Marék Veronika igazi rocksztár, ha a mesék birodalmáról van szó. Ötven könyve jelent meg pályafutása alatt, és olyan alakokat köszönhetünk neki, mint Boribon, Kipp-Kopp vagy akár A kockásfülű nyúl. A szerző ugyan ma ünnepli a 86. születésnapját, de néhány éve így nyilatkozott saját magáról: „Elmúltam 84 éves. Sose hittem, hogy megérem ezt a magas kort. De szerencsére még mindig dolgozom, ha lassabban is, mint régen. Remélem, terveim közül még megvalósulhat egy-kettő.” Mi pedig reménykedünk, hogy ha nem is még ötven, de jó pár történettel meglep bennünket.
Minden itt kezdődött
Marék Veronika orvoscsaládba született 1937-ben. Édesapja, anyja, sőt a bátyja is a gyógyítást választották hivatásuknak, azonban őt már kiskorától kezdve jobban érdekelték a történetek, mint bármi más. Négyévesen megtanult olvasni, később pedig a rajzolásba szeretett bele, mégsem ez a pálya csábította, hanem a színház a maga mágikus világával, így dramaturgnak készült.
Az élet azonban úgy hozta, hogy 17 évesen megismerkedett a bábuk és a bábszínház világával, ami teljesen elvarázsolta. Nem mellesleg ekkor rajzolta meg az első mesekönyvét is, ami végül 1956-ban jelent meg. Azonban továbbra sem tudta, mivel szeretne foglalkozni. Belekóstolt a kirakatrendezés világába, egy évet járt az iparművészetire, mert akkor éppen a bábtervezés érdekelte. Végül az Állami Bábszínházban végzett, közben pedig egy magyar irodalom szakos diplomára is szert tett.
„1963 a nagy döntések éve volt: végre rájöttem, hogy csak írnom és rajzolnom kell. Kiléptem a Bábszínházból és szabadúszó lettem” – írja a saját bemutatkozásában, ezt követően pedig sorra jelentek meg képeskönyvei, amiket ő maga illusztrált. Sőt, a Corvina Kiadó gondozásában a nemzetközi porondra is ki tudott lépni, a Laci és az oroszlánt például a nagy sikerre való tekintettel a mai napig minden évben újra kiadják Japánban.
21 éves volt, amikor megjelent a Boribon, a játékmackó (Fotó: archív)
Hatalmas szeretet, visszafogott elismerés
Dörmögő Dömötör, Kisdobos magazin, képregények, rejtvények, társasok, báb- és rádiójátékok – szinte nem volt olyan terület, ahol ne próbálta volna ki magát. Idővel a Magyar Televízió számára is elkezdett forgatókönyveket készíteni. A ’70-es évek közepén debütált A kockásfülű nyúl, ami sok gyerek első számú kedvence lett, még úgy is, hogy nem voltak benne párbeszédek, pusztán Richly Zsolt rajzai és a zene voltak azok az elemek, amik elmesélték a történetet. A sorozat 26 részt ért meg, de mi álmunkból felverve is el tudjuk dúdolni a főcímdalát, pedig 40 évről beszélünk!
És nem a kedves nyuszifigura volt az egyetlen, akit szerettünk.
„Én már gyerekként is nagy rajongója voltam a Kipp Kopp-meséknek, igaz, főleg a rajzok maradtak meg abból az időszakból, a történetek kevésbé. Pár éve aztán, amikor ott álltunk a könyvesboltban, hogy milyen mesekönyvet vegyünk Picúrnak, ösztönösen vettem le a KippKopp-sorozatot, és mióta rendszeresen olvassuk, Picúrnak újra megszerettem. Imádom a kedves figurákat és a bájos történeteket barátságról, ünnepekről, egymás segítéséről – nem nagy meglepetés, de ezekben a hetekben az esti meséhez leggyakrabban a KippKopp karácsonya kerül le a polcunkról” – meséli Veronika, ami Anett számára sem ismeretlen. „Nálam a Boribon volt a nagy favorit gyerekkoromban, több könyve is megvolt otthon, anyukám sokszor olvasgatta. Szerettem Annipannit is a történetekből, meg persze Boribont, de Kippkopp mesékből is volt. Én is ezen nőttem fel, de több évtizeddel később a keresztlányomnak is vettem Boribon történeteket, szóval örökérvényűek, és még a mai gyerekeket is lekötik. Nagyon kedves emlékként él bennem az összes Marék Veronika-mese.”
