Dokumentumfilmek producere vagy, reklámfilmezel, emellett business coachként is dolgozol. Kihagytam valamit?
Ez mind igaz, és emellett elkezdtem dolgozni az Epic Creationsnél, ami egy olyan cég, ahol komplex látványszolgáltatásokat nyújtunk akár nagy, külföldi filmeknek is. Egy kézben fogjuk össze a különféle látvánnyal foglalkozó részlegek munkáját, mint a látványtervezés, a díszletépítés, a berendezés és a kellékgyártás, ennek minden velejáró gyártási, pénzügyi és egyéb feladatával. De ha kérdezik, hogy mi a foglalkozásom, azt szoktam mondani, hogy producer vagyok.
A Verzión egyszerre mutatkozott be két új dokumentumfilmed, a Cabin Pressure és a KIX. Nagyon összeért a két munka?
Az utolsó évek egy időre estek, de mindkét film máskor és máshol kezdődött. A filmkészítés csapatmunka, amiben általában producerből is több van. A Cabin Pressure-nek – amiről ti is szépet írtatok – nem én vagyok a vezető producere, hanem D’Intino Patrícia, aki egy régi barátnőm. 2022-ben kérdezett meg, hogy becsatlakoznék-e a projektbe, amikor a film még részben forgott, de már a vágása is folyt, szóval én az utolsó bő két évben segítettem be Pattinak.
Kiss Viki Réka a CPH:DOX fesztiválon, a filmből készült kiállítás képeivel (Fotó: Kiss Viki Réka)
Abban a filmben nem én voltam az ember, aki a végső döntéseket hozza. Ezzel szemben a KIXben jóval nagyobb volt a felelősségem. A KIXbe Muhi András Pires producer invitált meg azzal a szándékkal, hogy legyek a vezető producere. Akkoriban épp túl sok projektet vitt, nem lett volna rá elég ideje. Együtt csináltuk, de én mentem elöl ezzel a filmmel, vittem a nemzetközi fórumokra, toltam és próbáltam pénzt szerezni hozzá. De ettől még mindkét filmet nagyon szeretem: máshogy és másért, de szerintem mindkét film nagyon fontos.
A KIX forgatása 12 éven át folyt. Ebből az első hat évben csak Mikulán Dávid filmezett, Révész Bálint pedig hat év után szállt be társrendezőnek. Te mikor csatlakoztál hozzájuk?
Nem sokkal Bálint után. Dávid akkor már sok éve forgatott a gyerekekkel, akik gördeszkáztak meg az utcán lógtak, sőt kamerázgattak is együtt. Amikor megismerkedett Bálinttal, együtt határozták el, hogy ebből egész estés dokumentumfilmet csinálnak, és együtt kerestek meg egy produkciós céget. Bálintnak akkor már voltak nagyobb filmes munkái, több tapasztalata volt a filmkészítésben, és tudta, hogy szükségük lesz egy producerre és egy produkciós cégre. Így mentek el a fiatalabbik Muhi Andrishoz, ő pedig jött hozzám. Annyira tetszett az ötlet, hogy rögtön tudtam, hogy én ennek szeretnék a részese lenni.
Itthon a finanszírozási lehetőségek erősen korlátozottak. Régebben sem volt habzsi-dőzsi, úgyhogy a fő feladatom az volt, hogy nemzetközi pályázatokra adjam be a filmet, különféle nemzetközi fórumokon pitcheljem a projektet, prezentáljam a nemzetközi szakmának, és közben hozzak be finanszírozókat, partnereket, tévécsatornákat…
Ez sok évnyi munka volt, de szerencsére jól sikerült, mert sokan beszálltak.
Magán a forgatáson részt vettél? Találkoztál a főszereplő srácokkal?
Futólag találkoztam csak velük egy olyan napon, amikor épp nem volt forgatás. Ezekben a típusú filmekben a producer a legritkább esetben van jelen a forgatáson, vagy egyáltalán bárki más a rendezőn kívül. Néha talán egy operatőr vagy egy hangmérnök, de már az is necces lehet. Ha sokan vagyunk, nem lehet azt a fajta intim kapcsolatot kialakítani és azokat az intim helyzeteket megteremteni, amikre szükség van.
KIX
Talán már az is kockázatos lépés volt, amikor egy rendezőből hirtelen kettő lett.
