A húszas éveid közepétől a közösségi platformok egyre inkább állandósuló tartalmává válnak a lánykérős, esküvős, kisbabás posztok, sürgetve mindenkit, aki még nem itt tart az életében, hogy nagyon gyorsan szedje össze magát. Ez a fajta (egyébként nyilvánvalóan csak a fejünkben létező) nyomás alattomosan beszivárog a tudatalattinkba, és tumorként kezd el terjedni bennünk.
Le vagyunk maradva, lépni kell, ketyeg a biológiai és társadalmi óra, most azonnal találni kell valakit!
És ekkor jutnak el sokan arra a pontra, hogy az első szembejövő férfi mellett megállapodnak, családot alapítanak vele. Még akkor is, ha legbelül tudják: lejjebb adtak az igényeikből (de még mennyivel!), és megalkudtak.
Pontosan ilyen helyzetben van Klára (Konrád Zsuzsanna) és Ági (Jóvári Csenge) is, a Január 2. főszereplői. Előbbi éppen a szakítás és szétköltözés kellős közepén van. Kapcsolata Áronnal megromlott, és Klára hiába küzdött családjuk egyben tartásáért a két gyerekük érdekében, a férfi szinte semmit nem tett a kapcsolatuk megmentése érdekében. Hogy pontosan mi siklott félre, nem tudjuk: csak az Ági és Klára beszélgetéseiből felcsipegetett morzsákból derül ki Áron feltehető összeomlása.
Forrás: Cirko Film
Ági pedig – aki legjobb barátnőjének segít a költözködésben – pakolás közben ébred rá, hogy ő is egy hasonló végkifejlet felé robog az ő Sándorával. Persze ha Ági a mi barátnőnk lenne, már rég megmondtuk volna neki, hogy a viszonya a férfival eleve veszett ügy. Hiszen nem véletlenül vesztek össze azon szilveszter éjjel, hogy Ági nem bírta kategorikusan kijelenteni, hogy NEM undorodik Sándortól. Mi ez, ha nem a megalkuvás definíciója?!
Ígéretes kezdetek
A Január 2. Szilágyi Zsófia második nagyjátékfilmje, amely a Velencei Filmfesztivál Biennale College nevű programjának támogatásában készült. A program immáron 13. éve működik a Fesztivál szervezésében, mely lehetőséget ad fiatal alkotóknak, akik az első vagy második nagyjátékfilmjük előtt állnak (általában producer-rendező kollégáknak, akik itt Szilágyi Zsófia, Horvát Lili és Csernátony Dóra hármasát jelenti), hogy a Velence melletti San Servolo szigetén egy év alatt kidolgozzák a filmterveiket.
A legjobb négy közé bekerült alkotásokat (két olasz, két nemzetközi produkciót) anyagilag is támogatják. Az elkészült filmet pedig a Velencei Filmfesztiválon mutatják be.
Szilágyi Zsófia terve lett tehát az egyik legjobb a nevezők közül. A rendező neve a Szamosi Zsófiával készült Egy nap kapcsán lehet ismerős, mely ugyan Szilágyi első rendezése volt, mégis osztatlan, óriási sikert aratott. Szintén nemzetközi filmfesztiválon, mégpedig a 2018-as Cannes-i Filmszemlén, a Kritikusok Hete szekcióban debütált, ahol el is nyerte a Filmkritikusok Nemzetközi Szövetségének (FIPRESCI) díját. Ezután nagy fesztiválkarriert futott be, megjárta Sydney-t és Luxemburgban nagydíjat is nyert.
Egy nap másodszor
A Január 2. úgy az Egy nap örökségi folytatása, ahogy a Napszállta volt a Saul fiának. Bár témájukban más, mégis ugyanazon formaszervező elv, stílus működteti. Amíg ez Nemes Jeles Lászlónál a szubjektív felvétel, addig Szilágyinál úgy néz ki az egyetlen napra szűkült fókuszált történetvezetés, mely egy kapcsolat válságát mutatja be. Azonban sajnos abban az aspektusban is párhuzamot vonhatunk a két alkotó filmjei között, hogy a második rendezésük nem igazán ér fel az elsőfilm bravúrjáig.
Szilágyi a Január 2-ben a költözés pakolásból, cipekedésből álló rutinjával teremti meg a flow-t, amit órákon át el lehet nézni: szinte meditatív állapotba kerülünk tőle. Az érdeklődést annak rejtélye tartja fent, hogy vajon mi mehetett félre Klára kapcsolatában, hogyan alakulnak a nő új barátjával a dolgok és mi a helyzet Ági és Sándor viszonyával.
Forrás: Cirko Film
Izgalmas megoldás, hogy bár hagyományosan Klára a film főszereplője, a narráció mégis Ágit keretezi a Január 2. érzelmi és azonosulási központjává. Az ő szemszögéből követjük az eseményeket, s bár némi kontextust ugyan kapunk, azonban a legégetőbb kérdéseink megválaszolatlanok maradnak, miközben a nyomozást megunva a konfliktust várjuk a történetben. Ez azonban – az Egy nappal ellentétben, ahol a férj hűségét kérdőjelezi meg a főhős – nem jön el.
Egy-két pillanatban úgy tűnik, a Január 2. vesz egy éles kanyart az ide-oda ingázásból. Egy jelenetben például Ági kipattanva a kocsijából egy férfi után rohan, aki lehet akár Áron, akár egy harmadik fél – a legjobb barátnő exével való konfrontáció vagy a saját kapcsolatát próbára tevő idegen egyaránt érdekes kimenetele lenne a végül semmibe vezető szekvenciának. Ági aztán egy tüntetésre is ellátogat, ami azonban se valós társadalomkritikával, se a narratíva előre mozdításával nem szolgál.
Sajnos gyakran ehhez hasonló, befejezetlen félmondatokká redukálódnak a cselekményszálak, melyek mind a két lakás között oda-vissza vándorló autón túlra futnának, ha nem nyisszantanák el őket egy ajtócsapással.
Ugyanakkor, tényleg ilyen lenne betekinteni emberek véletlenszerűen kiválasztott egy napjába. Szilágyi remekül ért a mindenkit érintő problémák – mely ezúttal tehát a megalkuvás kérdésköre – természetes feldolgozásához, ahol szinte minden mondat elhangozhat egy átlagos magyar háztartásban. Még akkor is, ha a rádióból dübörgő Feldobom a követ című Carson Coma slágerrel nyitó Január 2. most annyira nem is sodor le a lábunkról, mint az Egy nap.
