Miközben leghíresebb szerepe, A Rózsaszín Párduc-filmek Clouseau felügyelője épp arról volt híres, hogy a hihetetlen ügyefogyottságához határtalan önbizalom társult, a felügyelő megformálójának, Peter Sellersnek mindene volt, csak épp önbizalma nem. Folyamatosan tépelődött, kételkedett magában és a saját tehetségében. Bár hihetetlen érzéke volt ahhoz, hogy magába bolondítsa a nőket, amint sikerrel járt, rögtön elkezdett kételkedni a szerelmükben, mert nem értette, hogy mit szeretnek benne.
Ha nem tudok megtanulni önmagammal élni, hogyan várhatnám el másoktól, hogy együtt éljenek velem?
– mondta erről egy bölcsebb pillanatában, de mégsem tudott eszerint élni.
A javíthatatlan „romantikus”
Rövid élete során a nehéz természetűnek tartott Peter Sellers négyszer házasodott, és számos kolléganője mesélt arról, hogy a közös munkájuk egy pontján Sellers megkérte a kezét. Egy párt alkotott Liza Minellivel, és az első feleségét azért hagyta ott, mert fülig szerelmes lett Sophia Lorenbe, bár valószínűleg sosem jöttek össze, a komikus egyszerűen „csak” megszállottja lett az olasz dívának.
Javíthatatlan romantikus vagyok
– vallotta magáról, és tény, hogy kevesen tudtak olyan vehemensen, olyan elsöprő energiával udvarolni, mint ő. Amikor együtt forgatott Nanette Newman színésznővel, a kolleginája kedvességből megajándékozta Sellerst egy könyvvel. A férfi a kedvességét azzal viszonozta, hogy egy vadonatúj Jaguár sportkocsit adott a színésznőnek, aki iránt egy ponton olyannyira megszállottan rajongott, hogy még öngyilkossággal is fenyegetőzött, ha nem lesznek együtt. Mindezt úgy, hogy Nanette Newman akkoriban házasságban élt.
Liza Minnelli és Peter Sellers (Fotó: Sidey and Reed/Mirrorpix/Getty Images)
Az élete legtöbb nőjébe úgy zúgott bele, hogy együtt forgatott velük, de a második felesége, a svéd szépség, Britt Ekland kivétel volt. Érte a lapokban közölt fotói láttán kezdett rajongani, és miután megtudta, hogy épp mindketten ugyanabban a londoni hotelben laknak, azonnal meghívta magához randizni a lakosztályába. Pár héttel később már házasok voltak. Ekland akkor még fiatal volt, előtte a szüleivel élt, nem sok tapasztalata volt a kapcsolatokkal, és azt gondolta, hogy Sellers féktelen rajongása iránta a szerelem maga. Azonban nem sokkal a házasság megkötése után a színész egyből betegesen féltékennyé vált:
Irtózatos félelem gyötör. Attól félek, hogy elhagysz. Annyira kétségbeesetten szeretlek, és annyira csodálatosnak tartalak minden tekintetben, hogy nagyon nehezen értem meg, miért mentél hozzám feleségül. Te, aki a legcsodálatosabb vagy az egész világon. Mit látsz bennem? Nem vagyok jóképű. Nem vagyok magas. Semmilyen szempontból nem vagyok különleges
– írta Eklandnak egy levélben. Megpróbálta teljesen kisajátítani a feleségét, volt, hogy a forgatásairól ragadta el, ami miatt a színésznőt ki is rúgták egy filmből. Amikor várandós lett Sellerstől, a feldühödött sztár abortuszra akarta kényszeríteni, mondván, hogy neki bőven elég az első házasságából született két gyereke. Ekland azonban ragaszkodott a babához.
Ők ketten négy évig voltak együtt, amit utólag az egykori Bond-girl pokolinak nevezett.
Szerinte Sellers egy megkínzott lélek volt, talán bipoláris, aki professzionális segítségre szorult volna,
de olyan sok pénzt jelentett a stúdióknak, hogy azok nem engedték, hogy hosszabb időre elvonuljon magát kezeltetni.
Egy öngyűlölő sztár
Peter Sellers munkamániás volt, egyik forgatásról a másikra vándorolt. Még olyankor sem akart leállni, amikor épp szívrohama volt. A barátainak már a kórházi ágyán arról beszélt, hogy a lehető legkorábban vissza akar menni dolgozni. Amikor arra kérték, hogy inkább pihenjen, mert meghalhat, ő úgy reagált, hogy „Haljak meg már azelőtt, mielőtt tényleg meghalnék?”
A brit komikus nem szerette magát, nem szeretett a saját bőrében lenni. A munkája azonban lehetőséget biztosított számára, hogy mások bőrébe bújjon, azonban erre is viszonylag gyorsan rá tudott unni. Azért sem szerette igazán a színházat, mert nem az a fajta színész volt, aki szereti estéről estére mindig ugyanazt játszani. Ha egy filmfelvételt négynél többször kellett megismételnie, elkezdte látványosan unni magát. Érdekes, hogy pont a sok-sok ismétléséről híres Stanley Kubrick volt az, aki kétszer is visszahívta: együtt dolgoztak a Lolitában és a Dr. Strangelove-ban is.
Dr. Strangelove – Peter Sellers, 1964. (Fotó: Profimedia)
Imádta ha eltűnhet mások bőrében, ezért örömmel játszott több szerepet is a filmjeiben, ami egy idő után a védjegyévé vált. Mindig karakterszínészként, és sosem filmcsillagként tekintett magára, talán azért, mert a filmcsillagok mindig egy kicsit önmagukat adták a vásznon:
Nem tudnám eljátszani magam, mint ahogyan Cary Grant magát szokta alakítani. Viszont elképesztően jó Cary Grant lennék.
