Ha felkel a Nap, akkor világos van, ha pedig lenyugszik, akkor sötét – legalábbis az emberiség történetének kb. 6000 éve alatt eddig így szoktuk meg. De a közeljövőben mindez megváltozhat.
A Reflect Orbital nevű cég több ezer darab, fényvisszaverő panelekkel – lényegében óriási űrtükrökkel – ellátott műholdat tervez Föld körüli pályára bocsátani, hogy a nap fényét bolygónk éjszakai oldalára irányítsa. A cég szerint ez a plusz napfény felhasználható napelemek működtetésére, a kutató-mentő munkálatok segítésére, sőt, a nappali fény meghosszabbításával a szezonális depresszió könnyebben leküzdhető.
A Reflect Orbital engedélykérelmet nyújtott be az Egyesült Államok Szövetségi Kommunikációs Bizottságához, és terveik szerint már jövőre megkezdenék az űrtükrök felbocsátását – ami azért meglehetősen disztopikusnak hangzik.
A tükrök négyzet alakúak, és polietilén-tereftalát alapú mylarból készülnek a fényvisszaverő képességük fokozása érdekében, méretük pedig körülbelül 10 és 55 méter között mozog. A cég szerint az Earendil-1 nevű, 18 méter hosszú prototípus már 2026 áprilisában felbocsátható.
A startup tervei szerint a következő két évben további tucatnyi műholdat küldene az űrbe, azzal a céllal, hogy 2030-ra nagyjából 4000 tükröt állítson pályára.
Tavaly a csapat egy hőlégballon segítségével magasba emelt nagy tükörrel tesztelte az ötletet, amely a napsugarat a földi napelemekre koncentrálta.
A Hubble űrtávcső (fotó: NASA)
Mivel a műholdak a tervek szerint alacsony Föld körüli pályán keringenek majd, gyorsan fognak mozogni az égen, és mindegyikük egy adott földterületet világít meg egyszerre csak néhány percig. A folyamatos megvilágítás hosszabb ideig tartó biztosításához több műhold összehangolt működésére lenne szükség – ami a vállalat szerint elérhető. Egy adott műhold fénysugara nagyjából öt kilométer átmérőjű lenne; a Reflect Orbital szóvivője a Space.com-nak elmondta, hogy a sugár „lágy, holdszerű fényt” vetne.
A Smithsonian Magazine cikke szerint azonban a csillagászoknak számos komoly kifogásuk van a projekttel kapcsolatban: egyrészt attól tartanak, hogy a műholdaktól – amelyek fénye egyenként is többszöröse lehet a teliholdénak – nem lehet majd látni az égitesteket. Valamint az is kérdéses, hogy ez az állandó fény milyen hatással lesz majd az ökoszisztémára .
„Az éjszakának sötétnek kellene lennie, és ezeket a műholdakat úgy tervezték, hogy az éjszakát nappallá változtassák. Minden sejtem tiltakozik az ellen, hogy szándékosan száműzzük az éjszakát.”
– nyilatkozta James Lowenthal, a Smith College csillagásza.
Műholdakkal szennyezett égbolt (fotó: Alan Dyer/VWPics/Universal Images Group via Getty Images)
Pedig az ötlet nem teljesen új: ambiciózus mérnökök és vállalkozók több mint egy évszázada időről időre előállnak az űrtükrök ötletével. 1923-ban a német rakétamérnök, Hermann Oberth vetette fel az elképzelést doktori disszertációjában – amelyet azán a Heidelbergi Egyetem túl valószínűtlennek tartott, és elutasította. Mások hasonló projekteket képzeltek el – fegyverként vagy több napenergia előállítására –, de egyik sem valósult meg. 1993-ban azonban egy Znamja-2 nevű orosz műhold, amelynek körülbelül 24 méter átmérőjű tükre volt, végül kicsiben megvalósította az ötletet: fénysugarát, amelynek célja a nappali órák meghosszabbítása volt Szibériába sarkköri részén, rövid ideig Európa egyes részein is megfigyelték, mielőtt a műholdat kivonták a forgalomból.