Igen, és hatalmas szerencsénk volt azzal, hogy Bálintot jól fogadta a család. Könnyen és gyorsan bevették ebbe az egészbe, csodás nagylelkűség volt ez részükről. Szerették Dávidot, és úgy gondolták, hogy akkor Dávid barátja is biztosan jó fej lehet. Aztán Bálint rá is szolgált a bizalmukra és a nyitottságukra. De Dávid és Bálint két fiatal gördeszkás, kamerás srác. Ha én, a picit idősebb nő megjelenek ott, és producernek hívom magam, az könnyen lehetett volna kellemetlen a szereplőknek. Igazából
fel sem merült, hogy odamenjek. Tudtam, hogy a család egy 28 négyzetméteres lakásban lakik. Most képzeld el, hogy oda még bement két húszas-harmincas éveiben járó férfi a kamerával. Lépni nem lehetett volna, ha még én is ott vagyok.
Ezeknél a filmeknél minden a személyes kapcsolatokon múlik, és a jelenlétemmel nem akartam kockára tenni mindazt, amit a srácok felépítettek. Az viszont fontos volt, hogy ha kellett, akkor bármikor Dávid és Bálint rendelkezésére álljak, legyen az lelki support vagy valamilyen praktikusabb dolog. Producerként az a dolgom, hogy figyeljek a jelzéseikre, és tudjam, ha szükségük van valamire, és ha kell, ilyenkor akár azonnal belépjek a helyzetbe.
Tudsz mondani olyan helyzetet a forgatásról, ahol be kellett lépned?
A legkézenfekvőbbet mondom, amit nyilván jelezniük sem kellett. Amikor megtörtént a tragikus fordulat, mindenki sokkos állapotba került. Miután megtudtuk, hogy a Sanyiék okozta tűzesetben meghalt egy ember, utána nagyon össze kellett rántani magunkat. Szorosan összekapaszkodva próbáltuk megfejteni ezt a helyzetet, nagyon sok kérdést tettünk fel magunknak és egymásnak. Rengeteg kérdés merült fel, főképp etikai jellegűek, és ebben a helyzetben senkit sem szabad magára hagyni.
Azért az egy rendkívül extrém helyzet, hogy a filmed készülése idején a főszereplőd olyat tesz, ami egy ember életébe kerül. Ez a tragédia mindenkire kihatott, még ránk, producerekre is, de a rendezőket viselte meg a legjobban, hiszen ők nagyon közel álltak a szereplőkhöz.
Nagyon sok időt töltöttek velük, erős kötelék volt köztük. Az első kérdés, ami felmerült bennük az volt, hogy mi az ő felelősségük ebben a történetben. Természetesen a gyújtogatás idején nem voltak ott a srácokkal, de ettől még az életük részei voltak.
KIX
Ez a történés mennyire akasztotta meg a ti folyamataitokat?
Rögtön felmerült, hogy ezek után lehet-e vagy kell-e folytatni. Tudtuk, hogy most ácsi, itt egy óriási tragédia történt, emberéletnek lett vége, más emberek élete pedig derékba tört. Ezek után az volt a minimum, hogy leállunk és végiggondoljuk, merre tovább.
Az egyik első gondolatunk volt, hogy úristen, abból nem húzhatunk hasznot, hogy ezekkel az emberekkel ilyen súlyos dolgok történtek. Aztán addig-addig beszélgettünk, hogy rájöttünk: pont az nem lenne szerencsés szituáció, ha most szállnánk ki belőle. Éreztem, ha ezen a ponton kiszállunk, az úgy nézne ki, hogy mossunk a kezeinket, igazából itt se voltunk.
Mi arra esküdtünk fel, hogy elmeséljük ezeknek a fiúknak a történetét, és a teljes történethez innentől már a tragédia is hozzá tartozik. Meg kellett próbálni még őszintébben, még emberibben elmesélni.
Hogy dőlt el, hogy ezek után meddig dolgoztok velük tovább?
A forgatás még ezután is évekig tartott. A tűzeset 2019-ben történt, és még 2023-ben is rögzítettünk bírósági jelenetet. A világpremierünk végül idén tavasszal volt a jelenleg Európában legrangosabbnak számító koppenhágai CPH: DOX fesztiválon.
A tragédia után Sanyi nem akarta abbahagyni a filmezést?
Abban az időszakban maga a film volt a legkisebb gondunk. Sanyinak érthető módon nem a film járt az eszében, a fiúknak is inkább az volt a legnagyobb problémája, hogy mi lesz ezek után Sanyival és Attival. Folyamatosan azon gondolkodtak, hogyan tudnának segíteni, mit tehetnek egy ilyen helyzetben. Ki kellett szállnia a fejekből a ködnek, hogy újra tudjunk a filmről gondolkodni. Ez már csak azért sem volt könnyű, mert nem került pont az ügy végére, azóta se zárult le, hiszen nincs jogerős ítélet. Nem tudjuk, mi lesz a sorsa a srácoknak. Időközben annyit sikerült tisztáznunk, hogy folytatódjon a forgatás, és azzal is kiegyeztek, hogy a történetük most a nagyközönség elé kerül.
