1647. december 25-én hatalmas lázadás tört ki Canterbury-ben, egy Londontól alig 100 kilométerre fekvő városban. Hogy miért? Mert karácsony napján egy boltos be merészelte zárni az üzletét, a polgármester, William Bridge pedig letartóztatta ezért.
Ugyan Bridge valóban csak a törvényt követte (erről majd később), de szemtanúk egy tömege felháborodva követte az eseményeket. Haragjukban rátámadtak Bridge-re, megakadályozták, hogy a bolt tulajdonosát kalodába zárják, majd kirobbant a zendülés. Betörték a nyitva tartó üzletek ablakait, fosztogattak és elfoglalták Canterbury lőszerraktárát. És ha ez nem lett volna elég, képesek voltak magyallal feldíszíteni a várost!
A Canterbury karácsonyi lázadás csak egyetlen csata volt a karácsony ellen vívott háborúban, ami a 17. századi Angliában tombolt – és az egészet a keresztények kezdték.
Salisbury-székesegyház karácsonyfáját, egy 9,7 méter magas norvég lucfenyőt állítanak fel a munkások (Fotó: Finnbarr Webster/Getty Images)
De hát a karácsony egy keresztény ünnep…!
Igen, a karácsony Jézus születését ünnepli, azonban a korai kereszténységnek egyáltalán nem volt a része. Amikor azonban az olyan pogány szokások, mint a római szaturnália vagy a jul – melyek mind a téli napforduló környékére estek – a negyedik században elkezdtek keveredni a keresztény hitrendszerrel, lassan kialakult egy december végi ünnepi időszak.
A 16. századra az angolok hagyományává vált a 12 napig tartó karácsonyi időszak, amit december 25-étől vízkeresztig tartott. A napjaik ilyenkor versenyekről, lakomákról, karácsonyi énekekről, valamint magyalból és gyertyákból készült dekorációkról szóltak.
Az angolok még azután sem voltak hajlandók megválni szeretett karácsonyi tradícióiktól, hogy kiváltak a római katolikus egyházból és megalakult az anglikán egyház 1534-ben.
Ugyanakkor ez nem mindenkire volt maradéktalanul igaz. A puritánok, azaz azok a protestánsok, akik meg akarták „tisztítani” az anglikán egyházat, úgy gondolták, hogy a karácsony képviseli mindazt, ami romlott az egyházban. Elsápadva nézték a csibészeket, akik szerencsejátékot és különböző sportokat mertek ebben az időszakban játszani, ráadásul – atyaég! – még alkoholizáltak is. A karácsonyi mulatozás túl profán, katolikus, túl pogány volt a számukra.
Szerintük a karácsony nem volt más, mint egy pogány fesztivál, keresztény mázzal leöntve. Abban mondjuk igazuk volt, hogy a Bibliában sehol sem említik, hogy Jézus december 25-én született volna, ahogy azt sem, hogy ezt kötelező lenne megünnepelni. A puritánok karácsonygyűlölete I. Károly király uralkodása alatt érte el a grincsi méreteket. Az uralkodó 1925-ben került trónra, az udvartartása pedig a karácsonyi kicsapongás epitómájává vált. Lakomák, zene, tánc, előadások, maszkabálok…! Skandalum.
Karácsony: betiltva
Nem csak a puritánok voltak ám elégetetlenek I. Károllyal. A király lubickolt annak tudatában, hogy isteni rendelettel került a korona a fejére, ezért ragaszkodott a teljhatalomhoz. Azaz: úgy gondolta, az ő szava többet ér a parlamenténél, így aztán egyre több ellenséget szerzett magának.
Az uralkodó és a parlament közti feszültségek 1642-ben polgárháborúig csúcsosodtak: a parlament puritán hívei (akiket kerekfejűeknek neveztek) fegyvert ragadtak, a királypártiak (vagyis gavallérok) pedig Károly védelmére keltek. 1645-re a kerekfejűek felülkerekedtek a gavellérokon, ezáltal ők, és nem a király uralkodott Anglia nagyrészén.
Egy puritán megdorgálja a gyerekeket a magyal szedéséért – ez csak egy a sok karácsonyi szokás közül, amelyeket a puritánok célba vettek az anglikán egyház megtisztítására irányuló törekvéseik során (Fotó: Hulton Archive/Getty Images)
A parlamentben ülő puritánok kihasználták az alkalmat, és teljes erővel támadást indítottak a karácsony ellen. A céljaik között szerepelt többek között a karácsonyi mise betiltása és az, hogy december 25-ét munkanappá nyilvánítsák. A templomok karácsonyi bezárása gyerekjátéknak bizonyult. 1645-ben az újonnan kiadott Nyilvános Istentisztelet Jegyzékében a karácsony nem szerepelt azon ünnepek közt, melyen vallásos szertartást kell tartani.
Két évvel később a parlament még tovább ment: betiltottak mindennemű karácsonyi ünneplést. Ezt olyannyira komolyan vették, hogy katonákat rendeltek el arra, hogy leszedjék a lázadóan felhúzott karácsonyi dekorációkat és feloszlassák a titkos miséket.
A nép eközben hitetlenkedve és dühösen fogadta ezeket az intézkedéseket, és nagy részüknek eszük ágában sem volt betartani a rendeleteket. Így hát 1647-ben nemcsak Canterbury-ben, hanem számos más városban törtek ki lázadások. Nem mindegyik torkollt erőszakos felkelésbe. Volt, ahol csak igyekeztek meggyőzni a boltosokat, hogy maradjanak zárva karácsony napján. Máshol röpiratokat írtak és terjesztettek. Anglia karácsony-párti hangulata a királypártiaknak is jól jött: megragadták a lehetőséget és támogatókat gyűjtöttek.
A karácsony újjászületése
Az angol polgárháború egyik legjelentősebb figurája, az Angliát köztársasággá tévő Oliver Cromwell – aki hamarosan magát az ország lordprotektorává nyilvánította ki, és diktatúrát hozott létre – 1658-as halálával elkezdtek megváltozni a dolgok. Két évvel később ugyanis a parlament felkérte I. Károly fiát uralkodónak, ezáltal visszaállítva a monarchiát.
II. Károly király azonban nemcsak az államformát állította helyre. Újra megnyitotta a színházakat, felélénkítette az udvari életet, és 1960-ban feltámasztotta a karácsonyt is annak minden hagyományával együtt. A templomokat ismét magyal borította december 25-én, az ünnepi játékok, bankettek, táncok és szerencsejátékok is visszatértek. Azóta pedig, bár új tradíciók alakultak ki az évszázadok során, szeretett ünnep maradt a karácsony.