A Reflect Orbital vezérigazgatója, Ben Nowack nyugtalanítóan optimista: az év elején az Egyesült Arab Emírségekben megrendezett éves technológiai konferencián, a World Governments Summit-on Nowack egyenesen az öntözés feltalálása és az űrtükrök között húzott merész párhuzamot. „Ez az első alkalom, hogy az emberiség átveszi az irányítást a Nap felett. A fejlődés olyan jelentőségű, mint amikor megtanultuk, hogyan irányítsuk a vizet és mozgassuk, hogy ne kelljen az esőre várunk. Ezt tesszük most a nappal.”
Nowack szerint a tükröket úgy is lehetne vezérelni, hogy csak oda világítsanak napfényt, ahol ténylegesen szükség van rá. Azt mondta, hogy a fény valóban nagyon erősnek tűnne, ha valaki közvetlenül a sugárban állna, „de amikor a zónán kívül van, csak a földön lévő fényt látná – kivéve, ha szándékosan közvetlenül a műholdra néz.” És ha egy adott terület inkább sötétségben maradna, mondta, egyszerűen csak meg kell változtatni a műholdak orientációját, hogy a visszaverődő fényt az űrbe irányítsák. „Így ezeknek a műholdaknak egy nagyon nagy konstellációját tudjuk üzemeltetni anélkül, hogy zavarnánk az embereket, vagy, hogy elvakítanánk őket”
A csillagászok azonban továbbra is erősen szkeptikusok. A fentebb már idézett Lowenthal szerint ugyanis minden alkalommal, amikor egy műholdat úgy állítanak be, hogy a fényét egy új helyre irányítsa, a sugár a Föld egyéb pontjain is végigsöpöre, mindenhol felvillanásokat okozva. Úgy véli, szinte lehetetlen lenne megszerezni az érintettek beleegyezését. „A saját, 30 000 lakosú városomra gondolok, egy kisvárosra – mi van, ha van egy ember, aki azt mondja: »Ezt nem akarom?« Hogyan fog ez működni?”
Néhány tudós kételkedik abban, hogy a vállalat elsődleges célja, a napenergia-termelés növelése valóban működne.
„Több száz vagy ezer tükörre lenne szükség, amelyek a föld ugyanazon pontjára mutatnak, hogy akár csak egy napelemet is aktiváljunk. Ennek semmi értelme.”
Aaron Boley, a Brit Columbiai Egyetem csillagásza szerint sokkal hatékonyabb és praktikusabb módszerek is léteznek a rendelkezésre álló Nincs több támogatás napelemre, szélturbináranapenergiamennyiségének növelésére. „Néhány további napelem elhelyezése a tetőkön sokkal megvalósíthatóbb megoldásnak tűnik a további napenergia biztosítására, mint az űrből származó óriási tükrök”
A tudósokat a szemkárosodás kockázata is aggasztja. Lowenthal szerint: „Ott állsz a sötét égbolt alatt, és hirtelen, bumm, felvillan ez a fény az égen. És ha történetesen egy távcsövön keresztül nézed, elvakíthat. De akkor is, ha mondjuk egy repülőgépet vezetsz – ami küönösen problémás lehet.”
A nem kívánt fény az állatokra nézve is zavaró lehet. Michelle Wooten, a Birminghami Alabamai Egyetem csillagásza szerint a megszokottabb fényszennyezés – az otthonokból, a járművekből és az iparból – már most is káros a madarakra. Az űrből lefelé sugárzó fény „ugyanolyan zavaró hatással lenne a madarak vonulására, mint a városi fények fényszennyezése, és a madárpusztulás növekedését eredményezné”. Ezen kívül a növényeknek is szükségük van fényre és sötétségre az megfelelő fejlődéshez, és úgy általában: az élethez.
Ráadásul, Mivel az alacsony Föld körüli pálya már így is veszélyesen zsúfolt, sokan attól tartanak, hogy egy leeső műhold vagy más űrszemét egy napon komoly károkat okoz majd. „Ez lehet a következő igazi vízválasztó pillanat, amikor egy műhold valakinek a házára zuhan, vagy, Isten ments, megöl valakit.”
Számos tudós a szigorúbb szabályozásban látja a megoldást: elvégre az tényleg nem normális, hogy az űrtükörhöz hasonló, az egész bolygót érintő projektek feletti ellenőrzés csupán néhány ember kezében van, és pár tolvonással radikálisan megváltoztathatja az égboltot a világ minden táján.
