Mindössze pár órányira van a zágrábi karácsonyi vásár

Ha Horvátországra gondolunk, akkor a többségnek minden bizonnyal az Adriai-tenger jut az eszébe, na, meg persze a számtalan szebbnél szebb tengerparti város, ahol előszeretettel töltjük a nyári szabadságunkat. Párszor én is megfordultam az országban, de mint a legtöbben, a tengerig jutottam csak – lássuk be – nyáron nem égbekiáltó bűn. 

Ha őszinte akarok lenni, az utazás télen valahogy ritkábban jut eszembe, leginkább azért, mert általában a karácsony előtti napokban érzem igazán az ünnepi hangulatot. Idén azonban úgy hozta a sors, hogy még az ünnepek előtt ellátogathattam a horvát fővárosba, Zágrábba, ami szinte minden elképzelésemet felülmúlta. 

Samobor: a hely, ahol garantáltan karácsonyi hangulatba kerülsz

Reggel 8 óra van, én pedig már izgatottan ülök a buszon és várom az indulást. Garantálom, hogy a buszos utazásokkal kapcsolatban mindenkinek van legalább egy negatív élménye, de azt is garantálhatom, hogy ez a 4,5 fél órás út nem kerül fel senkinél a listára. Már csak azért sem, mert tényleg villámgyorsan eltelik. Zágrábban rengeteg a látnivaló – amikre a folytatásban ki is térek természetesen – ám a körutat kezdjük most inkább kicsit máshol. Samoborban egész pontosan, ahova az első utunk vezetett. 

Zágrábtól mintegy 20-25 kilométerre vagyunk, egy kisvárosban, amit csak autóval lehet megközelíteni és, ami éppen ezért – vagy ennek ellenére – minden fáradozást megér. Miután kiszálltunk az autóból, úgy éreztem, mintha egy mesevilágba csöppentem volna: kedves tekintetek, kis utcák, karácsonyi dekoráció, ameddig a szem ellát és romantikus, macskaköves utcácskák… Kívülről egész biztos úgy néztem ki, mint egy kisgyerek, aki épp egy játékboltba csöppent és minden újdonságot megnézett. 

Miután kellőképpen „kibámészkodtuk” magunkat, egy idegenvezető körbevezetett minket a városon. A legelső dolog, ami egy külső szemlélőnek feltűnhet, az természetesen a rengeteg dekoráció.

És, hogy miért? Nos, kérdésünkre idegenvezetőnk humorosan azt felelte, részben a nőknek köszönhető a városka csinos külseje. Samoborban egy éve ugyanis történelmet írtak: első ízben választottak nőt polgármesternek. 

Karácsonyi dekoráció Samoborban (Fotó: Szászi Csenge/nlc.hu)

A séta közben megismerhettük a város Rómeójának és Júliájának szomorú történetét, benéztünk egy helyi kisvállalkozó ékszerüzletébe, és belekóstoltunk a helyi konyha ételeibe is.

A város kicsinek tűnik ugyan, azonban annál varázslatosabb. Mindenki ismer mindenkit, a helyiek együtt sürögnek-forognak a karácsonyi készülődésben, így egy kicsit mi is bennfentesnek érezhetjük magunkat. Az egyik kis utcában sétálva benéztünk egy helyi borászatba is, ahol egy különleges italt, a Bermetet kóstolhattuk meg. Már évszázadokkal ezelőtt, a szerzetesek előszeretettel használták a bort, vagy más szeszes italokat a gyógyításhoz a hatóanyagok érvényesülésének érdekében. Zdravko Župančić egyike azon keveseknek, akinél kapható ez a tradicionális ital, hiszen családja már hét generáción keresztül adja át a tudást, na meg persze a „titkos” receptet. Elmondása szerint a vörös szőlőből készült bort gyakran emésztési problémákra is használják. 

Zdravko Župančić borospincéje (Fotó: nlc.hu)

Aki szereti a jó borokat, annak ez a városka kész aranybánya. Még aznap este volt szerencsénk ellátogatni ugyanis egy másik családi borászatba is, a Samobortól szintén pár kilométerre fekvő Plešivica régióba, azon belül pedig az első borbirtokra. A Jagunić egy négy generációs borászat, amelynek egyik különlegessége a „sparkling wine”, vagyis a szénsavas bor, továbbá a narancsbor. Korábban igyekeztem elkerülni a hasonló borokat, azonban az ízvilágának köszönhetően, minden elfogultság nélkül, lenyűgöző élmény volt. 

A borok mellett a házigazdával beszélgettünk arról is, milyen volt egész kicsi gyerekként belecsöppenni a családi bizniszbe. Elárulta, számára az első pillanattól kezdve magától értetődő volt, hogy a családi vállalkozással foglalkozik majd, azt viszont már nem viselte ennyire könnyen, mennyire ki vannak téve az időjárás szeszélyeinek. És bár minden évük hazárdjáték, hiszen sose tudják előre, milyen termés várható, ha most választhatna, se csinálna semmi mást. 

Zágráb, te csoda! 

Ahogy arra korábban utaltam már, a horvát kiruccanásunk alkalmával Zágrábba is ellátogattunk. Délelőtt 10-kor útnak indultunk, hogy nyakunkba vegyük a várost, azonban szerencsére nem egyedül, hiszen itt is idegenvezető navigált minket. Már az első néhány méter után feltűnt, milyen sok a romos épület; még a katedrális egy része is darabokban hevert a földön. Mint kiderült, a közelmúlt földrengései okozták ezt a rengeteg kárt, a felújítási munkák pedig még most télen is javában zajlanak. 

Ha azt mondom, múzeum, akkor a legtöbbünknek egy átlagos látogatás jut eszébe, de mi most egy rendhagyó kiállításnak lehettünk szemtanúi. A séta után a „Megromlott Kapcsolatok Múzeumába” látogattunk, ahol minden tárgy mögött egy-egy kapcsolat története állt. Voltak például olyan szerelmes levelek is, amelyek még a világháború alatt íródtak. A múzeumból kiérve végignéztünk egy ágyúlövést is; hagyomány ez, hiszen mindennap délben elsütik, ezzel jelezve az időt. 

A számtalan látnivaló közül megnéztünk egy a világháború alatt épült barlangot, amelyet aztán egy részen csodás fényözön borított be. A színek használata nemcsak a barlangban, illetve az utakon köszönt vissza, hanem a karácsonyi vásárokban is. 

A barlangból átalakított fényinstalláció (Fotó: nlc.hu)

Ahol a karácsony egy igazi buli…

Már estefelé járt, az eső pedig csak úgy zuhogott, mégis mindenki izgatottan várta, hogy megnyisson az adventi vásár. Bevallom őszintén, nekem ilyenkor elsőre a végeláthatatlan sorok, illetve a tömegnyomor jut eszembe, ami már-már megöli a hangulatot. Meglepő volt látni, hogy itt teljesen más a helyzet. A fővárosban nemcsak egy, hanem több karácsonyi vásár is van, így a tömeg is sokkal jobban eloszlott. Mikor este a főtéren sétálgattunk, olyan érzésem lett, mintha egy filmbe csöppentem volna.

Karácsonyi vásár Zágrábban (Fotó: nlc.hu)

Elkezdett esni a hó, a DJ pultból pedig az „All I Want For Christmas” szólt… Talán giccsesnek hangzik, de valóban varázslatos volt. Az emberek táncoltak és nevettek, megszűnt minden stressz és feszültség. Mindenki élvezte a pillanatot, és úgy hiszem, ezt az élményt legalább egyszer mindegyikünknek meg kell tapasztalnia.