A NASA szerint az ismert exobolygók – vagyis azok a bolygók amelyek a Naprendszerünkön kívül, idegen csillagok körül keringenek – száma meghaladta az 5900-at, és további több ezer jelöltet vizsgálnak: ezek az égitestek a mi galaxisunkban találhatóak, bár a tudósok úgy vélik, hogy 2021-ben egy bolygót már a Tejúton kívül is sikerült azonosítani.
A csillagászok eddig csak ebben az évben több mint 100 új idegen világot fedeztek fel – néhányuk több fényévre van a Földtől
Ami persze csak egy egészen aprócska szelete az egész univerzumnak, amelyben – óvatos becslések szerint – több százmilliárd galaxis található, azokban pedig több billió csillag: és ha a legtöbb csillag körül egy vagy akár több bolygó is kering, az már emberi aggyal gyakorlatilag felfoghatatlan számot eredményez. Végül is a saját naprendszerünkben nyolc teljes értékű bolygó van (mióta a Plutó 2006-ban visszaminősült törpebolygóvá) – és elképzelhető, hogy még több vár felfedezésre.
Ezeknek a világoknak a megismerése most már jóval könnyebb, mióta 2021-ben beüzemelték a hatalmas James Webb űrtávcsövet, a valaha épített legjobb űrteleszkópot.
Ennek segítségével akár azt is ki lehet deríteni, hogy az újonnan felfedezett exobolygók lakhatóak-e, illetve – elméletileg – létrejöhet-e rajtuk az élet.
Az utóbbi pár évben egyre több exobolygót sikerül azonosítani (forrás: NASA)
Meg is mutatunk pár érdekesebb példát:
BD+05 4868 Ab
Ez a kiejthetetlen nevű, rendkívül forró, sziklás bolygó egy 140 fényévre lévő csillag körül kering a Pegazus csillagképben, és egy és 9 millió kilométer hosszú, üstököshöz hasonló csóvát húz maga után. A tömege nagyjából a Holdéval egyezik meg, legalábbis jelenleg, mert folyamatosan csökken: szó szerint szétesik, miközben szülőcsillaga megemészti. A bolygó nagyon közel kering a csillagához (naponta egyszer, 30.5 óra alatt), emiatt felszíne folyamatosan párolog:
minden körben körülbelül egy Mount Everestnyi mennyiségű ásványi port veszít, amelyből aztán a csóvaszerű farok képződik.
Proxima b
Egy új tanulmány szerint a Földhöz legközelebb eső, Föld méretű exobolygó, a Proxima b valószínűleg nem alkalmas az életre: bár a bolygó a csillagrendszerének olyan ideális pontján kering, hogy elméletben akár víz is képződhetne a felszínén, a tudósok ma már úgy vélik, hogy a bolygó csillaga, a Proxima Centauri, túlságosan ellenséges környezet teremt: ugyanis a körülbelül négy fényévre lévő csillag olyan extrém űridőjárással bombázza a bolygót, hogy az aligha kedvező a megfelelő légkör kialakulásához. A chilei ALMA teleszkóppal végzett 50 órás megfigyelés során a kutatók 463 erős csillagkitörést rögzítettek.
Illusztráció a K2-18b-ről (forrás: NASA)
K2-18b
A Földtől 124 fényévre található K2-18b az egyik legérdekesebb exobolygó: egy Neptunusznál kisebb, a Föld sugárának körülbelül 2,6-szorosát kitevő égitest, amely 33 napos pályán kering a csillag lakható zónájában, és körülbelül ugyanannyi fényt kap, mint a Föld a Naptól. Először a Kepler űrtávcsővel észlelték, majd később a James Webb űrtávcső szén-dioxidot és metánt fedezett fel a légkörében. A teleszkóp adatait különbözőképpen értelmezték: egyesek szerint ez egy vízi óceánbolygó hidrogénben gazdag légkörrel, mások szerint egy gázban gazdag mini-Neptunusz. A K2-18b-t potenciálisan lakható-élhető világként értékelték; egy ún. – hipotetikus – hycean bolygóként, amely a hidrogénburka alatt bőséges vízkészlettel rendelkezik.
Aztán 2025-ben egy szenzációsnak tűnő – bár vitatott – felfedezésről számoltak be, miszerint dimetil-szulfidot találtak itt:
egy olyan vegyi anyagot, amelyet a Földön élő szervezetek, például mikroszkopikus algák termelik.
Szóval ez – nagy eséllyel – akár azt is jelentheti, hogy a bolygón tényleg lehet élet, vagy legalábbis a kialakulásához megfelelőek a körülmények.
Ugyanakkor több tudós erősen szkeptikus ezzel kapcsolatban, hisz a dimetil-szulfid jelenléte élethez nem kapcsolódó kémiai folyamatokkal is magyarázható.
YSES-1b és YSES-1c
A tudósok a Webb segítségével ritka közvetlen felvételeket készítettek két fiatal exobolygóról, az YSES-1b-ről és az YSES-1c-ről, amelyek egy több mint 300 fényévre lévő csillag körül keringenek. Az YSES-1c körül szilikátfelhők látszódnak, amelyek ultrafinom kőzetrészecskékből állnak, az YSES-1b körül pedig egy ragyogó, porból álló korong található, amelyeken talán idővel holdak fognak kialakulni. Ezek a gázóriások, amelyek mindegyike a Jupiter tömegének 5-15-szöröse, egy fiatal, Nap-szerű csillag körül keringenek, bár rendkívül nagy távolságban. Az ezekről készült új infravörös felvételek izgalmas betekintést nyújtanak a bolygók és holdak születésének kaotikus korai szakaszába.