Peter Sellers olyan szintű eltűnőművész volt, hogy sokak szerint olyan ember, hogy Peter Sellers nem is igazán létezett. Egy kollégája szerint Sellers egy tartály volt. Minden egyes szereppel feltöltődött, de amikor épp nem játszott szerepet, üres maradt. Ő is hasonlóan vélekedett magáról:
Amennyire én tudom, nem igazán van saját személyiségem. Nincs egy olyan karakterem, amit megmutathatnék a publikumnak. Amikor magamra nézek, egy olyan embert látok, akiből hiányoznak azok az elemek, amikből összeáll egy személyiség. Ha azt kérnéd, hogy csak játsszam önmagam, fogalmam sem lenne, mit tegyek.
Nehéz megállapítani, honnan eredhet ez a fajta önutálat, de a különböző életrajzok írói általában arra a megállapításra jutnak, hogy a gyerekkora volt a ludas. A szülei vaudeville előadóművészek voltak, Sellers kiskorából hiányzott a stabilitás. Folyton utaztak, gyakran felléptek, a kis Peterre mindig más vigyázott, nem volt meg az otthon melege, és a stabilitás hiánya mély nyomot hagyott a lelkében.
Sellers önutálata okolható azért is, hogy gyűlölt egyedül lenni. Ezért is volt neki való a forgatások emberkavalkádja. Ha a szíve miatt kórházba került, mindig a lehető leggyorsabban lépett le onnan. Így vagy úgy, mindig volt valamilyen nő az életében, talán csak azért is, hogy folyton társasága legyen. És rengeteg időt töltött a barátaival és a munkatársaival, folyton azon pörgött, hogy ne kelljen egyedül maradnia.
Bár az első szívrohamát (pontosabban pár nap leforgása alatt az első néhányat) rögtön az első A Rózsaszín Párduc-film sikere után kapta, esze ágában sem volt lassítani. Nem szorult rá anyagilag, mégis egymás után forgatta a filmeket. Egy időben a mennyiség már a minőség rovására ment a karrierjében, és egymás után buktak a mozijai.
Peter Sellers a The Sun címlapjával, ami beszámolt szívrohamáról (Fotó: Evening Standard/Hulton Archive/Getty Images)
A szíve állapotáról nem szívesen beszélt, de amikor mégis, erről viccelődve mesélt a sajtónak. Egy cannes-i sajtótájékoztatón például az alábbi módon reagált:
– Úgy hallom, szívrohamokon van túl.
– Igen, de tervezem, hogy leszokom róluk. Szeretnék megállni napi kettőnél.
Végül – ahogy ő maga is tudta – a gyenge szíve végzett vele. Éppen egy újabb Rózsaszín Párduc-filmet készített elő, amikor rosszul lett a hotelszobájában és kórházba szállították. A negyedik és a második felesége villámgyorsan elrepült hozzá, ott voltak mellette a kórházi ágyánál, ahogy az akkori asszisztense Susan Wood is. Wood a mai napig haragszik Sellers orvosaira, akik egy idő után mindenkit hazaküldtek pihenni azzal, hogy a beteg állapota stabil. Már odahaza érte őket a hívás, hogy Sellers szíve nem bírta tovább, és meghalt a kórházban.
Pont ő, aki sohasem akart egyedül lenni, az élete utolsó óráit egyedül töltötte. Ez annyira szomorú
– nyilatkozta Wood sok évvel később.
Egy film az örökkévalóságnak
Peter Sellers elképesztő tempóban dolgozott. A harmincéves színészi karrierjébe több mint nyolcvan filmes és tévés szerep fért bele. Az első munkáit a legenda szerint úgy szerezte, hogy nála ismertebb színészeknek adva ki magát telefonált, majd jött az önleleplezés, amivel felhívta a figyelmet a tehetségére. Hihetetlen érzéke volt a dialektusokhoz, hallás alapján szinte bárkit képes volt utánozni. Folyton nyitott füllel járt. A Rózsaszín Párduc-filmek Clouseau felügyelőjéhez például egy párizsi luxusszálloda egyik dolgozója jelentette számára a mintát, aki ugyan nem francia volt, de az akcentusa a hotel amerikai vendégei számára franciának tűnhetett.
Peter Sellers mint Clouseau a Rózsaszín párduc c. filmben (Fotó: Art Zelin/Getty Images)
Mivel Sellers korában a politikai korrektség még nem volt téma, bátran bújhatott akár színes bőrű karakterek bőrébe is. Az Estély habfürdővel című legendás vígjátékában például barnítóval bekenve egy indiai férfit játszott, de ez akkoriban még olyannyira nem jelentett gondot, hogy a filmet még Indiában is szerették.
Ha feltennénk a kérdést, hogy a sok-sok film és sok-sok karakter közül melyik állt a legközelebb a valódi Peter Sellershez, akkor a válasz eléggé adja magát. Kései munkájában, az 1979-es Isten hozta, Mr.!-ben egy kissé együgyű, írástudatlan férfit alakít, aki némi szerencsével az amerikai politika legfelsőbb köreiben találja magát. Egyszerű, őszinte ember, akinek az egyenessége lesz megnyerő a folyton mellébeszélő politikai világban, a kertes monológjai mögött meg valamiféle bölcsességet sejtenek, és nem azt, hogy a kertgondozáson kívül valójában semmihez sem ért. Chance karakterébe mindenki mást lát bele és mindenkinek mást jelent, és egy kicsit ilyen volt maga Peter Sellers is. Egy rejtélyes fickó, aki még saját magát sem ismerte igazán. Nem mellékesen pedig Chance karakterével Sellers 15 évvel megelőzte Tom Hanks Forrest Gumpját, aki biztosan sokat köszönhet neki.
