Magamnak is nehéz bevallani, de kedden megsértettem az interjúkészítés egyik aranyszabályát. Hogy mi az? Ha vannak olyan kérdéseid, amit az alany várhatóan nem fog szeretni és értékelni, azt mindig az interjú vége felé tedd fel, különben rögtön az elején falat emelsz kettőtök közé. Viszont vannak emberek, akikkel nehéz, sőt majdnem lehetetlen egy-egy témát elkerülni. Lehet Esztergályos Cecíliával anélkül beszélgetni, hogy ne kerüljön szóba a Família Kft.? Lehet Patrick Duffyt úgy kérdezni, hogy sose beszéljünk Bobby Ewingról és a Dallasról? Létezik olyan Mark Hamill-interjú, mely során szóba se került a Star Wars? Aligha.
Fotó: WMUK Intl/Atlantic UK
Ebben a helyzetben voltam, amikor a brit gitáros/énekes/dalszerző, James Blunt színe elé járultam az MVM Dome backstage-ében, nem sokkal az esti koncertje előtt. Tudtam, hogy valószínűleg marhára unja már a You’re Beautifullal kapcsolatos kérdéseket, közben meg azoknak az olvasóknak, akik nem Blunt fanatikus rajongói és mégis rákattintottak a cikkre, valószínűleg ez lesz az életük során elolvasott egyetlen James Blunt-interjújuk, és ha már itt vannak, joggal szeretnék tudni, mit gondol az énekes 2024-ben a You’re Beautifulról.
One Hit Wonder?
A Budapesten utoljára 2018-ban fellépő James Blunt februárban ünnepelte az ötvenedik születésnapját (a „Fuck. I’m Old” mondattal reagált erre Twitteren), ami egyáltalán nem látszik rajta. Laza, energikus, farmeres/pólós/tornacipős figura, akin nem érződik a fáradtság, pedig előző este még Prágában szórakoztatta a nagyérdeműt.
Egy kézfogás után rákérdezek, hogy hányadik világ körüli turnéja ez, és a válasz az, hogy a nyolcadik, de lehet, hogy csak a hét és feledik, ugyanis az előzőt pont a pandémia idejére időzítette, ezért abba kellett hagynia egyetlen hónap után. Megemlítem, hogy ez nem rossz egy olyan fickótól, akit sokan – hozzáteszem: igazságtalanul – egyslágeres előadónak tartanak, amire elmosolyodik.
Én vagyok az élő példa arra, hogy egyetlen sláger is elég
– idézi nekem saját maga önironikus twitteres bemutatkozását. Amikor a You’re Beautifulhoz kapcsolódó érzéseiről kérdezem, első körben kedvesen válaszol:
Nézd, ez a dal a legnagyobb sikerem, ami a mai napig a fellépéseim csúcspontja. Emberek milliói ismerik és szeretik, és ez egy tényleg nagyszerű popdal. Világszerte zenészek ezrei ölni tudnának azért, hogy legyen egyszer egy ekkora sikerű daluk, én pedig nagyon szerencsés vagyok, hogy ez a hatalmas sláger rögtön az első albumomon szerepelt. Nem feltétlenül ez a legjobb dalom, az első lemezemről a Goodbye My Lover egy mélyebb, gazdagabb tétel, sőt a szövegét tekintve is sok olyan dalom van, ami ennél közelebb áll hozzám. Például ott van a Monsters, amiben az édesapámmal való kapcsolatomról énekelek, és nagyon örülök, hogy ezt még az életében megírtam. Ennek ellenére a You’re Beautiful egy pompás dal, és ha nem születik meg, akkor lehet, hogy mi ketten most nem beszélgetnénk.
Fotó: WMUK Intl/Atlantic UK
Itt kellett volna elengednem a témát, de hajtott belül a kisördög, hiszen – legalábbis hallgatóként – nehéz elhinni, hogy valaki húsz év alatt ne unjon rá egy agyonjátszott dalra. Félve kérdezem: volt olyan pontja a karrierjének, amikor ráunt a dalra? A hangulat érezhetően kicsit feszültebbé válik.
A dalt sosem untam meg, ezt a kérdést viszont már unom. Mindenki ezt kérdezi tőlem, miközben miért unnék egy dalt, amiből vásárolhattam egy csodálatos házat Ibizán, aminek a segítségével nyolcszor körbeturnéztam a világot, és amit emberek milliói imádnak? Ha séf vagy, és mindenki imádja a csodálatos burgeredet, szerintem sokadjára is biztosan örömmel és szeretettel szolgálod fel, és nem veszed le az étlapról.
Ez már a B-oldal?
