Vérző fejjel jajgat egy fiatal fiú a szárszói strand füvén, csak akadozva képes elmondani az önkénteseknek, hogy mi történt; alighanem elcsúszott a mosdó kövén és lefejelte a csaptelepet. Gumikesztyű fel, a delikvenst leültetik egy éppen használaton kívüli baldachinos strandágy szélére, megtisztítják a sebet – enélkül azt sem látnák, mekkora, mert minden tiszta vér –, próbálják kideríteni, jódérzékeny-e, ennek megfelelően mehet a Betadine, vagy a Braun. Aztán jöhet a fedőkötés. Az egész nincs két perc.
A strandra érkezők – fél tizenegy, de félig máris tele a placc, nem csoda, harmincnégy fok van, és lesz ez még harmincnyolc is – unottan kerülgetik a vértócsát, nem közönyből: egy férfi kicsit odébb mikrofonnal narrálja a jelenetet, hogy tudjuk, éppen mi történik, innen sejthető, hogy nem éles a helyzet. Az imitátorokon – így hívják a sebesüléseket magukra applikáló és a fájdalmat, sokkos állapotot eljátszó önkénteseket, akik a segítőket készítik fel a rájuk váró helyzetekre – nem múlik: ők teljesen hitelesek, kiabálnak, jajveszékelnek, vagy csak ülnek magukba roskadva, és persze pont azokra a kérdésekre nem válaszolnak, amikre kéne.
Fotó: Neményi Márton
A következő eset többszereplős: egy fiú véletlenül izomból ütötte le a strandröplabdát, egyenesen barátnője vállára, amely vagy kificamodott, vagy eltört; ide már mentő kell, vagyis kellene, ha nem színészekről lenne szó. Az önkéntes elsősegélyezőknek itt főleg azért volt nehéz dolguk, mert a fiú folyamatosan elnézést kért a lánytól és fogadkozott, hogy ezentúl jobban vigyáz, ez pedig kissé bonyolította a háromszögletű karrögzítő szövet felkötését.
Tizennyolc éve vigyázzák a Balaton strandjait a Vöröskereszt fiatal – 16 és 30 közötti – önkéntesei mindenféle ellenszolgáltatás nélkül, kötelességtudatból. Ezalatt 50 ezernél is több embert láttak el, és az életveszélyes esetek szerencsére ritkák, alighanem több tucatnyi család teljes csak azért, mert ők ott voltak, amikor szükség volt rájuk. Szükség márpedig van rájuk: még a nyár felénél sem tartunk, és máris többen fordultak hozzájuk sebesülésekkel, napszúrással, mint tavaly összesen. Az okok világosak: sokkal melegebbek a nappalok, a strandok megtelnek, az emberek figyelmetlenebbek. „A nagy hőség azért terheli a szervezetet, a szívet, és bár az elsősegélynyújtó fiatalok fel vannak készülve életmentésre, ha kell, újraélesztésre, nem árt, ha – fogalmazhatok így? – körültekintéssel pihen mindenki” – mondta Kardos István Vöröskereszt-igazgató. Az önkéntesek pontosan tudják, mikor kell hívni a mentőket is – idén a Balatonon eddig kilenc ilyen eset volt –, de senki ne legyen óvatlan csak azért, mert ők a közelben vannak.
Fotó: Neményi Márton
A tóparti elsősegélynyújtó fiatalok:
- 13 balatoni település 19 strandján állomásoznak naponta 10-től este 6-ig;
- idén eddig összesen 1481 esetben segítettek;
- ebből 773 vízben szerzett sérülés: kő, kagyló okozta vágás;
- statisztikailag élen jár még a rovarcsípés, sportsérülés, horzsolás;
- naponta több tucat napégéses, napszúrásos, hőkimerüléses esetük van.
