A Hatodik érzék, a Széttörve, az Idő és a Jelek rendezője, M. Night Shyamalan híres arról, hogy nagyon izgalmas, jól hangzó és egyedi alapötletű filmötletekkel áll elő, és idén sem volt ez másképp. A csapdát azzal a szöveggel adta el a filmet forgalmazó Warner stúdiónak, hogy képzeljék el, milyen lenne A bárányok hallgatnak, ha egy Taylor Swift-koncerten játszódna.
Nem csoda, hogy a fejesek egyből lecsaptak rá. Pedig Shyamalan legfőbb inspirációja messze nem A bárányok hallgatnak vagy Taylor Swift volt, hanem egy 1985-ös decemberi eset, amikor amerikai rendőrbírók (US Marshals) kisebb serege arról értesített nyolc államban több mint 3000 körözött bűnelkövetőt, hogy jegyeket nyertek a Washington Redskins NFL meccsére a Cincinnati Bengals ellen, amire a gyakorlatban lehetetlenség volt jegyet vásárolni. A gyanútlan bűnözőket egy művházba csalogatták, hogy átvegyék a nyereményüket, ahol természetesen bilincs várt rájuk.
Olcsón, sokat: Operation Flagship
M. Night Shyamalannak esze ágában sem volt az igaz történetet filmre vinni, ez sosem volt az ő terepe. Az Operation Flagship (Zászlóshajó művelet) néven ismert ’85-ös történet inkább csak inspirálta őt, valamint megmutatta, hogy időnként a rendőri szervek tényleg képesek rendkívüli erőforrásokat bevetni egy-egy ügyben, ha úgy érzik, hogy a siker megéri az extra erőfeszítéseket. Az Operation Flagshiphez a hatóságok több mint 160 rendőrbírót és rendőrt használtak, és több mint 22 ezer dollárt (mai árfolyamon közel 8 millió forintot) költöttek az akcióra, ami talán nem tűnik olyan sok pénznek, de a nyolcvanas évek közepén még nagyon is az volt.
A rendőrbírók kaptak is miatta kritikát bőven, ám ügyesen elmagyarázták a sajtónak, hogy az akció nagyon is megérte, ugyanis a 101 letartóztatottal számolva egyetlen letartóztatás mindössze 220 dollárba, vagyis 80 ezer forintba került. Ennél biztosan jóval nagyobb (ezer dollár fölötti) lett volna a költség, ha minden egyes körözött bűnöző házához ki kell küldeni a rendőri egységeket. Ráadásul az akciónak voltak járulékos előnyei is a spóroláson felül:
- Szinte kizárt volt, hogy az odaérkező bűnözők megszökjenek, miközben ha házhoz mennek, előfordulhat, hogy üldözni kell őket, és az üldözésük közben a civil lakosságnak is baja eshet.
- Egy ilyen eseményre szinte biztos, hogy a bűnözők fegyvertelenül érkeznek attól tartva, hogy a belépéskor ellenőrizhetik őket.
- Jó kedvvel, gyanútlanul, feldobott hangulatban jönnek, hiszen nyereményért érkeznek, így sokkal kisebb az esély, hogy a rendőrök a letartóztatáskor ellenállásba ütköznek.
A csapat kabalájának öltözött rendőr a bejáratoknál (Fotó: Wikipedia)
Egy művház csapdájában
Shyamalan filmjében, A csapdában maga az esemény valódi, a megcélzott sorozatgyilkos (Josh Hartnett) ugyanis egy valódi popkoncertre látogat el a kamaszkorú lányával. Igazából még beetetés sem volt mögötte, egyszerűen csak a rendőrség hozzájutott az információhoz, hogy ott lesz a gyilkos a koncerten a közönség soraiban, ezért úgy döntöttek, hogy csapdát állítanak neki.
Ezzel szemben az Operation Flagshipben mindössze annyi volt valódi, hogy a korszak egyik legsikeresebb NLF csapata, a Washington Redskins a csapdaállítás napján valóban játszott az otthonában a Cincinnati Bengals ellen, de arról szó sem volt, hogy a bűnözőket beengedjék a stadionba. A meghívások egy Washington D.C.-beli művelődési házba szóltak a meccs reggelére, ahol azt ígérték nekik, hogy ünnepélyes keretek között átvehetik a nyereményjegyeiket, sőt megszellőztették azt is, hogy nyerhetnek jegyeket és teljes körű ellátást (útiköltség, szállás) az akkor épp New Orleansben rendezett Super Bowlra.
