Amikor Annette Hess megírta magyarul is megjelent regényét, A Német Házat, az volt a célja, hogy egy olyan szemszöget találjon egy már ezerszer elmesélt témához, amivel újat tud mondani. Ma már a németekre többnyire úgy gondolunk, mint egy olyan társadalomra, ami képes volt szembenézni egykori bűneivel. Csakhogy ez a szembenézés nem azonnal jött. Évtizedek teltek el úgy, hogy a náci múlt tabut jelentett a családoknál. A különböző generációk pedig inkább nem firtatták, mit csinált apu, anyu, nagyapa vagy nagymama a II. világháborúban.
A szembenézés a bűnökkel többnyire átugrik egy generációt. Nagyon nehéz vasárnap ott ülni az ebédlőasztalnál, és megkérdezni, hogy Apu, te náci vagy? Ha az ember feltette ezt a kérdést, azzal azt kockáztatta, hogy kitagadják a családból, kihagyják őt a családi örökségből, és a gyerekeinek nem lesznek nagyszülei, akik majd vigyáznának rájuk. Nem csoda, hogy a legtöbben a hallgatást választották
– mesélte Rafał Maćkowiak történész Varsóban A Német Ház című Disney+ minisorozat premierjén, amin az nlc is részt vett.
Egy hallgatásra épülő társadalom
Annette Hess közel harminc nyelvre lefordított regényének sorozat-adaptációja magához az írónőhöz kötődik: ő maga írta meg a forgatókönyvet a regényéből, sőt ő volt A Német Ház showrunnere is. Túlságosan személyes volt számára ez a történet ahhoz, hogy rábízza valaki másra. A nagyapja a II. világháború idején a német rendőrségnél szolgált, és ugyan gyerekként sok történetet mesélt neki arról, hogyan fogott el különféle bűnözőket a későbbi időkben, a világháború időszakát sohasem emlegette.
Azóta köztudott lett, hogy a rendőrök számlájára rengeteg szörnyű tett volt írható, sőt sokan közülük részt vettek a népirtásokban is. Annette Hess túl korán elveszítette a nagyapját ahhoz, hogy ezzel kapcsolatban kérdéseket tehessen fel neki, bár az apja példája azt mutatja, hogy hiába reménykedett volna őszinte válaszokban:
Apám az ötvenes évek végén olvasott egy könyvet, ami a fasizmus időszakáról szólt. A fiatalok egymásnak ajánlották, a könyv kézről kézre járt, és miután apám is elolvasta, egyszer megjegyezte az apjának – az én nagyapámnak – odahaza, hogy Hitler egy seggfej volt. Az apja ránézett, és annyit mondott, hogy >>Ha még egyszer ilyet mondasz ebben a házban, akkor pakolj és tűnj el innen!<< Családról családra változott, mennyire nyíltan beszéltek a témáról, de a legjellemzőbb a hallgatás volt. A társadalmunk a náci örökségre épült, és idő kellett ahhoz, hogy ezt beismerjük.
Aaron Altaras és Annette Hess A Német Ház sajtóbeszélgetésén, Varsóban (Fotó: Disney+)
Nem csoda, hogy A Német Ház hősnője egy huszonéves lány, Eva Bruhns, akit lengyel-német tolmácsnak kérnek fel a Frankfurtban 1963-ban zajló Auschwitz-perhez. Eva a perben elhangzó tanúvallomások hatására szembesül a hazája bűneivel, és jön rá arra, hogy ennek a családja is részese volt.
63’-ban a német társadalom illúziókban élt. Úgy tűnt minden rendben van, építjük a jövőt, megnyertük a futball-világbajnokságot… Az volt az emberek érzése, hogy kezd rendbe jönni az ország. Az igazság azonban az volt, hogy ezt az egészet a korábbi rémtettekre húztuk fel, amikkel soha nem néztünk szembe. Ezt akartam bemutatni ezzel a sorozattal
– mesélte a kérdésemre Annette Hess, aki Eván és az ő felnövéstörténetén keresztül a német társadalom felnövéstörténetét meséli el.
Hitler újra hős lehet?
Hess számára nem jelentett gondot a saját könyvét adaptálni. Elmondása szerint csupán annyi volt a dolga, hogy fogja a legjobb részeket, és mentse át őket a sorozatba, és azokat a részeket megváltoztassa, melyekkel ma már kevésbé elégedett. Például a regényben Eva Bruhns eredetileg egy klasszikus hőskarakter volt, de az őt alakító Katharina Stark segítségével sokat tompítottak ezen, kicsit bekoszolták, hihetőbbé tették a figurát, és ezzel a változattal már sokkal elégedettebb.
