A szépség nem kizárólag a párkeresésben könnyítheti meg az ember dolgát, az attraktív megjelenés a karrier előremozdításában is komoly segítséget jelenthet. Előnyt jelenthet az állásinterjún, és akár az előléptetésnél is. Persze ez nem jelenti azt, hogy a vonzó külső előre kikövezett utat jelent a siker és az elismerések felé, de azt már igen, hogy az ilyen tulajdonságokkal megáldott embertársainknak eggyel biztosan kevesebb akadályt kell legyűrniük.
Adam Pearson a Berlinale Palast vörös szőnyegén (Fotó: Dominique Charriau/WireImage)
Az élet neurofibromatózissal
Persze más dolog nem vonzónak lenni, és más kifejezetten eltorzult arcúnak. Edward egy neurofibromatózis nevű genetikai betegségben szenved, melynek eredményeként a bőrén többszörös csomók, úgynevezett neurofibrómák jelennek meg, egyéb bőrpanaszok társaságában, jelentős torzulást okozva a megjelenésében. Édesanyja halála óta magányos életet él a lakásában, nem szívesen megy emberek közé, mert nem szereti, ahogy mások megbámulják. Először egy jó szándékú, de szájbarágós és hiteltelen társadalmi célú hirdetés forgatásán látjuk őt, ami azt hivatott bemutatni, hogyan kellene bánni egy cégnél a hozzá hasonlóan kinéző munkatársakkal, hogy ők is értékes embereknek érezzék magukat a többiek között.
Edward passzivitását az életben mi sem jelzi jobban, hogy miután megjelenik egy masszív fekete folt a nappalija plafonján, amiből folyamatosan mocskos víz csepeg, hagyja, hogy hosszú hetekig ne történjen semmi, csak egymás után cseréli alatta a tálakat és a vödröket, míg a helyzet már tarthatatlanná válik. Az egyetlen pozitívum az életében a szomszéd lakásba beköltöző csoda szép drámaíró, Ingrid, aki talán sajnálatból, talán lelkifurdalásból (az első találkozásukkor a nő látványosan megijed) barátkozni kezd Edwarddal.
Sebastian Stan, Renate Reinsve és Adam Pearson az A Different Man című filmben (Fotó: Berlinale)
A férfi életében akkor következik be látványos változás, amikor elmegy egy kísérleti kezelésre, ami sikert arat:
Edward összes torzulása egy látványos, testhorrorokat idéző, kizárólag erős gyomrúaknak ajánlott jelenetben merül feledésbe, a férfi pedig úgy dönt, hogy nemcsak a külsejét akarja maga mögött hagyni, hanem az egész addigi életét is: Edwardról elterjeszti, hogy öngyilkosságot követett el, ő pedig egy új nevet (Guy) felvéve kezd teljesen új életet.
A nagy átalakulás és ami utána jön
Ugrunk egy nagyot az időben. Edward/Guy már új helyen lakik, és kihasználva az előnyös külsejét, sikeres ingatlanos lesz. Teljesen véletlenül fut bele az utcán a volt szomszédjába, Ingridbe, aki az új arcával nem ismeri fel őt. A nőről kiderül, hogy időközben megírta az első off-Broadway darabját, ami (dobpergés) pont az Edwarddal való barátságáról szól, és arról, ahogy a szomszéd szobában lakó barátja öngyilkos lett. Guy egy – még a régi arcáról levett mintából készült – maszkkal elmegy a főszereplői castingra, és nemcsak a melót kapja meg, hanem Ingrid szívét is. Csakhogy egyszer csak megjelenik a színházban Oswald, aki maga is neurofibrózisban szenved, és pontosan úgy néz ki, mint Guy még a nagy átváltozása előtt.
Oswald ugyan a külsőségeiben kiköpött Edward, de a személyiségét tekintve nem is állhatna távolabb tőle. Életvidám, barátságos, jó humorú, aktívan sportol, szeret a társaság középpontjában lenni, és olyan a kisugárzása, hogy a külseje ellenére még a nők körében is népszerű. Guy döbbenten veszi észre, hogy még Ingrid sem teljesen közömbös iránta. Oswald így nemcsak Guy színházi szerepét veheti el, hanem az Ingriddel való szerelmére is veszélyt jelent. Mindezt úgy, hogy a férfi pontosan úgy néz ki, mint amilyen Guy volt, amikor még Edwardnak hívták.
