Több mint két éve már annak, hogy személyesen látogathattam el megcsodálni a Szegény párák nagyszabású forgatásának díszleteit, bennük természetesen az Oscar-jelölt Mihalek Zsuzsa berendezéseivel. Az idegenvezetőm a film egyik látványtervezője, James Price volt, akinek köszönhetően megtekinthettem és bejárhattam egy hatalmas tengerjáró hajó minden zegzugát, Lisszabon egy komplett városrészét és a hotelt, ahol a főhős, Bella Baxter és az udvarlója, Duncan Wedderburn megszállnak, a londoni házat és utcát, ahol Bella nevelkedett, sőt bepillantást kaptam egy párizsi tér és egy bordélyház épülő díszletébe, és Alexandria furcsa világába is. Mindezt ráadásul Budapesten és Etyeken, az Origo és a Korda Studios műtermeiben.
Szavakkal nehéz leírni a bámulatos látványt, amit a filmesek magyar szakemberek segítségével hoztak létre, ehelyett beszéljenek inkább a képek (elárulhatom: a Szegény párákban nagyon kevés a digitális látványelem, majdnem mindent praktikusan építettek meg). A látogatásom után pedig volt alkalmam Zoomon beszélgetni James Price látványtervező alkotótársával, Shona Heath-tel, akinek megdöbbentő módon a Szegény párák az első nagyjátékfilmes munkája.
Amikor először találkoztál a Szegény párák forgatókönyvével, mi fogott meg benne?
Elsőre a humorára figyeltem fel, ami annyira szokatlan volt, hogy megengedte számomra, hogy látványtervezőként is a megszokottól eltérően gondolkozzam. A forgatókönyv humora felszabadította a kreativitásom. Bella utazása egyszerre fantasztikus, röhejes és nagyon valóságos, ami egy csodálatos kombináció. Igazából nem én vagyok a legjobb ember egy forgatókönyv megítélésére, ugyanis a Szegény párák volt az első nagyjátékfilmes munkám, és azt hiszem ez volt az első általam elolvasott filmforgatókönyv is. Azt hiszem, egy elég jóval sikerült belevágnom. (nevet)
Mit gondolsz, nagyjátékfilmes tapasztalat híján miért éppen téged választottak erre a munkára?
Jórgosz Lánthimosz (a film rendezője – a szerző) szereti feszegetni a határokat. Ki akart lépni a filmes világ megszokott kereteiből, hogy valami más legyen a végeredmény. Én egy szokatlan választás voltam egy ekkora munkára, és kockázatot jelentettem, Jórgosz pedig szeret kockáztatni. Őszintén szólva ez akkora munka volt, hogy egyedül nem is tudtam volna megcsinálni. Nem egyedül, hanem James Price-szal közösen találtuk ki a Szegény párák látványvilágát, és nagyon nagy segítséget jelentett az ő filmes világban szerzett tapasztalata. A kettőnk kreativitása hozta végül össze azt, amit a díszletekben járva láttál.
Nagyon más volt a filmes munka, mint amikben korábban részed volt?
Sokkal nagyobb kreatív szabadságot kaptam, mint amire számítottam. Sorra jöttem az őrült ötletekkel, és volt rájuk fogadókészség. Meglepő módon a legtöbb ötletem megvalósulhatott, igazából majdnem mindegyik. A setben járva naponta többször is elnevettem magam, mert alig akartam elhinni, hogy a teljesen kattant elképzeléseim mégis megvalósulhattak. A magyar szakemberek elképesztő munkát végeztek. Komplett utcákat húztak fel fából, amit megtapasztalni óriási élmény volt.
Emlékszel a pillanatra, amikor először mutattad meg a terveidet Jórgosznak?
Jórgoszról tudni kell, hogy nem beszél sokat. Viszont, amikor mond valamit, arra mindig figyelni kell, mert nagyon világosan fejezi ki, mit akar. Nem olyan fickó, akit könnyű lenyűgözni. Kezdettől fogva biztatott, hogy minél extrémebb és őrültebb tervekkel álljak elő, és láthatóan a legszokatlanabb látványterveim voltak számára a legkedvesebbek.
Jórgosz adott előre neked támpontokat arról, hogy nagyjából milyen látványvilágra számít tőled, vagy a forgatókönyv volt az egyetlen kiindulópontod?