Katharina Stark (Fotó: Profimedia)
Annette Hess számára azért volt fontos, hogy elmesélje ezt a történetet, mert szerinte kezd felnőni egy olyan generáció, amelyik számára az akkor történtek már nem sokat jelentenek, sőt egyre többen vannak olyanok, akik Hitlert már szimpatikusnak látják.
Vannak fiatalok, akik ma menőnek látják Hitlert, és szimpatizálnak a nézeteivel. Ez sokszor még az öltözködésükben is visszaköszön, néha tudatosan, máskor véletlenül. Amikor a sorozatot forgattuk itt Lengyelországban, láttam a stábban egy-két fiatal srácot, akik olyan hosszú, fekete bőrkabátokat viseltek, amilyet a Gestapo tagjai hordtak. Vagy ott a Rammstein, ami szintén náci stíluselemeket használ és juttat el egy csomó fiatalhoz. Ha meghallom a nacionalizmus szót, nekem automatikusan a holokauszt jut eszembe, de rengetegen vannak, akiknek ez ma már egy pozitív kicsengésű kifejezés.
Az írónő számára még belegondolni is szörnyű, hogy idővel majd lesz egy olyan generáció, amelyik számára a II. világháború és a holokauszt csak egy lesz a sok esemény közül a történelemkönyvben, de úgy érzi, ő ezt már nem fogja megélni. „Szerencsére a téma még mindig érdekli az embereket. Lehet, hogy azt gondolod, hogy már mindent elmeséltek róla, de mégis készülnek az újabb könyvek, filmek és sorozatok, és mindig akad köztük olyan, ami még tud újat mondani”.
A túlélők bűntudata
A Német Háznak Eva Bruhns mellett egy másik főszereplője is van. Ő David, a frankfurti perben a vádat képviselő egyik ügyész, aki szenvedélyesen gyűlöli a vádlottak padján ülő tömeggyilkosokat. Bár az őt alakító Aaron Altaras csak 27 éves, meglehetősen sokat tud erről a korszakról, és nem a szerepe miatt kezdett érdeklődni iránta.
Altaras egyik nagyapja német katonaként szolgált a II. világháborúban, a másik nagypapája pedig partizánként küzdött a németekkel a II. világháború során, sőt a zsidó származású nagymamája egy koncentrációs tábort is megjárt Rab szigetén, és túlélte azt. A vérében a háború szinte összes oldala keveredik, amit a fiatal színészt már gyerekkorától lenyűgözte. Emiatt könnyen tudott azonosulni a karaktere, David erős érzelmeivel:
Nehezen viseli, hogy azok az emberek, akik tömegek meggyilkolásában vettek részt, most ott ülnek vele szemben szabadon, és lehazugozzák és kinevetik azokat a túlélőket, akik a tanúk padján mesélnek az életük legtraumatikusabb időszakáról. Nem volt nehéz David gyűlöletét eljátszani, mert ez engem is dühössé tesz. Ott ülnek, cigarettáznak, újságot olvasnak, mintha nem tömeggyilkosok, hanem hétköznapi emberek lennének. Még jó, hogy ez indulatokat vált ki az emberből. David legszívesebben megölné őket, de ő egy ügyvéd, egész életében azt tanulta, hogy a bíróság az a hely, ahol érvényt lehet szerezni az igazságnak.
Aaron Altaras a Varsói premieren (Fotó: Disney+)
A karaktere érdekessége, hogy a családjával ugyan megúszta a holokausztot, mivel időben elmenekültek Kanadába, mégis rendkívüli bűntudatot hordoz magában. Altaras szerint a túlélők bűntudata mindennaposnak számít, és nemcsak a holokausztra, hanem sok más tragikus helyzetre is jellemző. „Én miért éltem túl, és ők miért haltak meg? Ezt a kérdést egy ilyen helyzetben sokan felteszik maguknak”. Sokszor csak a véletlen műve, hogy ki hal meg és ki élhet tovább, és ezt nagyon nehéz feldolgozni.
A színész úgy érzi, hogy nem elvárható, hogy a mai német fiatalok bűntudatot érezzenek mindazért, amit a dédszüleik tettek, ugyanakkor óvatosságra int:
Óvatosnak kell lennünk, nehogy újra megtörténjen. Vigyázni kell az előítéletekkel, mert a II. világháború megmutatta, hová vezethetnek. Szörnyű azt hallani, hogy ma vannak, akik a holokauszt megtörténtét is tagadják.
Az ötrészes A Német Ház minisorozat minden epizódja megtekinthető a Disney+ kínálatában.
