A 90-es évek elején Hollywood a tenyerén hordozta Joe Eszterhast, akinek munkáiból idén izgalmas válogatás látható a Budapesti Klasszikus Film Maratonon. A magyar származású forgatókönyvíróért versengtek a producerek a kirobbanó sikert aratott Elemi ösztön után. Papíron úgy tűnt, hogy a Showgirls végleg bebetonozza a helyét az
álomgyárban, azonban minden másképp alakult. Kevés film váltott ki olyan mértékű megdöbbenést, vitát, elutasítást és utólagos újraértékelést, mint ez a 30 éve bemutatott alkotás.
Nem pornó, Fred Astaire
A Showgirls ötlete eredetileg nem tőle, hanem Paul Verhoeventől, az Elemi ösztön rendezőjétől származott. Ő vetette fel vacsora közben Eszterhasnak azt, hogy készítene egy olyan musicalt, mint amiket Fred Astaire forgatott évtizedekkel korábban. Rajongása átragadt a forgatókönyvíróra, aki két fogás közt a szalvétájára fel is skiccelte a las vegas-i revü mocskos, fülledt kulisszái mögött játszódó történet alapjait. A producerek pedig újabb nagy sikert szimatolva nemsokára hivatalosan is felkérték a forgatókönyv megírására, amit ismét csúcsgázsiért, 3,7 millió dollárt szállított le.
Paul Verhoeven és Elizabeth Berkley a Showgirls forgatásán (Fotó: profimedia)
Bevallása szerint életének nem a legjobb időszakában készült el ezzel a munkával. Épp válófélben volt, és az összes keserűsége, nehézsége átszüremkedett a kéziratba. A pesszimista hangulatára rátett egy lapáttal a vegas-i valóság megismerése.
A sztori fordulatait, a szereplők jellemzőit ugyanis a helyi sztriptíztáncosokkal készített interjúk alapján mélyítette el a cselekményben.
Így született meg végül a sikeréhes fiatal lány, Nomi története a topless bárok lelketlen világából indulva – ahol minden szemérmességét le kell vetkőznie – a nagyszabású musical tánckaráig. Ahhoz azonban, hogy elérje a célját nagy árat fizet a pénz, a szerencsejáték és a szex városában.
Nem csináltunk pornót. Társadalomkritikát akartunk készíteni. A film nem a szexről szól, hanem arról, hogyan használják a szexualitást hatalmi eszközként.
– védte meg a Showgirls-t Paul Verhoeven, aki 45 millió dollárt kapott rá, hogy vászonra vigye Joe Eszterhas botrányszagú forgatókönyvét.
Jelenet a Showgirls c. filmből (Fotó: Profimedia)
Az új Sharon Stone kerestetik
A rendező számára korántsem jelentett könnyű feladatot a főszereplő megtalálása. Különösképpen azért, mert a Nomi megformálójának tánctudással is kellett rendelkeznie, illetve a teljes meztelenség is munkaköri kötelessége volt. Hiába keresték meg a lehetőséggel Pamela Andersont, Drew Barrymore-t, Angelina Jolie-t, Denise Richards-ot, Jennifer Lopez-t, Charlize Theron-t, vagy a színésznők mondtak nemet a pucérkodásra, vagy a táncolás nem ment úgy nekik, ahogy szükség lett volna rá. Elizabeth Berkley volt az egyetlen, aki mindkét feltételnek megfelelt.
A forgatás idején még csak a 20-as évei elején járó színésznő tinisztárként vált ismertté és a Showgirls-től remélte a nagy áttörést, aminek érdekében vállalta a forró hangulatú és sokszor kényelmetlen jelenetek végeláthatatlan felvételét. Ráadásul a kamera mögött helyet foglaló Verhoeven hírből sem ismerte a diszkréciót és kéjes örömmel mártózott meg a testiség részletes bemutatásában. Ennek meglett az ára.
A film az egyik legmagasabb korhatár-besorolást kapta, ami eléggé beszűkítette a vetítési lehetőségeket.
Elizabeth Berkley a Showgirls-ben (Fotó: Profimedia)
Megsemmisülés
A kritikusok pedig megsemmisítő véleménnyel voltak róla. Sajnos ez a két tényező alaposan betette a kaput a Showgirls előtt. Siker helyett hatalmas bukás lett az alkotás, ami a büdzséje alig felét hozta vissza a mozikban. Paradox módon a házimozi forgalmazásban szárnyra kapott a film. 100 millió dollár értében adták el VHS-en és DVD-n.
A queer közösségek körében szabályos kultusza lett, illetve idővel a kritikusok is újraértelmezték a látottakat. A túlzó színészi játékot, a giccses díszleteket és a bemutatott groteszk világot szándékos művészi megoldásként kezdték értelmezni, amelyeken keresztül a készítők a showbiznisz kiüresedésére és a női test piacosítására hívják fel a figyelmet.
6 fotó
Bár Eszterhas karrierje – hasonlóan a Elizabeth Berkley-hez – megsínylette a bukást, az álomgyár hátat fordított neki, a Showgirls ma már nem csupán botrányfilmként szerepel a neve mellett. Sokkal inkább egy korszak lenyomataként, amely egyszerre idézi meg a kilencvenes évekbeli filmkészítés végletességét és Hollywood dekadens oldalát. Ironikus módon, amit annak idején sokan nevetségesnek tartottak, ma már épp az teszi a filmet különlegessé és maradandóvá.
Az idei Budapesti Klasszikus Film Maratonon szeptember 16. és 21. között Joe Eszterhas filmjei közül látható lesz az Elemi ösztön, a Showgirls, a Flashdance, az Ö.K.Ö.L., a Hazudozni Amerikában és a Kicsorbult tőr.
