A Happy Birthday to You, vagyis a Boldog szülinapot (ami a magyar prozódia sajátosságai miatt leginkább úgy hangzik énekelve, hogy szűlínaapót) minden idők egyik legismertebb és legtöbbet előadott dala – legalábbis az ún. globális nyugaton, illetve azokban az országokban, ahol jelentős az angolszász kulturális befolyás (és hát melyikben nem az). A dal annyira magától értetődő és annyira a kollektív tudatalatti részének számít, hogy joggal hihetnénk, miszerint valamiféle népdalról van szó. Pedig nem: a Happy Birthdaynek ugyanis volt szerzője, keletkezéstörténete pedig viszonylag jól dokumentált. A pofonegyszerű és rendkívül fülbemászó dallamocskát 1893-ban írta és publikálta két nővér, Mildred Jane Hill zeneszerző és tíz évvel fiatalabb húga, az amerikai óvodapedagógia egyik úttörője, Patty Smith Hill.
Érdekesség, hogy eredetileg nem születésnapi köszöntőnek volt szánva: a Hill nővérek dala ekkor még a Good Morning To All (Jó reggelt mindenkinek) címet viselte, és – Patty visszaemlékezése szerint – azzal a céllal készült, hogy olyan érzelmeket és gondolatokat fejezzen ki, amelyek egy kisgyermek korlátozott zenei képességeihez illeszkednek. Patty először a Kentucky állambeli Louisville-ben élő óvodásain tesztelte szerzemény, amelynek szövege így szólt: Jó reggelt nektek / Jó reggelt nektek / Jó reggelt, drága gyerekek / Jó reggelt mindenkinek.
A tengerentúli Brunszvik Teréz
Hogy pontosan mikor és hogyan is alakultak át ezek a sorok a boldog születésnapottá, az máig nem tisztázott: az egyik legvalószínűbb elmélet szerint egy louisville-i születésnapi partin történt a dolog, amelyen mindkét nővér részt vett (vagy legalábbis az egyikük biztosan), és ott helyben improvizálták a máig is énekelt szöveget. Persze nem volt túl nehéz, hisz erre az együgyű dallamra gyakorlatilag bármit rá lehet húzni.
Mildred és Patty munkássága persze nem merült ki ennyiben; ahogy a Smithsonian Magazine is írja, „a két nővér Amerika történelmére gyakorolt hatása messze túlmutat a népszerű dalon”. Patty volt gyakorlatilag a tengerentúli Brunszvik Teréz, azaz szinte egyszemélyben neki köszönhető, hogy az Egyesült Államokban egyáltalán létezik az óvoda intézménye. A nő ráadásul igen progresszív nevelési elveket vallott már akkoriban is, nagy hangsúlyt fektetett a gyerekek kreativitásának fejlesztésére, valamint az érzelmi és szociális jóllétükre.
Ahogy ő fogalmazott: „nemcsak azt támogatjuk, hogy a gyerekek megtanulják, hogy a saját kifejezési formáik megteremtésében magukra hagyatkozzanak, hanem hangsúlyozzuk a természettel való közvetlen kapcsolat óriási fontosságát is, a parkokba, állatkertbe, folyóhoz, vasútállomásra tett kirándulások révén. Ragaszkodtunk ahhoz, hogy a kreatív kifejezésnek a valós élethelyzetekben szerzett tapasztalatokból kell kinőnie.”
Mildred afféle csodagyerekből vált nemzetközileg ismert zongoristává, emellett pedig Louisville zenei életének egyik avatott szakértője volt, valamint elismert zenetörténész és zenegyűjtő, aki már a 19. században megjósolta, hogy a feketék zenéje, a blues és a jazz egyszer majd alapvetően fogja meghatározni az Egyesült Államok kulturális arculatát.