Aaron Schimberg, Renate Reinsve, Adam Pearson és Sebastian Stan a berlini sajtótájékoztató előtti fotózáson (Fotó: Andreas Rentz/Getty Images)
Fekete humor és testhorror
Aaron Schimberg filmje, Az elefántembert és A szépség és a szörnyeteget is megidéző A Different Man nem könnyű kérdéseket feszeget. Mennyiben határoz meg bennünket a külsőnk? Ha megváltoztatjuk a külsőnket, azzal együtt az is megváltozik, ami legbelül van? Lehet teljes, sikeres, sőt irigylésre méltó életet élni eltorzult arccal?
A torz külső eltakarja a szép lelket, vagy ha valaki igazán pozitív személyiség, az így is utat tör magának?
Az A Different Man nagy trükkje, hogy a főhőse Edward/Guy, aki olyan szinten gyűlöli önmagát, hogy a külseje megváltozása után az egész korábbi életét is eldobja, annyira szégyelli azt, aki azelőtt volt. A film ügyesen mutatja be, hogy hiába az új, egészen vonzó (a szerepet a Marvel-filmekből ismert Sebastian Stan alakítja) külső adta szakmai és csajozási sikerek, Guy a lelke mélyén továbbra is az önbizalomhiányos, és valójában nem túl érdekes, mások sikereire borzasztó irigy Edward maradt. Ragyogó fekete humor melegágya, hogy vetélytársnak pont egy olyan férfit kap Oswald személyében, aki gyakorlatilag az ő régi külsejével arat olyan sikereket az életben, amikre ő mindig is vágyott, és melyekre még Guyként sem képes. Az pedig csak a hab a tortán, hogy Oswaldot egy valóban neurofibrózisban szenvedő színész, Adam Pearson alakítja.
Sebastian Stan az A Different Man főszerepében (Forrás: Berlinale)
A kevesebb néha több
Guy/Edward küzdelme Ingrid (akit egyébként A világ legrosszabb emberéből ismert Renate Reinsve alakít, sajnos egy kissé kidolgozatlan szerepben) figyelméért és a vetélkedése Oswalddal egy komikus és gyönyörűen kaotikus (a sokszor elborultan jazzes soundtrack is hozzájárul ehhez) színpadi jelenetben csúcsosodik ki. A film legnagyobb hibája, hogy nem akkortájt ér véget. A film utolsó félórája már inkább egyfajta showbusiness-szatíra, ami azt vizsgálja, hogy például Hollywood hogyan csap le minden igaz történeten alapuló sztorira, hogy aztán kilúgozza őket, és persze szó van arról is, helyes-e az, ha egy színész olyan szerepet játszik, amihez nincs sok köze (heteroszexuálisként homoszexuálist, szép arcúként torz arcút…).
Bár a film ilyen szinten is szórakoztató marad, de nem tesz jót neki, hogy ilyen sok témába belekap, mivel olyankor a legerősebb, amikor a lényegre, Edward/Guy átváltozására, és arra fókuszál, hogy megmutassa: ugyan javíthatunk a külsőnkön, de mivel a lelkünk tesz minket igazán széppé, egy beteg, eltorzult lélek hosszú távon akkor sem lesz igazán vonzó, ha egyébként attraktív külső mögé bújik. Ennek a folyamatnak a szórakoztató és olykor kínosan vicces bemutatása az A Different Man legpozitívabb aspektusa, a többi meg csak bő plusz húsz perc a játékidőből, ami nélkül örömmel meglettem volna.
Az A Different Man világpremierje a Sundance Filmfesztiválon volt. Mi a film nemzetközi premierjén, a Berlinale Filmfesztivál versenyprogramjában láttuk. A filmnek egyelőre nincs magyar forgalmazója.
