A New York Times csütörtökön írta meg – és folytatta „percről percre” tudósítással –, hogy Harvey Weinstein ítéletét „visszafordították” New Yorkban. Ez szerencsére nem jelenti azt, hogy el is engedik: alighanem újratárgyalják az ügyet, és még ha ejtik is a vádakat, börtön és hasonló fellebbezés vár rá Kaliforniában, de a matematikai lehetősége megvan, annak, hogy hamarosan kiszabadul. Pontokba szedve elmeséljük, mi történt, mi történik és mi történhet még vele.
Mi történt?
Csütörtökön visszavonták – jogászul: hatályon kívül helyezték – Harvey Weinstein egyik börtönbüntetést jelentő ítéletét a kettő közül. A producert két városban, New Yorkban és Los Angelesben ítélték el szexuális bűncselekményért, az előbbi városban 23 évre, az utóbbiban 16-ra. Most a hosszabb börtönbüntetéstől szabadulhat meg, ha számára kedvezően dönt a bíróság.
Hogy történhetett ez meg, ha egyszer nyilvánvalóan bűnös?
Bár több mint száz nő állt ki a nyilvánosság elé és mesélt Weinstein viselt dolgairól – ez alapozta meg annak idején a #metoo mozgalmat –, ahogy ilyenkor lenni szokott, bíróság elé már csak azokat a történeteket vitték, amik jogilag is elég súlyosak, könnyű őket bizonyítani, és amelyek alapján már elég súlyos lehet a büntetés. A New York-i tárgyalásban két ilyen esetet tártak az esküdtszék elé: Jessica Mann színésznő és Miriam Haley televíziós produkciós asszisztens brutális megerőszakolását. Ezek alapján ítélték 23 évre Weinsteint. Az ítélet jogerős volt, tehát a producert börtönbe is zárták, ám – szintén: ahogy az ilyenkor lenni szokott – az ügyvédei fellebbeztek, most pedig a kifejezetten ezekkel a fellebbezésekkel foglalkozó feljebbviteli bíróság úgy ítélte meg, hogy
Weinstein tárgyalása nem volt igazságos.
Mégpedig azért, mert a bíró megengedte az ügyészségnek, hogy a vádlottakon kívül más nők is megszólaljanak és elmeséljék történetüket. Ők a Molineux-tanúk; az elnevezés azokra vonatkozik, akik úgy szólalnak fel egy tárgyaláson, hogy az ügyükben nem is történt vádemelés, kifejezetten azért, hogy a vádlott jelleméről fessenek képet. Azaz az esküdtszék nemcsak a két konkrét eset alapján döntött, hanem Weinstein „múltbéli viselkedése kapcsán” általában. Hiába tűnik abszurdnak, hogy egy nyilvánvalóan bűnös – és nyilvánvalóan nem „csak” két nőt tönkretévő – befolyásos producer ítéletét csak így visszavonják, jogtechnikailag a döntés megalapozott. Jogász körökben rég sugdolóznak arról, hogy a Weinstent támadó ügyészség a saját ügyét kockáztatta a tárgyaláson azzal, hogy nem csak a két esetre koncentrált, így a bennfenteseket annyira nem is lepte meg a döntés.
Fotó: Spencer Platt/Getty Images
A bíróság egy szavazattal, 3:4 arányban döntött így; a testület egyébként nagyrészt nőkből áll.
Akkor most elengedik Weinsteint?
Erről szerencsére szó sincs, de akár az is elképzelhető, hogy utolsó éveit szabadon tölti a 72 éves producer. Egyelőre úgy tűnik, átszállítják egy másik börtönbe, a New York állambeli Rome városából egy olyanba, amely közelebb van New Yorkhoz (mármint a városhoz), hiszen elképzelhető, hogy újra bíróságra kell majd mászkálnia. Hogy ezután mi vár rá, jó kérdés. A New York-i főügyész, Alvin L. Bragg dönt majd arról, hogy új eljárást indít-e, azaz akár elölről is kezdődhet az egész ügy. Ha ejtik a vádakat (vagy azért, mert nem indul új eljárás, vagy azért, mert indul és ártatlannak ítéli az új esküdtszék), átviszik majd Kaliforniába, ahol a Los Angelesben meghozott, 16 éves ítéletét kezdi majd meg.
A nagy kérdés az, megfordítják-e azt az ítéletet: a mostani logika szerint ugyanis a Los Angeles-i tárgyalás is támadható utólag. Weinstein ügyvédje már be is jelentette, hogy májusban ott is hasonló módon fellebbez. Kaliforniában három nő vallomása alapján emeltek vádat, végül „csak” az alapján ítélte bűnösnek az esküdtszék, hogy megerőszakolt egy olasz színésznőt egy Las Vegas-i hotelben 2013-ban. Utólag kissé baljós, hogy ebben a tárgyalásban is felhasználták azon nők vallomásait (szám szerint 44-et), akik nem jelentették fel a producert – vagy nem jutottak el a vádemelésig –, így elképzelhető, hogy ezt az ítéletet is hatályon kívül helyezik. Az ottani bíróság mindenesetre közölte, hogy „nagyon elszomorították őket a New York-i események”, és tisztában vannak vele, hogy a vallomást tevő áldozatoknak milyen embertelen lehetett átélni mindezt. Biztosak benne azonban, hogy az ítéletük minden próbált kiáll majd.