Patty és Mildred (fotó: library.blog.wku.edu)
Nem érte meg a világsikert
Mildred 1859-ben született, Patty 1868-ban. Apjuk William Wallace Hill tiszteletes volt, aki egy vallási folyóiratot szerkesztett, és a Louisville melletti Anchorage presbiteriánus templom lelkészeként szolgált. A maga idejében igen haladó gondolkodásúnak számító William ragaszkodott ahhoz, hogy lányai teljes körű oktatásban részesüljenek, ami akkoriban nem volt jellemző a nőkre. Bellewood Female Seminary néven iskolát alapított lányoknak, ahol evolúciót, geológiát és csillagászatot tanított. Úgy vélte, hogy a nőknek nem szabadna a férfiaktól függeniük (végül egyébként sem Mildred, sem Patty nem házasodott meg, és gyerekeik sem születtek)
A nővérek 1889-ben kezdtek el együtt dolgozni gyermekdalokon, és végül egy Dalos történetek az óvodásoknak című könyvben gyűjtötték össze szerzeményeiket. 1893-ban, ugyanabban az évben, amikor a nővérek kiadták a Good Morning to All című dalt, a chicagói világkiállításon bemutatták újszerű oktatási és gyereknevelési módszereiket is. Mildred 1916-ban, 56 éves korában halt meg, jóval azelőtt, hogy születésnapi dala világslágerré vált volna. Patty 1946-ban, 78 évesen hunyt el; a Hill nővérek azóta is egymás mellett nyugszanak a louisville-i Cave Hill temetőben.
Egy évtizede jogilag is közkincs
Az 1920-as évektől kezdve – tehát nagyjából abban az időben, amikor a születésnap ünneplése is kezdett szélesebb körben elterjedni – a Happy Birthday to You egyre ismertebbé vált: különböző variációi több daloskönyvben is megjelentek, sőt még filmekben és egy rettentően népszerű Broadway-musicalben is felcsendült – a szerzők, illetve a jogörökösök ugyanakkor nem minden esetben kaptak érte jogdíjat (a szerzői jogi kavarodást bizonyára az okozta, hogy a szöveg eltért az eredetileg kiadott verziótól).
Bár Patty nem bánta különösebben a dolgot – ahogy ő fogalmazott: már régen beletörődött abba a ténybe, hogy az ő dalocskája a nemzet közös tulajdonává vált – legfiatalabb húga, Jessica Mateer Hill egészen más véleményen volt, és végül úgy döntött, hogy kezébe veszi az ügyet: 1935-ben, némi pereskedést követően felhatalmazta a Clayton F. Summy Companyt, amely kiadta az eredeti Dalos történetek az óvodásoknak című gyűjteményt, hogy megjelentesse a Boldog születésnapot új, szerzői joggal védett feldolgozását.
1988-ban a dal jogait a Warner Music Group vásárolta meg 25 millió dollárért, és a beszámolók szerint a vállalat innentől kezdve körülbelül kétmillió dollárt keresett belőle évente, ami elég jó üzletnek tűnik. Akkoriban még úgy nézett ki, hogy a szerzemény majd 2010-ben válik közkinccsé, vagy ha úgy jobban tetszik: köztulajdonná, tehát onnantól kezdve szabadon, bármiféle megkötés nélkül felcsendülhetett volna bármilyen filmben, lemezen vagy akárhol.
Csakhogy a törvények későbbi módosítása 2030-ig meghosszabbította a szerzői jogok érvényességét, így aztán 2013-ban, mikor filmkészítők egy csoportja nem akart licencdíjat fizetni a dal felhasználásáért egy készülő filmben (ami egyébként konkrétan egyébként a szerzemény keletkezéstörténetét dolgozta volna fel), pert indítottak a Warner ellen. Az ügyben eljáró bíró pedig végül úgy döntött, hogy a dalt a köztulajdon részévé nyilvánítja. Azaz most már egy bő évtizede a Happy Birthday to You szabad préda; mindenki azt csinál vele, amit akar. És valószínűleg így is van jól.
