Amikor a bunkó BMW-sekről írok, a lelkemben két dolog csap össze. Egyrészt az, hogy tudom, az előítéletek alapján történő ítélkezés nem szép dolog, másrészt az a tapasztalatom, hogy ha valami úgy néz ki, mint egy kacsa, úgy jár, mint egy kacsa és úgy hápog, mint egy kacsa, az szinte biztosan kacsa.
Régóta érett már bennem egy „megírom, mennyire idegesítenek a hülye BMW-sek” típusú véleménycikk, de mielőtt feldobtam volna a témát a szerkesztőmnek, általában vettem néhány mély levegőt, majd azzal a gondolattal, hogy „Biztos vannak helyes, jó fej emberek is a BMW-sek között”, inkább nem írtam semmit. Ám egy nemrégiben történt utazásom mindent megváltoztatott.
Egy feledhetetlen nap BMW-s embertársaimmal
Szikrázó napsütésben tartottunk haza a családdal Szlovákiából az M1-esen át, és a kalandjaink már a határ túloldalán kezdődtek. Először csak annyi történt, hogy egy BMW-s a faluban megelégelte, hogy betartjuk a sebességhatárt, és úgy húzott el mellettünk 80-nal az 50-es táblánál, mint Lőrinc a közbeszerzéseken.
Kicsivel később, immár a magyar oldalon, de még az autópályára való lehajtás előtt egy útmenti bokrokat nyíró jármű miatt keletkezett dugó. Hatalmas, lépésenként döcögő kocsisor, vidéki, szűk út, szemből is jelentős forgalommal. Egy vakmerő BMW-s – valószínűleg megunva a várakozást – egyszerűen kicsapódott a sorból azért, hogy megkockáztasson egy frontális ütközést: a nyereménye az volt, hogy nagyjából háromautónyit haladt előre. Majd egy perc múlva ismét megtette: akkor két autónyi haladás jött neki össze.
Aztán jött az M1-es, rajta egy siető BMW-ssel, aki a leálló sáv igénybe vételével próbált gyorsítani a célba érésén, hogy aztán egy márkatársa nem sokkal később jobbról előzzön minket, egyszerre két sávon is áthaladva, ahogy azt kell, természetesen index használata nélkül. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy volt egy béna Fordos is később, aki a gyors sáv indokolatlanul lassú használatával okozott balesetveszélyt, szóval mire Budapestre értünk, a sok veszélyes helyzet miatt tényleg úgy voltunk vele, hogy majdnem megfogadtuk: a jövőben csak vonatozni fogunk.
Végső döfésként, alig néhány utcányira az otthonunktól a nyugodt kertvárosban két gyorsulási versenyt játszó eszelős épp csak le tudott fékezni a kereszteződésbe érve, és ez is úgy sikerült csak nekik, hogy az autójuk orra indokolatlanul kilógott, annyira, hogy félre kellett rántani a kormányt, mert anélkül bizony ütközünk velük. Mondanom sem kell: az egyikük BMW-s volt (a másikat nem tudtam megnézni).
No comment (forrás: Facebook)
A hülye BMW-sek mítoszának eredete
Ezek után már feljogosítva éreztem magam a bennem felgyülemlett gyűlölet szöveges formában történő ventilálására. Ugyanakkor az újságíró énem ilyenkor közbeszól, és azt mondja, hogy még egy ilyen ügyben sem árt távolságot tartani, és persze elgondolkodni azon, hogy talán aznap csak pechem volt a BMW-sekkel, és valójában a többi márkát vezető autósok között is ugyanannyi a közveszélyes őrült.
A hülye BMW-sek mítosza azonban nem mai történet, hosszú évek óta tartja magát, olyannyira, hogy a Blikk már tíz évvel ezelőtt hosszabb cikket szentelt nekik. Az autós társadalomnak mindig volt/van/lesz egy megvetett rétege. A BMW-sek előtt például az Audisoknak jutott ez a nem éppen megtisztelő cím, de ők hellyel-közzel sikeresen mosták le ezt magukról. Ahogy az egyik kolleginám, Dóri fogalmazott:
A pasimnak Audija van, és amikor megismerkedtünk, nem indexelt, de annyiszor lecsesztem emiatt, hogy ma már ő is rendesen használja. Vagyis a BMW-sekkel szemben az Audisok fejlődőképesek.