Nyugodtabb vizekre evezek, ezért szóba hozom, hogy nekem úgy tűnik, hogy gyerekkora óta nem szeret sokáig egy helyben maradni. Gyerekként kétévente költöztek a katonatiszt édesapja áthelyezései miatt, utána jött a bentlakásos iskola, majd a sokéves katonai szolgálat, majd előadóművészként a turnék és az állandó úton levés. Blunt úgy érzi, hogy a világ egyre nemzetközpontúbbá válik, mindenki a saját zászlóját lebegteti, ő viszont szerencsésnek mondhatja magát, mivel rengeteg helyre eljut, rengeteg különféle embernek játszhat, és miközben a politikusok azért dolgoznak, hogy megosszanak bennünket, ő a zenéjével inkább összehozni próbálja az embereket.
Én az emberekben sosem a különbözőségeiket látom, hanem azt, hogy mi a közös bennük. Angolul éneklek, mégis ugyanolyan érzéseket váltanak ki a dalaim a közönségből itt, mint odahaza. Imádok utazni. Bár csak nemrég érkeztem meg, kora délután volt alkalmam sétálni egy kicsit a gyönyörű belvárosban. Budapest elképesztően szép város, hihetetlen történelemmel és kultúrával.
Fotó: WMUK Intl/Atlantic UK
Mivel rövid időn belül kijött egy memoárja, egy róla szóló dokumentumfilm, valamint egy Greatest Hits lemeze is, nekem úgy tűnik, mintha lezárt volna egy szakaszt az életében. Amikor a kiadója a pandémia alatt megkereste, hogy ki kéne adnia egy best of albumot, Blunt először azt hitte, így akarnak elbúcsúzni tőle és a karrierjének leáldozott, de miután biztosították arról, hogy nem így van, és szerződést hosszabbítottak vele, már más szemmel tekintett a lehetőségre. Ma már egy fejezet lezárását és egy új fejezet indítását látja abban, ami történt. A slágergyűjtemény megjelenése óta minden új dalára bónuszként tekint, és úgy érzi, ezzel nagy súly került le a válláról.
Végre nem kislemezekben és rádióslágerekben kell gondolkodnom, megtehetem, hogy a dalokat csak magamnak írom. Talán ezért alakult úgy, hogy a karrierem legszemélyesebb dalai hallhatók az új albumomon (Who We Used to Be). Írtam például dalt a feleségemnek, és végre egy dalban tudtam elbúcsúzni a barátomtól, Carrie Fishertől is. Utoljára az első albumom felvételekor dolgozhattam ennyire szabadon, mert akkor még nem volt közönségem, így nem voltak felém elvárások sem.
Kompromisszumok és Carrie Fisher
Amikor a kiadója felé vállalt kompromisszumairól kérdezem, rögtön árnyalja a képet, hiszen kezdetektől fogva ugyanazzal a kiadóval dolgozik, együtt élik át a sikereket és a kudarcokat is – utóbbiból valószínűleg nem volt olyan sok –, és tény, hogy slágereket várnak tőle, de rengeteget segítséget is kap tőlük. Példaként az OK című dalát említi, amiben ő nem hitt igazán, de az Atlantic Records átküldte a híres DJ-nek, Robin Schulznak, aki csinált belőle egy olyan verziót, ami hatalmas rádióslágerré tette, a dal pedig ma már kihagyhatatlan eleme a koncertjeinek.
Időnként elmondja, hogy nem olyan zenéket hallgat, mint amilyeneket játszik. Az erre vonatkozó kérdésemnél rávilágít, hogy amikor elkezdett zenélni, alapvetően rockzenéket hallgatott, de szóló előadóként egy szál gitárral nem tudta volna egy rockzenekar hangzását megidézni, így ez az általa írt dalokra is rányomta a bélyegét. Ma már főképp olyan zenéket hallgat, amilyeneket az ibizai klubokban játszanak, és ez a saját zenéire is hatással van – az új albuma első dala szerinte egy dance nóta –, de ettől még alapvetően megmaradt a gitár- és énekközpontú zenék terepén.
Lejár az időm, szólnak, hogy Jamesnek mennie kell soundcheckre, de még egy utolsó gyors kérdés azért belefér. A nagyközönség számára csak az utóbbi időben vált köztudottá, hogy Blunt és a Star Wars-filmek Leia hercegnője, Carrie Fisher nagyon jó barátok voltak, a zenész Fisher vendégházában élt, amikor az első albumán dolgozott Los Angelesben.
Régóta szerettem volna írni róla egy dalt, de sokáig nem jöttem rá, hogyan közelítsem meg, de most végre sikerült. Carrie messze nemcsak az amerikai főbérlőm volt, hanem az egyik legközelebbi barátom is
– mondja még gyorsan, mielőtt elszólítja a kötelesség, pedig jó lett volna, ha még jut ideje pár Carrie Fisher-anekdotára. Este azonban játszania kell, és ő ezt cseppet se bánja. És igen, a koncerten elénekelte a You’re Beautifult is.