Szabad kezet adott, és csak arra reagált, amit mutattunk neki. Nem voltak előzetes elvárásai. Minden, amit láttál abból nőtt ki, amit James-szel kitaláltunk: az első szkeccseinkből és az első beszélgetéseinkből. Biztos vagyok abban, hogy Jórgosznak voltak arról elképzelései, hogy mit szeretne, viszont jobbnak látta ezt nem megosztani velünk, nehogy ez által korlátok közé szorítva érezzük magunkat. Hagyta, hogy a projekt a maga útját járja, magától fejlődjön. Egyetlen dolgot konkretizált: azt, hogy fontos számára, hogy a képeken majd látszódjon, milyen anyagokkal dolgoztunk. Azt akarta, hogy a nézők a vásznat nézve szinte érezzék, milyen textúrájú a függöny vagy a kanapé.
Nem volt zavarba ejtő ez a nagy szabadság?
De, méghozzá nagyon. Úgy éreztem, szükségem lenne néhány támpontra, ezért megkértem Jórgoszt, hogy legalább küldjön nekem hat olyan képet, ami egy kicsit megidézi azt a világot, amit elképzelt a filmhez. Elég sokáig tartott, mire összeszedte őket, és őszintén szólva elég random képek voltak. Kinyomtattam őket és kitettem a dolgozószobámban egy táblára, így elég sokszor rájuk pillanthattam nap mint nap, így volt lehetőségem sokat gondolkodni azon, hogy Jórgosz miért éppen egy Hyeronimus Bosch festményt osztott meg velem vagy Egon Schiele egyik rajzát. Szerintem ez által akaratlanul is beszivárogtak a munkámba.
Nem annyira gyakori, hogy egy filmnek két látványtervezője legyen. Mesélnél arról, hogyan dolgoztatok együtt James Price-szal?
Szerintem még minket is meglepett, mennyire zökkenőmentes volt a közös munka. Nagyon másképp dolgozunk, én például az apró részletekből kiindulva jutok el a nagy egészhez, James pedig a nagy egészből kiindulva jut el a részletekig, ez mégsem jelentett akadályt. Mivel a covid közbeszólt, nagyrészt nem közös térben dolgoztunk, hanem mindenki a saját kis irodájában alkotott, én például a padlásszobámban, és rengeteget egyeztettünk Zoomon. Igazán odafigyeltünk egymásra, talán ez volt a legfontosabb. Óriási kihívás volt komplett városrészeket megálmodni, őszintén szólva eleinte fel sem fogtam ennek méreteit, és ebben James tapasztalata nagyon sokat segített. Eleinte nagyon elveszettnek éreztük magunkat, de sokat segített, hogy elképesztő mennyiségű munka várt ránk. Egyszerűen nem engedhettük meg magunknak a sok szöszmötölést, mert a határidők miatt haladnunk kellett, és ez a nyomás átsegített minket a kreatív holtpontokon.
Mi jelentette a legnagyobb kreatív holtpontot?
A Baxter-ház, ahol a történet eleje és vége játszódik. Arra nagyon sok időnk elment. Volt egy komplett tervünk, amit kukázni kellett, mert elsőre nem találtuk el, mire lenne szükség. Alapjaiban kellett újraterveznünk. Az eredmény lenyűgöző volt, a magyar szakemberek elképesztő részletgazdagsággal építették meg. Ha belegondolok, hogy már lebontották, mindjárt elsírom magam. Egy igazi álomházat alkottunk meg, ahol a legtöbb elem az emberi testre emlékeztet, ugyanis Baxter megszállottja az emberi test működésének.
Elképesztő a díszlet, fantasztikus volt barangolni a képzeletbeli utcákban és épületekben. Sokkal részletgazdagabb volt, mint bármilyen díszlet, amiben korábban jártam.