Fotó: Neményi Márton
„A helyzet az, hogy a tartós, krónikus betegségeink nem mennek nyaralni attól, hogy mi igen; szedje mindenki a szokásos gyógyszereit!” Kormos Ádám, a Balatoni Elsősegélynyújtó Szolgálat vezetője a fentieken túl még egy esetet végignarrál nekünk: a vízimentők ájult fiút húznak ki a partra, amíg a mentők jönnek, az önkéntesek azonnal felveszik az anamnézist: megrázzák a vállat, „hármas érzékeléssel” vizsgálják a légzést: a fülükkel érzik és hallják, a szemükkel pedig látják a levegő áramlását. Itt most kiderült: nem lélegzik, azaz gyorsan (és persze papírmunka nélkül) klinikai halottnak nyilvánították a sérültet és megkezdték az újraélesztést. (Ezt már egy fantomon végezték el, azaz egy anatómiailag hiteles próbababán; ha egy egészséges embert élesztenének így újra, éppen, hogy leállna a szíve.)
Ha nem kerül elő a fantom, el is felejtettük volna, hogy ez csak bemutató, olyan hiteles volt az összes imitátor. Szerencsére mindenki jól van, a fiú, akinek leállt a szíve, tíz perc múlva már egy sajtos-tejfölös fölött mesélte, hogy Dominiknak hívják és politikus lesz. (De nem olyan, mint ezek a mostaniak, őket nem szereti.)
Fotó: Neményi Márton
Csak az elmúlt turnusban – ez hét napot jelent – 618 esetük volt; a tavalyi év ugyanezen időszakában 355. „Félig a nagy meleg miatt, félig pedig azért, mert sokkal többen vannak, azaz nagyobb az esély arra, hogy kagylóba lépnek.” Kormos Ádám szerint ez utóbbit sem szabad elhanyagolni. „Kilenc mentős esetünk volt, ezek azok, amelyeknek, fogalmazzunk így, nem lett volna pozitív kimenetele, ha mi nem vagyunk itt. De az aprónak tűnő vágások is lehetnek artériások, mélyvénások, azaz, ha nem vigyáznak, akár el is vérezhet a beteg. Ha nem figyelnek oda, és nem viszik kórházba azt, akinek varrni kellene a sebét, annak is rossz vége lehet. Nagyon sok fertőzött sérülttel találkozunk, aki két nappal azelőtt megvágta magát, majd aznap még hatszor bement a vízbe, mi pedig már csak a durván elfertőződött sebet látjuk. És akkor a szepszisről még nem is beszéltünk.”
Fontos, hogy az önkéntesek csak a parton nyújtanak elsősegélyt, nem dolguk, hogy kimentsék a vízből a bajba jutottakat, és nem is kaptak ilyen képzést. „Nyilván mi is figyeljük a vizet, de ha látjuk, hogy baj van, a vízimentő-szolgálatot kell értesítenünk.” Azt egyébként, hogy valaki fuldoklik, eleve nehéz kiszúrni: az ilyesmi nem úgy történik, mint a filmekben, az ember általában csendben, feltűnés nélkül veszik bele a vízbe. „Azt szoktam mondani, hogy aki kiabál, annak akkora baja már nem lehet.”
Kormos Ádám (fotó: Neményi Márton)
„Bárki odajöhet, nem mondjuk, hogy ez nem a mi dolgunk.” Dóra 17 éves, hat éve vöröskeresztes, és tavaly jelentkezett az elsősegélynyújtó szolgálatba, innen pedig magától értetődik a mentőtiszti. „Kő, kagyló, méhcsípés, szálka” – neki is ezekkel van dolga napi szinten. „Nagyon sok a napszúrás is, ők általában oda sem tudnak jönni, a hozzátartozók hívnak, vagy hozzák a gyerekeiket, ha ők vannak bajban. A gyerekek egyébként is jobban megijednek, még egy kis vágástól is.”
Nincs vaklárma. Legfeljebb elmondjuk, hogy ez most nem igényel ellátást.
Az imitátorok ugyan nagyszerű színészek; az a „baj”, hogy nagyszerű a társaság, jó a buli és ők is barátok, így nehéz felkészülni, milyen pszichés nyomást jelent egy-egy élő helyzet. Az önkéntesek éppen ezért pszichoszociális képzést is kapnak, amelyben felvértezik őket traumákkal szemben. Párban dolgoznak, és nem csak képességek és készségek mentén osztják be őket, az is szempont, hogy segítsék egymást, ha egy-egy nap végén van mit feldolgozni.
Fotó: Neményi Márton