Kata már nagyon várta ezt a napot. Óracsörgés előtt ébren volt, pedig a hétvégéken szerette magának megengedni a hosszabb pihenést – vőlegénye, Ádám most is ott szuszogott mellette –, viszont az előtte álló nap annyira jónak ígérkezett, hogy az izgatottsága felébresztette. Régóta tervezte ezt a napot. Minden évben egy jó kis kiruccanással indította a nyarat, ez pedig ezúttal sem volt másképp, a képzeletbeli listáján ott sorakoztak a pontok, melyek egytől egyig örömmel töltötték el. Piacozás, turi, adománybolt, mindezt megkoronázva egy grillezéssel a legjobb barátnőjénél, Anikónál.
Gyorsan összedobott egy kiadós reggelit, és az elengedhetetlen napindító kávéját is megitta, aztán felöltözött, de előtte még bedugta az autót, amit 22 perc alatt 30%-ról 80%-ra töltött. Ez az idő pont elég volt ahhoz, hogy a csomagtartóba bedobja az adományboltba szánt csomagját, és hogy néhány ételhordót, vászontáskát és a kedvenc hűtőtáskáját is eltegye a piacozáshoz.
Miután beült, már indított is egy random nyári playlistet, és az érintőképernyő segítségével az útvonalat is pontosan megtervezte, hogy ezzel ne útközben kelljen bajlódnia. Persze a DOLPHIN SURF-ben a hangvezérlés a „Hi BYD” paranccsal aktiválható, így a kormány elengedése nélkül is lehet számos funkciót használni, vagy akár a teljes útvonalat összerakni – Kata az a tervezős típus volt, akinek a kész útvonaltervet előre kellett látnia és pont. Ádám mindig jót mosolygott ezen.
A forgalom nem volt vészes, még szombat délelőtthöz képest sem, de a piac környékén parkolót találni azért nem volt egyszerű. Katának több kört is meg kellett tennie, és nem is sikerült túl közel megállnia, de ez sem szegte kedvét. Kis tárolóival a már jól ismert termelőkhöz caplatott, és már el is kezdte őket megtölteni. Eper, spárga, cseresznye, friss borsó, egy nagy csokor spenót és még egy annál is nagyobb csokor frissen vágott virág került a csomagjába. Friss kenyeret is talált az egyik pultnál, és a délutáni grillezéshez még pár kolbászt is vett a hentesnél – ezt a csomagtartóba helyezett hűtőtáskába szánta. Azzal persze nem számolt, hogy mindkét keze tele lesz, és nem fogja találni a slusszkulcsot, de szerencsére a telefonja a zsebében volt, így azzal könnyedén kinyitotta az autót és bepakolta a szerzeményeit.
Fotó: Getty Images/JGI/Tom Grill
A következő útja az adománybolthoz vezetett, hogy leadja a számára már feleslegessé vált tárgyakat. Kata imádott ezekben a boltokban nézelődni, mindig talált valami kis kincset, amivel az otthonukat szépíthette, de hátsó szándékai is voltak: gondolta, hogy a turi előtt itt is megnézi a ruhákat. Talált is egy lenge, virágos felsőt és egy fehér szoknyát, így még nagyobb lelkesedéssel ült ismét volán mögé, hogy átguruljon a néhány utcára található second hand boltba.
Egy figyelmetlen autós miatt, aki nem adta meg neki az elsőbbséget hirtelen a fékpedálra kellett lépnie, de az éberségének és a vészfékező rendszernek hála nem történt komolyabb baj. Amúgy is tudta, hogy a hat légzsáknak köszönhetően biztonságban van, de nyilván nem örült volna a koccanásnak. A történtek után kicsit óvatosabban és körültekintőbben ment tovább. Nagy szerencséjére pont a turkálóval szemben talált egy szabad helyet, ami – bár meglehetősen szűkre szabták – az autó kompakt méreteinek köszönhetően nem jelentett gondot.
A turiban jó pár darabot felpróbált, de végül csak egy bézs vászonnadrágot vett, amiről úgy gondolta, hogy egész nyáron jolly joker darab lesz. Szinte látta maga előtt, hogy pontosan milyen összeállításokban fogja viselni.
Már épp elindult hazafelé, amikor a telefonja csörögni kezdett, ezért a vezeték nélküli telefontükrözést használva kihangosította Ádám hívását, aki az érkezése felől érdeklődött. Kata megnyugtatta, hogy már úton van hazafelé, és megkérte, hogy a grillezésre szánt sütit és salátát vegye ki a hűtőből.
Húsz perc múlva már úton is voltak Anikóék felé, a csomagtartóban a megannyi finomsággal, és persze a virágcsokorral, amit Kata a legjobb barátnőjének szánt. Anikóék a város túlsó oldalán laktak egy kertvárosi övezetben, így bő fél óra alatt értek oda hozzájuk, de szerencsére semmilyen fennakadás nem volt az utakon és a légkondicionált utastérben kifejezetten élhető volt a kánikula is.
A lányok magukra vállalták a terítést – és közben a legújabb pletykákat is megosztották – eközben Ádám, és Anikó férje, Krisztián elkezdték a grillezést és egy-egy sör – persze szigorúan alkoholmentes – mellett megbeszélték, hogy mennyire hasznos egy ilyen kis városi kiruccanásra tervezett autó – és mennyivel fenntarthatóbb, mint az utakon cirkáló terepjárók.
Az étel mennyei volt, a beszélgetések hatalmas nevetésekbe torkolltak, mégis, bármennyire jól érezték magukat, ideje volt hazaindulni. A kicsi kocsi még mindig remekül állta a sarat, nem volt szükség napközben újra tölteni, így Ádám nyugodtan veregette meg a kormányt, amikor hazaértek, mert ennyire megbízható elektromos autója még sosem volt.
Szponzorált tartalom
