A New York-i Rockafeller Egyetem kutatói Robert B. Darnell vezetésével, egy emberi, úgynevezett nyelvi gént ültettek egerekbe, hogy jobban megértsék a beszéd kialakulását. A genetikai módosítás jelentős hatással volt az egerek hangadására, ami forradalmi felfedezés lehet a vokális kommunikáció evolúciójában.
Megfigyelték, hogy a „nyelvi génnel” rendelkező egérkölykök másként cincogtak társaikhoz képest: magasabb hangon hívták anyjukat és a hangminták komplexitásában is különbséget véltek felfedezni a kutatók.
Van bőven mondanivalója (Fotó: Getty Images)
Felnőttként a génmódosított egerek még összetettebb vokalizációt mutattak, különösen a párkeresés során. A hímek hangja jóval magasabb lett, és gazdagabb is tónusaiban. A változásokat a NOVA1 génhez kötik, ami kulcsfontosságú lehet a beszédfejlődésben.
A NOVA1 gén sok fajban megtalálható a madaraktól az emlősökig, de az emberi változat eltér egy aminosavban. Bár se a mozgást, se az agyfejlődést nem befolyásolja, úgy tűnik ez az aminosav hatással van a vokalizációhoz kapcsolódó génekre.
Érdekes módon a neandervölgyi ember nem rendelkezett ezzel a génváltozattal, csak a már említett NOVA1 fehérjével. A kutatók szerint ez a genetikai változás egy afrikai ősközösségben alakulhatott ki, valószínűleg azért, mert előnyt biztosított a beszédfejlődésben. Lehetséges, hogy a Homo Sapiens vokális képességei kulcsszerepet játszottak fajunk evolúciójának sikerességében és a más emberfélék kihalásában.
Az is elképzelhető, hogy ez a genetikai különbség a nyelvi kifejezőkészségben is előnyt biztosított a modern ember számára. A beszéd fejlődése elősegíthette az összetettebb, együttműködő társadalmi struktúrák kialakulását.
Forrás: IFLScience
