknie. A vonatról leugorva ugyan egy kukoricaföldön találta magát, de idővel sikerült fogni egy taxit, amivel el tudott menni Zürichbe. Csak ekkor vette észre, hogy egy lopott Rolex van nála, bár nem emlékezett arra, hogy elvitte volna. 

Persze nem volt mindig szerencséje, 1999-ben 12 évre ítélték, miután 57 000 dolláros gyűrűt lopott el egy denveri üzletből, végül csak öt évet kellett leülnie. És ezután sem érezte úgy, hogy fel kellene hagynia a bűnözői élettel. 2010. január 22-én, pénteken Payne-t letartóztatták Kaliforniában, miután egy 1300 dolláros Burberry kabátról eltávolította a címkéket, majd kisétált vele az üzletből 2013. október 29-én ismét kattan a kezén a bilincs mert ellopott egy 22 500 dolláros gyémántberakásos gyűrűt, 2014. áprilisában emiatt két év börtönbüntetésre ítélték, három hónappal később azonban szabadon engedték a börtön túlzsúfoltsága miatt.

Bár megígértették vele, hogy többé nem megy ékszerüzlet közelébe, túl nagy volt a kísértés. Ugyan azt nem sikerült bizonyítani, hogy 2015 nyarán eltulajdonított egy  33 000 dolláros gyűrűt, de ugyanezen év októberében a biztonsági kamerák lencsevégre kapták, ahogyan egy atlantai üzletben zsebre vágott egy 690 dollár értékű Christian Dior fülbevalót. 

Dorist 86 évesen, 2016-ban, egy 2000 dolláros nyaklánc miatt tartóztatták le (Fotó: Profimedia)

Izgalmas élete egyébként többeket megihletett, 2016-ban a What Would You Do? című rejtettkamerás műsorban szerepelt egy karakter, amit róla mintáztak, 2018-ban pedig az a hír járta, hogy filmet készítenek róla, és Tessa Thomson fogja majd alakítani. Igaz, korábban már bemutattak egy dokumentumfilmet az életéről, ebben Payne részletesen mesélt bűnözői karrierjéről, végig követték az éppen a forgatás alatt zajló tárgyalását is, az utolsó interjú vele pedig már  a börtönben készült.

– mondta filmben.

Persze ez sem tántorította el, 2016. december 13-án ismét letartóztatták lopás vádjával, majd hét hónappal később ismét lebukott, amikor nyomkövetővel a lábán betért egy atlantai áruházba, és 86,22 dollár értékű árut lopott el. 

– nyilatkozta Zelda Lockhart, Payne Diamond Doris című önéletrajzi könyvének társszerzője.

Az idős asszony ezután azonban nem került újra a rácsok mögé, mivel megígérte a bírónak, hogy nem követ el újabb bűncselekményt, és most 93 évesen is szabad emberként él.