Most tehát a BMW-sek vannak soron, de sokak szerint már kanyarban a trónkövetelő Skoda Octaviasok, bár ebből az országutakon olyan sokat még nem tapasztaltam.
Egy nagy sikerű mém a közelmúltból (forrás: Facebook)
„BMW-rasszista lettem”
De nemcsak autóban ülve figyelheted meg, hogy sok BMW-s úgy érzi, az adófizetők pénzéből csak neki építették az ország úthálózatát. Különösen sérülékeny helyzetben vannak a kerékpárosok. Autóban ülve is félelmetes, amikor egy mögötted száguldó dromedár szabályosan le akar tolni az úttestről, de ugyanez az élmény egy biciklin ülve tényleg maga a halálfélelem. Erről a szerkesztőség született bringása, Marci tudott élményalapúan beszámolni:
Egyetlen része akad a felnőtt életemnek, amiben nem csak, hogy tudom, hogy kirekesztő és gyűlöletkeltésre alkalmas véleményen vagyok, hanem teljes mértékben vállalom is azt. Tíz éve biciklizem, és ez alatt háromfajta autósokkal kapcsolatos veszélyes szituációt figyeltem meg. Az egyik a parkoló autókból véletlenül rám nyitott ajtó – ez bármilyen márkájú autónál megtörténhet. A másik az, amikor nem vesz észre a busz vagy a troli, ami szintén csak figyelmetlenség, bár tud nagyon necces lenni. A harmadik pedig az, hogy sok autós feljogosítva érzi magát, hogy ne vegyen rólam tudomást az utakon, és emiatt sokszor kerültem már veszélybe. Az ilyen autósok kétharmada taxis, a maradék egyharmad pedig BMW-s. Más szinte nincs is.
A BMW-s Magyarországon egy külön kaszt az utakon. Az ilyen izomautók vezetői úgy érzik, több joguk van használni az utakat, mint bárki másnak, pláne egy biciklisnek. Ha az útjukban vagy, gyakorlatilag érzed a tarkódon a gyűlöletet, hallod, ahogy közelít és ilyenkor az életedért tekersz. Picit enged, picit rád jön: jelzi, hogy takarodj az útjából. Ez igazi BMW-s attitűd. Emiatt lettem BMW-s rasszista. Nemrég voltunk Ausztrián át Szlovéniában: ott érdekes módon a német rendszámú BMW-sek voltak a legelőzékenyebb, legelegánsabb sofőrök. Látszik, hogy arrafelé az autó csak használati tárgy, nem pedig státuszszimbólum a törékeny férfiasság kompenzálására.
Tanulmányok szedik le a keresztvizet a BMW-sekről
Persze a saját eseteim és Marci élményei csak egyéni problémák, melyek nem feltétlenül tükrözik a valóságot. Csakhogy a közösségi média teli van BMW-seket szapuló posztokkal, rajtuk röhögő mémekkel (ezek egyik klasszikusa, amin a BMW index jelzőjét ellepte a por és a pókháló) és sok-sok kirohanással, amikor emberek mesélik el, hogyan kerültek életveszélybe, netán milyen meredek dolgot láttak az utakon egy-egy BMW-s miatt.
Erre ugyan rá lehet vágni, hogy ugyanúgy lehet találni posztokat hülye Audisokról, Mercedesekről, Skodasokról, de még Suzukisokról is, csakhogy ők nem jönnek kiennyire rosszul a közvéleménykutatásbokból és felmerésekből. Ezek ugyanis gyakran jutnak arra a következtetésre, hogy a BMW-sek a legpofátlanabbak az utakon a többi közlekedő szerint.