Ez azért lehet, mert nem úgy álltunk hozzá, hogy díszleteket építünk. Utcákat húztunk fel, teljesen bejárható épületekkel, melyekben elkészítettük az összes szobát, a különbség csak annyi volt, hogy a mi épületeinkben nem lehetett használni a fürdőszobát. Még az is fontos volt, milyen legyen a kilátás az ablakokból. Megépítettük a komplett világot a szereplők körül, ami nem igazán szokás a filmkészítéskor vagy a fotózásokon. Általában csak azt a részt építik meg, aminek biztosan látszania kell a képen, a többit meg elrejtik/kitakarják. A Szegény párák azonban nem így készült. Jórgosz egy olyan világot akart megépíteni, amit teljes mértékben használhat a forgatáson, és bárhová rakja le a kamerát, a világa hiteles marad. Nagyon büszkék voltunk az elkészült díszletekre, és pont azért, mert nem érződtek díszleteknek.
Jórgosz Lanthimosz híres arról, hogy a filmjei képeinél gyakran használ halszem optikát. Ez befolyással volt a munkátokra?
Igen, készültünk rá. Próbáltunk minél kevesebb egyenes vonalú dolgot tervezni, mert azok nem mutatnak túl izgalmasan a halszem optikán keresztül. Szokatlan alakú ajtókkal és ablakokkal dolgoztunk, és figyeltünk arra, hogy a szobák plafonjain mindig legyen valamilyen érdekes görbület.
Bár a sztori a viktoriánus korban játszódik, úgy tudom nem szerepelt a céljaitok között a történelmi hűség.
Kezdettől fogva tudtuk, hogy nagyon el fogunk rugaszkodni a valóságtól a történet fantasy elemei miatt, így a történelmi hűséget gyorsan elengedtük. Ennek én nagyon örültem, mert sokkal izgalmasabbnak találom, ha megteremthetem a saját világomat, mintha csak reprodukálni próbálnék valamit, ami valóban létezett. Persze nem minden a mi agyszüleményünk, használtunk valódi bútorokat, nyúltunk létező stílusokhoz, mert arra a világ minden ideje se lett volna elég, ha mindent az alapokról indulva próbálunk megalkotni.
Voltak olyan filmek, amik inspiráltak a Szegény párák látványvilágának megalkotásakor?
Nem vagyok nagy filmfogyasztó, az alkotásban leginkább a történet és azok az érzések inspirálnak, amiket kihoz belőlem. Próbálok valami újat teremteni, és nem reflektálni valami korábbira.
Hihetetlen részletgazdag volt a díszlet, de sajnos biztos vagyok abban, hogy a moziban ülő közönség ennek egy jó részét nem fogja észrevenni. Ez alkotóként számodra nem szomorú?
Ez nem új dolog számomra. Az egész karrieremre jellemző, hogy gondos részletgazdagsággal készítek el dolgokat, és ezek egy részét aztán senki nem látja. Néha pont a legjobb részeket nem. Volt idő, amikor emiatt nagyon magam alatt voltam, de idővel rájöttem, hogy annyira élvezem az alkotás folyamatát, hogy emiatt nem szabad bánkódnom. Számomra ezek örök emlékek maradnak, és nemcsak a fejemben, ugyanis fényképen is megőrzöm magamnak őket.
Szorosan együtt kellett dolgoznod a film operatőrével, Robbie Ryannel?
Igen, már a koncepciók kitalálásakor bevontuk. Együtt találtuk ki a dolgok méretét, és dolgoztunk Jórgosz azon koncepcióján, hogy a film szinte össze fényét a díszlet lámpái adják majd, nem filmes lámpák, és hacsak nem muszáj, nem fognak külön lámpákat használni. Emiatt mindent telipakoltunk világítótestekkel, annyi volt belőlük, hogy szerintem felvásároltuk Magyarország összes lámpáját. (nevet)
Látványtervezőként legalább minimális szinten együtt dolgozol a színészekkel?
Annyira nem, hogy még csak nem is találkoztam velük. Ez amúgy borzasztó furcsa, hiszen Bella Baxter karaktere és világa kitöltötte az elmúlt két és fél évemet, a legtöbb gondolatom körülötte forog, miközben sosem volt alkalmam beszélgetni Emma Stone-nal. Talán majd egyszer.
Tettél el emlékbe valamilyen díszletelemet a forgatásról?
Nem, és azt hiszem James sem. Talán azért nem, mert önmagában egyetlen elem sem jelentett számomra olyan sokat. Inkább a nagy egész jelentett felejthetetlen élményt. Lehet, hogy később még meg fogom ezt bánni.
A Szegény párák már látható a hazai mozik műsorán.