Marék Veronika és Boribon (Fotó: MTI / Kallos Bea)
Azonban hiába a közönség szeretete, a szerző néhány hónapja a Telexnek így nyilatkozott:
Magyarországon szerettek, olvastak, de tulajdonképpen hivatalosan nem ismertek el. Itt Magyarországon az első nagy öröm a Janikovszky Éva-díj volt 2006-ban, aztán a József Attila-díj 2010-ben. Tehát végigcsináltam úgy az életet, hogy nem voltam az érdeklődés középpontjában.
Belegondolni abba, hogy 2005-ben Oszakában életmű-kiállítást szerveztek számára, ahol a pályafutását ünnepelték, különösen szomorú a fentiek fényében. Sőt, 2009-ben Tokióban és Oszakában is kiállítást rendeztek a tiszteletére Magyar karácsony Marék Veronikával címmel. Szerencsére azóta valamelyest sikerült díjak által is elismerni a munkásságát, 2010-ben József Attila díjat, 2014-ben magyar IBBY-életműdíjat, 2015-ben Pagony Aranytoll-díjat kapott, hogy csak néhányat említsünk. 2019-ben Andersen-díjra is jelölték, ami valószínűleg nagyon közel áll a szívéhez, hiszen nem egyszer említette, milyen sokat jelentenek neki az Andersen-mesék.
„Ha valaki megkérdezné, hogy melyik a kedvenc Andersen-mesém, akkor azt mondanám, hogy legalább tizenöt van – mesélte a Vatesnek, akik ikonikus alakjait pólóra nyomták. – De én magam is elálmélkodom, hogy micsoda zseniális ember volt, és milyen gyönyörű dolgokat csinált. Kérdezték tőlem egyszer, hogy mi akarsz lenni? Azt mondtam, olyan akarok lenni, mint Andersen. Ez persze nagyképű szöveg volt, olyan nem lehetek, mert ő csak egyetlen volt a világon. De azt megtanultam tőle, hogy igen, ilyen tisztességesen kell csinálni ezt a meseírást.”
Az interjúban egyébként arra is kitért, hogy volt egy pillanat az életében A csúnya kislány megjelenése után, amikor úgy gondolta, ideje abbahagyni az írást. Az ok egyszerű volt, laposnak érezte a történeteit. Ezt követően néhány évig nem is írt meséket, csak ismeretterjesztő köteteket. Szerencsére később visszatért a gyerekkönyvekhez, amiket egyébként közel egy tucat nyelven kiadtak a japán mellett.
Marék Veronika 80. születésnapja alkalmából rendezett életmű- kiállításán, a Budapest Projekt Galériában (Fotó: MTI / Koszticsák Szilárd)
Marék Veronikát minden gyereknek!
Hogy a jó mese milyen hatással van az ember életére, már számos kutatásban bizonyították, Marék Veronika pedig kiemelkedő alakja a generációs irodalomtörténetnek, köteteinek ott a helye most is a polcokon.
„A Boribon és a 7 lufi volt az első olyan mese, amire emlékszem, hogy nekem is olvasták és én is olvastam mindhárom gyerekem nagy örömére. Azóta körülbelül az összes megvan és mesélem. KippKopp is alap, de most nagy diavetítésben vagyok a legkisebbel és bejött a Laci és az oroszlán című Marék Veronika mese, ami nagyon menő rajzokkal van tele” – meséli Marci. Bár Orsi csak a saját gyerekkori élményeit tudja felidézni, ő is az évtizedeken átívelő mondanivalót emeli ki. „A KippKoppot ismerem az írónőtől, de azt nonstop felolvastattam Anyuval. Náluk kedvesebb figura szerintem kevés van. Nálunk a KippKopp karácsonya volt a sláger. Szerintem Marék Veronika nagyban hozzájárult több generáció gesztenyeszedési akcióihoz, és ahhoz, hogy kis emberkéket láttunk bennük, arccal.”
Ezzel újabb díjra sajnos nem tudjuk őt felterjeszteni, de az biztos, hogy az nlc szerkesztősége nagyon hálás minden egyes megírt és sorért és figuráért, mert rengeteget adtak nekünk. Úgyhogy innen is sok boldog születésnapot kívánunk az írónőnek!