A titokzatos index és az idegesítő gyalogosok
Már egy 2012-es németországi felmérés is a BMW-seket hozta ki a legbunkóbb sofőrökként, amire aztán 2013-ban az angolok kontráztak rá, akik a BMW-seket választották a legveszélyesebb autósoknak. Közülük is elsősorban a 35-50 közötti férfiakat, akik kék színű BMW-t vezetnek. 2020-ban pedig egy finn tanulmány jutott az alábbi fontos következtetésre:
Az Audit és BMW-t vezető sofőrökre jellemző, hogy hajlamosak figyelmen kívül hagyni a közlekedési szabályokat, ráadásul a felelőtlen vezetés sem áll távol tőlük.
Szintén nem fest jó képet a helyzetről, amit Winkler Róbert mondott el A BMW-sek védelmében címre hallgató videójában. Winkler a Magyar Közút adataira hivatkozva állítja: a kátyúk miatt kártérítést követelő autósok között kiemelkedő számban találjuk a BMW-seket. Nem kell nagy ész ahhoz, hogy rájöjjünk: azért, mert rájuk lehet a legjellemzőbb, hogy nagy sebességgel hajtsanak keresztül a kátyúkon.
A BMW-s sofőrök bunkóságát maga a BMW vállalat is elismeri. Két éve a cég a Twitter-oldalán tett ki egy figyelmeztetést az ügyfeleiknek, miszerint ideje lenne használniuk az irányjelzőt… Láttál már ilyet más autómárkáktól?
A Blikknek nyilatkozó pszichológus, Csizmadia Dóra Dalma szerint a pénz és a drága kocsi miatt egy BMW tulajdonosa a társadalomban feljebb valónak érezheti magát, ugyanakkor az is előfordulhat, hogy valaki egy kisebbségi érzetet próbál kompenzálni a vezetési agresszióval.
Ilyenkor úgy érezhetjük nem kérhetnek számon, hiszen nem is látnak. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a felelősség kisebb. Ám valójában a kormány mögött a felelősség megsokszorozódik.
Sympathy for the Devil
Rövid szerkesztőségi közvéleménykutatásom alapján nem igazán sikerült megcáfolni a BMW-sekkel kapcsolatos előítéleteket, sőt Verus története arra emlékeztetett, hogy a BMW-sek gyűlölete már egészen furcsa irányokat vehet. Felelős szerkesztőnk baráti körében ugyanis található egy autóimádó, aki él-hal a BMW-kért, imádja a márkát, de jól tudja azt is, milyen előítéletek érik a BMW-tulajdonosokat, ezért mégsem BMW-t vásárolt magának. Önmegtartóztatásból jeles.
Automatikusan rosszabb emberré válsz, amint egy BMW volánja mögé kerülsz? Mivel nem szoktak nekem BMW-ket kölcsönadni, erre aligha tudhatom a választ, viszont a Vezess újságírója, Erdős Norbert egy héten át kipróbálhatta az élményt. A tanulságos cikkéből kiderül, milyen jelenségek állhatnak a bunkó BMW-sek sztereotípia mögött. Az okok szerinte leginkább az autó képességeiben keresendők:
…amikor ezzel az autóval haladsz – vagy inkább vonulsz -, megszűnik a kapcsolatod a külvilággal, semmit nem érzékelsz belőle, és úgy szalad kétszáz közelébe a mutató, hogy észre sem veszed. Zenét hallgatsz, beszélgetsz, gázt adsz és huss. Komolyan, és ez sem szándékos, ahogy a bunkó parkolás sem, viszont veszélyes. Az autó elhiteti veled, hogy ez a normális, itt a vezetőnek nagyon észnél kell lenni, mert hiába van az ablakra is kivetítve a sebesség, hajlamos megfeledkezni róla az ember, annyira természetesnek hat egy nagyobb tempó, olyan „semmi extra” érzés.
A lelkem mélyén persze én is tudom, hogy nem minden BMW-s borzalmas ember. Biztos vannak köztük galamblelkűek, akik minden szabályt betartva közlekednek, csakhogy az ember már csak olyan, hogy a korábbi tapasztalataiból von le egyszerűsített, önvédelmi szempontból hasznos következtetéseket. Madarat tolláról, embert autójáról…
