A dokumentumfilm rendkívül törékeny műfaj, és ez főképp arra a fajtájára igaz, ami éveken át közelről követi a szereplői életét, hogy a lehető legintimebb bepillantást nyújtsa. Ezt jól mutatja Hörcher Gábor hét éven át készülő Emma és Eddie – A képen kívül című filmjének egy (valójában több) jelenete, amikor a rendező kénytelen válságtanácskozást tartani az életét követő ministábtól besokalló Emmával, aki egyre kevésbé érzi magát komfortosan a szituációban.
A helyzetben maga Hörcher is a filmje szereplőjévé válik, de valószínűleg pont akkor nem lett volna őszinte, ha kihagyja magát belőle. Nem lehet úgy filmezni valaki életét éveken át, hogy ne válj valamennyire magad is a részévé. Tényleg kisebb csoda, és Hörcher rendkívül empatikus megközelítése kellett ahhoz, hogy az Emma és Eddie elkészüljön, mert tagadhatatlan, hogy dokumentumfilmet csak úgy van értelme készíteni, ha az alanyai tényleg szeretnének részt venni ebben. A filmet nézve pedig kész csoda, hogy ilyen sok éven át tartó, nagy kockázattal bíró forgatásba bele mer fogni valaki.
Részlet az Emma és Eddie – A képen kívül című filmből (forrás: Max)
Ha kikapcsol a webkamera
Nem tudhatom biztosan, de gyanúm szerint amikor a rendező belefogott a filmjébe, még inkább a szexipar egy szeletének bemutatása és annak hatása egy párkapcsolatra lehetett a figyelme fókuszában.
Ugyanis Emma és Eddie nagyon ügyesek abban, hogy kívülről nézve már-már irigylésre méltó házasságot prezentáljanak nekünk. Egy kapcsolatot, amiben bombajó a szex, egymás játékos piszkálása csak a köztük lévő összhangot mutatja, a féltékenység csak a szeretet megnyilvánulása és egy harmadik bevonása csak a bizalom jele.
Az Arizona államból Magyarországra költöző, onlyfanses házaspár egy festői és tágas budapesti lakásban lakik, gyakran utaznak, nyaralnak, webcames konferenciákra, pornós díjátadókra járnak, és szeretik egymást. Azonban Hörcher filmjéből gyorsan kiderül, hogy ez csak a látszat.
Valószínűleg lehetett egy pont Emma és Eddie Lovett életében, amikor ők ketten még tényleg szerették egymást, de ez már elmúlt. A film és a történet elején talán még láthatjuk nyomait, később azonban egyre távolabb kerülünk tőle. Amint kikapcsolnak a webkamerák és csak a dokumentumfilmes kamera forog tovább, megszűnik a pénzért mutatott párkapcsolati és szexuális idill, Emma hanglejtése mélyebbé válik, az ölelgetős lány pedig durva megjegyzésekkel teszi helyre a férjét, mert az felvétel közben erősebben megszorította őt, mint szerette volna.
A házaspár olyan vehemenciával, olyan durva kifejezésekkel szidja egymást, hogy már nyoma sincs a szeretetnek: mintha csak a megszokás, az otthoni környezettől távoli világ, a régi, szebb emlékek, valamint a közös pénzkereseti forrás, a páros onlyfansezés (a webkamerás szolgáltatás nálunk is egyre népszerűbb) tartaná össze őket.
Élet a látszatboldogságban
Hörcher Gábor filmje ugyan valamennyire kielégíti azok igényét is, akiket az OnlyFans és társai mindennapi működése érdekli, de egyáltalán nem a szexiparról szól, és még csak nem is szexi, és nem is akar az lenni. Bár Emma és Eddie párkapcsolati problémáiban szerepet játszik a folytonos színlelés is, valamint az, hogy akár a leggépiesebb szexelést – egy jelenetben Eddie elmondja, hogy ebben az iparban a férfiaknak tudniuk kell pontosan időzíteni az elélvezésüket – is szenvedélyes szeretkezésnek álcázzák, mégsem erre megy rá a kapcsolatuk.
A filmben egy bántalmazó, toxikus kapcsolat rémálomszerű képe bontakozik ki, ahol mindkét fél fizikai és lelki szempontból is bántalmazza egymást. A fizikai részének nagy része kamerán kívül marad és inkább csak beszélnek róla (mint amikor egy repedést látva Eddie megjegyzi, hogy Emma okozta, amikor épp a fejéhez akart vágni egy széket), a lelki bántalmazás a kamera előtt zajlik. Az idegek elpattanásához és a pokol elszabadulásához pedig olykor annyi is elég, hogy Eddie egyszer letiltja Emma telefonját, megváltoztatva a kódját.
Emma és Eddie édeshármasa (forrás: Max)
Két súlyos családi múlttal bíró, traumatizált felnőttet ismerünk meg, akik még a párterápiájukra is beengedik a kamerát, és viszonylag hamar világossá válik, hogy az ő múltjukkal (erről Eddie többet mesél) kettejüknek sosem szabadott volna összejönnie.
A bántalmazáshoz való viszonyukat pedig jól mutatja, hogy igazából még maguknak is hazudnak róla. Hiába volt szem- és fültanú a stáb és a kamera, egy kibékülés után Emma simán elmondja, hogy Eddie egyáltalán nem bántalmazó férfi, míg
Eddie úgy tartja, hogy az igazi bántalmazás az, amiben a másikat véresre verik. Ő ezt látta otthon az apjától, ezért amit ő csinál, az biztosan nem számít bántalmazásnak.
Lehangoló film ez egy rosszul működő párkapcsolat lélekromboló hatásairól, és arról, hogy ha nincs valódi boldogság, olykor a látszatboldogságban is hosszú éveken át lébecolni tudunk.
Az Emma és Eddie – A képen kívül a Max kínálatában, illetve a mozik műsorán látható.