Kiss Viki Réka és Tina Tišljar a KIX horvát associate producere, a Pula Filmfesztiválon
Mi volt az eredeti tervetek a film végével kapcsolatban? Hogy nézett volna ki a KIX, ha nem történik ez a tragédia?
Jó eséllyel 2020-2021 környékén befejeztük volna a forgatást. Eredetileg volt egy kicsit romantikus elképzelésünk arról, hogy lehetséges-e azokat a gyerekeket, akik ilyen környezetbe születnek és nőnek fel, egy kicsit tudatosabb, jobb élet felé terelni a művészetpedagógiai eszközök segítségével. A KIX legfőbb kérdése volt, hogy vajon a születési körülményeik predesztinálják őket egy bizonyos sorsra, vagy lehet ezen külső segítséggel javítani?
A rendezőknek volt egy romantikus elképzelése arról, hogy ők tudnak segíteni. A film pedig azt mutatta volna be, hogy ez sikerül-e vagy sem.
Szerintem, ha le lehetne választani a tragédiát és a büntetőeljárást a filmről, ez a téma továbbra is benne van. Még nem tudjuk, mi lesz a büntetőeljárás vége, de Sanyinak most jobb élete van, mint a szüleinek volt. Felelős felnőtt életet él, van egzisztenciája, burkolóként van egy normális fizetése, adót fizet, és együtt él egy albérletben a szerelmével, aki ma is ugyanaz a lány, akit a filmben megismerhettél. Régóta együtt vannak, és már eljegyezték egymást, rendezett életet élnek. Az élete mindenképp pozitívabb irányba tartana, ha nem árnyékolná be ez a súlyos dolog.
A filmből is érződik, hogy idővel Sanyi már elég jól látja magát, van elképzelése arról, mire képes. Elég találó, amikor elmondja, hogy ipari alpinista szeretne lenni.
Ez egy elég reményteli pillanat a történetében. Végül ipari alpinista nem lett, de szerintem a burkoló is egy tök jó munka. Fontos jelenet a filmben, amikor felújítják a kis lakást meg a fürdőszobát. Jó eséllyel Sanyi ott csinált először ilyen típusú munkát, és a srácoktól tudom, hogy nagyon beletette magát és rendkívül aktívan dolgozott. Lehetséges, hogy itt gyökerezik a dolog.
A KIXben a rendezőpárosnak is fontos szerepe van, nem próbálnak kívülállók maradni, ők is részesei a történetnek. Fel sem merült, hogy a srácok szereplőként ne jelenjenek meg?
Ez abszolút tudatos döntés volt, és ha rajtam múlik, még többet szerepeltek volna. Dávid visszahúzódóbb típus, nem szeret szerepelni. De ez amúgy ízlés dolga, és rendezőként végső soron övék a döntés. Ma már az a trend a dokumentumfilmekben, hogy feltételezünk egyfajta aktív, élő emberi kapcsolatot a filmes és az alanya között.
Mennyire szerencsés, ha a dokumentumfilmes maga is alakítója lesz a szereplője sorsának?
Talán láttad és emlékszel az Egy nő fogságban című korábbi filmemre. Tuza-Ritter Bernadett rendezte és Ugrin Julianna producerrel közösen dolgoztunk rajta. Abban a filmben a főszereplő nagyon közeli kapcsolatba került a rendezővel, és idővel ez a kapcsolat konkrétan megmentette a szereplő életét. Ez pedig semmiképp sem elítélhető. Nyilván vannak határok, van a dolognak etikai része, de a lényeg mindig az, hogy az alkotó figyelemmel forduljon a szereplői felé. Arra a filmre és a KIXre is igaz, hogy olyan emberekre figyel, akik méltatlanul kevés figyelmet kapnak az életükben, és ez könnyen problémákhoz és tragédiákhoz vezethet. Ilyenkor az történik, hogy
jön valaki egy privilegizáltabb helyzetből, és odafordul egy marginalizált helyzetben lévő, kiszolgáltatott, sérülékeny szereplő felé, és próbál etikusan és emberséggel vele lenni ebben a helyzetben,
miközben azt is próbálja elkerülni, hogy erős alá-fölérendeltségben működjön ez a viszony és saját magát nagylelkű segítőként heroizálja – de ez persze mégis mindenképp benne van.
KIX
A filmből úgy tűnt, Dávid és Bálint ugyan visszafogottan, de próbálták nevelgetni is Sanyiékat.