A SWAT különleges egysége körbeveszi a bűnözőket a művelődési házban (Fotó: Getty Images)
Az esemény nem volt teljesen előzmény nélküli. Kisebb volumenben, kevesebb bűnözővel a rendőrség már próbálkozott hasonlóval. Lépre csaltak bűnözőket sorsjegynyeremény, de még Boy George koncertre szóló jegyek ígéretével is, és ezek a sikerek mintaként szolgáltak a D.C.-beli akcióhoz. A háromezer körözött bűnelkövetőt levélben értesítették a nyereményéről a rendőrség által ismert postacímükön. Aki igényt tartott a nyereményre, annak fel kellett hívnia a levélben megadott telefonszámot, ahol egy kedves ügyintéző elmagyarázta, hogy december 15-én reggel 9 órakor jelenjenek meg a megadott művházban, ahol átvehetik a meccsre szóló jegyeket. Végül több mint 160-an jelezték, hogy ott lesznek. Ebből 101-en mentek el ténylegesen, hogy átvegyék az állítólagos nyereményt.
Mosolygó rendőrök
A rendőrbírók nagyon alaposan előkészítették az akciót. Még arra is figyeltek, hogy lehetőleg olyan rendőr ne legyen a helyszínen, akit az oda érkezők esetleg ismerhetnek, mert ő tartóztatta le: igyekeztek messzebbről hívni kollégákat, hogy ez ne fordulhasson elő. Az esemény helyszínéül szolgáló művházat szétválasztották: volt egy tágas előtér, ahonnan aztán kisebb, 10-20 fős csoportokban vezették az érkezőket kisebb termekbe. Túl kockázatosnak találták több mint száz ember egyidejű letartóztatását, ezért úgy gondolták, hogy sokkal biztonságosabb, ha erre kisebb csoportonként kerül sor.
A nyeremény fedősztorija egy új prémium kábel sportcsatorna, a kitalált Flagship tévé indulása volt, a fiktív nyereményjátékot e köré szervezték. Minden színfalak előtt lévő rendőr álruhában volt, egyedül a színfalak mögötti letartóztatásra várakozó kollégák voltak rendőrruhában.
A rendőrnők a csapatok cheerleaderjeinek öltözve várták rögtön a bejáratnál az érkezőket, akiket nagy öleléssel fogadtak, ami arra szolgált, hogy ellenőrizzék, van-e fegyver náluk.
A bűnözőket két csoportra osztották. A különösen veszélyeseket (gyilkosok, fegyveres rablók…) dupla jegynyertesként regisztrálták, így róluk tudták, hogy velük különösen elővigyázatosnak kell lenni.
95 keresett bűnözőt csaltak csapdába és tartóztattak le a műveletben (Fotó: Getty Images)
A rendőrök aznap már hajnalban a helyszínre érkeztek a terep előkészítésére, és bár kilencre hívták a „nyerteseket”, voltak, akik már nyolc körül érkeztek, hogy korán bezsebeljék a jegyeket. A cheerleaderek mellett volt, aki büfésnek, felszolgálónak, vagy karbantartónak álcázta magát, és olyan is akadt, aki a csapat kabalafigurájának öltözött, és persze ott sürögtek-forogtak a fiktív csatorna képviselői is öltönyben feszítve: ők mindannyian rendőrök voltak.
A felkészítéskor külön felhívták minden rendőr figyelmét, hogy a munkájuk normál ügymenetével ellentétben itt végig mosolyogniuk és kedveskedniük kell, hogy az érkezők ne foghassanak gyanút.
Előtte még soha nem ölelgettem mosolyogva körözött bűnözőket, aznap pedig más dolgom sem volt
– emlékezett vissza az egyik rendőrbírónő, aki részt vett az akcióban.
Rendőrbírónő ölelget egy szökevényt a letartóztatások előtt (Fotó: Getty Images)
A sikert nem kell magyarázni
A különtermekbe vezetett csoportoknak a színpadról mondtak köszöntőbeszédet, miközben helyet foglaltak a székeiken. Eközben a bejáratok felől elözönlötték a termeket a fegyveres rendőrök, és elmondták, hogy mindenki le van tartóztatva. Mivel az akcióra rendkívül büszkék voltak a rendőrbírók, az eseményre a sajtót is meghívták, akik kamerákkal is dokumentálták a történéseket.
Több letartóztatott panaszkodott arra, hogy szerinte ez nem fair bánásmód, és a rendőrség nem tehet ilyet, hogy hazudik neki, mások pedig azt kifogásolták, hogy miért nem jöttek a rendőrök házhoz, ha amúgy is tudták a címét.
Az esetet nagy sikerként könyvelték el, a szervezők elmondása szerint még külföldről is keresték őket rendőrkollégák, hogy meséljék el, hogyan szervezték meg az akciót, hogy utánuk csinálhassák. A szervező FIST (Fugitive Investigative Strike Team) emberei később szépen lépdeltek előre a rendőrségi ranglétrán.
A rendelkezésre álló anyagokat felhasználva 2016-ban maga az NFL mutatott be egy érdekes kisfilmet, amiben megszólaltatta az akció szervezőit is, fentebb ez a videó tekinthető meg. 2017-ben pedig az ESPN sportcsatorna készített egy adást a témában.
A csapda című film már látható a mozik műsorán.