Szerencsére tehát elég valószínűtlen, hogy mindkét főügyész ejtse a vádakat – azaz egyikük se indítson új tárgyalást –, de ha ez megtörténik, a producert akár szabadon is engedhetik. A mostani döntés viszont egyelőre „csak” jelképes – de ettől még borzalmas üzenet az áldozatoknak.
Ki mit mond?
Mondanunk sem kell, Weinstein ügyvédjei győzelmi köröket futnak. Arról, hogy az elítélt hogy fogadta a híreket, Arthur Aidala nyilatkozott, aki New Yorkban védte a producert. Mint elmondta, a producer „nem volt érzelmes, tehát nem sírt, hanem örömmel és méltósággal hallgatta meg”, mi történt. Ezen kívül cinikusan csak annyit mondott, hogy a mostani döntést jegyző Jenny Rivera bírónő „a nők hőse”, aki ezzel azt üzeni mindenkinek, hogy „senkit sem lehet elítélni az egész élete alapján”. (Értsd: ha elég idő eltelt és elég óvatos vagy, megúszhatsz bármit.) Ha új eljárást kezdenek, Weinstein végre bíróság elé állhat anélkül, hogy „azt a sok csomagot kellene cipelnie a múltjából”, és örömmel teszi majd ezt, hiszen „ő már az első naptól könyörgött, hogy elmesélhesse az ő oldalát”. Ezt annak idején azért nem tehette meg, mert „megrohamozták” a vallomásaikkal a nők. (Akiket megerőszakolt.)
Arthur Aidala nyilatkozik a sajtónak április 25-én (fotó: Michael M. Santiago/Getty Images)
Hasonló sikerre számít Los Angeles-i ügyvédje, Jennifer Bonjean is. Szerinte mindkét tárgyalás igazságtalan volt, hiszen az esküdtszékre szabályosan rázúdították azon nők vallomásait, akik nem is voltak hivatalosan Weinstein vádlói, ez pedig „megmérgezte” az egész eljárást. Bonjean védte egyébként Bill Cosbyt is, és el is érte, hogy hatályon kívül helyezzék az ítéletét.
Megszólalt a hét bíró közül az a három, amely mindenképp helyben hagyta volna az ítéletet – érdekes módon pont köztük találunk két férfit az egyébként főként nőkből álló testületben. Két közleményt is kiadott Madeline Singas, Anthony Cannataro és Michael J. Garcia: szerintük „ijesztő a trend, hogy bírói ítéleteket helyeznek hatályon kívül a szexuális bántalmazásról szóló ügyekben”, és nagyon nincs rendben, hogy utólag szeretnék figyelmen kívül hagyni a Molineux-tanúk vallomásait, hiszen ezek egyértelműen bizonyítják, hogy Weinsten nem hébe-hóba volt erőszakos, és nem csak két nőt erőszakolt meg, hanem az egész karrierjét elkísérte ez a viselkedésminta. Madeline Singas szerint ezek után lehetetlenség lesz ezeket a vallomásokat felhasználni az erőszaktevők ellen. Mint írta:
Most azok a férfiak járnak jól, akik a hatalmi helyzetüket kihasználva szexuálisan kizsákmányolják a nőket, főleg az elnyomott csoportok tagjait.
Anthony Canntanaro azt mondta, hogy a bíróságok szemében ezek szerint a szexuális erőszak még mindig úgy néz ki, hogy sötét ruhába öltözött férfi várja a sikátorban az áldozatait, akikre, látván, hogy egyedül vannak, ráveti magát. A valóságnak persze köze nincs ehhez a képhez.
A Moulinex-tanúk egyike, Dawn Dunning elmondta: egyáltalán nem bánta meg, hogy annak idején vallomást tett a bíróság előtt: teljesen mindegy, hogy döntöttek most a feljebbviteli bírók, a #metoo-nak hála az erőszakról szóló közbeszéd, a kulturális közeg visszavonhatatlanul megváltozott. Megszólalt Ashley Judd is; a 90-es évek egyik legismertebb színésznője annak idején először nyilatkozott a sajtónak Weinstein viselt dolgairól (többek között erről szól a Azt mondta című film), most annyit közölt a New York Timesszal, hogy „igazságtalan ez a túlélőkkel szemben”.
Ettől még megmarad az igazunk. Tudjuk, mi történt.
Ashley Judd (fotó: JP Yim/Getty Images for Daughters For Earth)
Nincs kétségbeesve a #metoo mozgalom alapítójaként emlegetett Tarana Burke sem, aki egy sebtében megszervezett sajtótájékoztatón (ahol megjelent Judd is) azt mondta, a bírói gyakorlat megváltoztatása a szexuális bántalmazásról szóló ügyekben „hosszú, stratégiát, óvatosságot igényel”. „Az a baj a túlélőkkel, hogy nagyon sokan vagyunk – és az a jó a túlélőkben, hogy nagyon sokan vagyunk.”