Persze, hiszen azért van köztük tizenegynéhány év. Ez a film tizenkét éven át forgott, a kapcsolatuk mélysége gyakran változott. Volt, amikor Sanyi igényelte nagyon a barátságukat, és az is előfordult, hogy kiskamaszként eltávolodott tőlük. Abban a korban pont nem érdekelte őt ez a két művészkedő, kamerás srác, akik szar zenét hallgatnak. (nevet)
Dávid és Bálint a részesei voltak Sanyi életének, de a döntéseit sose hozzák meg helyette. Próbálták terelgetni olyan irányokba, amit konstruktívnak tartottak, de a döntéseket mindig Sanyi hozta meg.
Elsőre egészen döbbenetesen hangzik az, hogy tizenkét éven át forgattátok a KIX-et. Hogy nézett ki ez a gyakorlatban? Évi hány nap forgatással járt?
Ez a 12 év 140 napnyi forgatást takart. Sanyival végig volt egy élő, aktív kapcsolat, a srácok tudták, hogy mi van vele és a családjával, értesültek arról, mikor lehet majd olyan nap, amikor érdemes odamenni és bekapcsolni a kamerát. De rengetegszer találkoztak Sanyival és a családjával kamerán kívül is, kizárólag a barátságuk miatt. Maga a forgatás nagyon organikusan épült fel, nem alapos tervezés alapján.
Sanyi életének bemutatott szakasza gyakorlatilag egybeesik a Fidesz hazai uralmának időszakával, és ennek szerepe is van a filmben. Miért gondoltátok ezt fontosnak bemutatni?
Az, hogy a film története egybeesik az Orbán-éra történetével, egyszerre tény és adott körülmény. A KIX nem akarja azt állítani, hogy kifejezetten a mostani kormány hibája, amit látunk, azt azonban állítja, hogy
az állam és az állami gondoskodás hiánya vezet hasonló problémákhoz, kormánytól függetlenül.
Azáltal, hogy bemutatjuk, hogy ez a sztori az Orbán-éra alatt esett meg, a külföldi nézőket is képbe helyezzük, ugyanis nekik érteniük kell, hogy nagyjából hol és mikor, milyen társadalmi rendszerben vagyunk.
A filmben felhasználtok egy archív felvételt arról, amikor Orbán Viktor egy stábbal meglátogatta a leégett Ráday utcai kollégium helyszínét.
Ezt mindenképp meg akartuk mutatni.
Sanyi ügyéről ugyanis tudni kell, hogy nagyon átpolitizált. Egy gyújtogatásból indult, ami emberéletet követelt, csakhogy ez a gyújtogatás egyházi intézményt érintett, így a kormány számára is fontos lett.
Vétek lett volna kihagyni a filmből, mert ez magyarázza, hogy ez az ügy miért kap azóta is kiemelt figyelmet a médiában. A nyugati nézőket kimondottan érdeklik azok a történetek, amik Orbán Viktor birodalmából mesélnek el láthatatlan történeteket. A propagandát már ők is ismerik, a valóság érdekli őket. Megdöbbentő számukra, hogy ahhoz képest, hogy Magyarország keresztény, családbarát ország képében tetszeleg, mennyire nincs megoldva nálunk a gyermekvédelem és a nagyvárosi szegénység kérdése.
Sanyi és a szülei látták a filmet?
Sanyi szülei eltartják maguktól a filmet. Áldásukat adták rá, de jelen pillanatban nem szeretnének aktívan részt venni a megjelenésében. Jó eséllyel azért, mert az ügy még nem zárult le a bíróságon. Valószínűleg az ő hozzáállásuk is változni fog, ha már pontot tettek a végére. Sanyit, és a barátnőjét, Ramit sikerült becsábítani egy moziterembe, ők már megnézték a filmet. Nagyon intenzív élmény volt számukra.
Gondolj csak bele, milyen lenne a gyerek- és kamaszkorodat megnézni zanzásítva, kilencven percben!
Vegyes érzései voltak. Mondta, hogy menjen a dolog, de ő nem fog interjúkat adni, egyelőre nem akar mesélni róla. És ebben mi sem próbálunk nyomást gyakorolni rá.
Milyen út áll a film előtt a mozibemutató után?
Az elsődleges cél most az, hogy minél többen lássák moziban a filmet. Aztán civil szervezetekkel karöltve dolgozni szeretnénk azon, hogy eljusson olyan nézőkhöz is, akik nem jutnak el moziba. El szeretnénk juttatni edukációs intézményekbe, mert a szakemberek visszajelzései alapján biztosak vagyunk abban, hogy lehetséges hasznosítani ezt a történetet az érintettek körében.
De hasznára lehet a szakképzésben például azoknak a szociális munkásoknak is, akik hasonló családokkal foglalkoznak. Van egy törekvésünk arra, hogy társadalmi hatáskampányt csináljunk. Szóval van egy magasabb ügy, ami a szemünk előtt lebeg, és ebben a filmünk is csak egy eszköz.
A KIX november 21-től látható a magyar mozik műsorán.
