A Cambridge-i Egyetem egy friss tanulmányában, amely az emlősök reproduktív szokásait vizsgálta – vagyis azt, hogy mennyire monogámok, azaz milyen gyakran cserélgetik partnereiket – mi, emberek meglepően előkelő helyen végeztünk:
a skálán felvonultatott 35 faj közül a 7. helyet szereztük meg, megelőzve a fehérkezű gibbonokat és a szurikátákat, ám így is jócskán lemaradtunk a bajszos például tamarinoktól és az eurázsiai hódoktól.
Vagyis szégyenkeznünk azért nem kell, hisz az emlősök túlnyomó többsége nálunk sokkal mélyebbre merül a promiszkuitás mocsarában.
A lista alsóbb régióiban olyan notórius összevissza szexelő állatok találhatók, mint a vadmacskák, a palackorrú delfinek és közeli genetikai rokonaink, a csimpánzok, illetve a hegyi gorillák.
A skóciai Soay juhok az utolsó helyet szerezték meg, mivel minden anyajuh több kossal is párosodik.
A tudósok már korábban is vizsgálták az emberi és állati populációk monogámiához való hozzáállását, de azzal még nem nagyon foglalkozott a tudomány, hogy az emberek hol is állnak más emlősökhöz képest. Ehhez a kutatók állatokon és embereken végzett genetikai vizsgálatok adatait elemezték, és kiszámították, hogy az egyes populációkban miként viszonyul egymáshoz a vértestvérek (vagy teljes testvérek), valamint a féltestvérek aránya – hisz a monogámabb társadalmakban és állati populációkban értelemszerűen több olyan testvér születik, amelyeknek ugyanazok a szüleik, míg a promiszkuitásra hajlamosabb emberi-állati közösségekben nagyobb az aránya a féltestvéreknek.
A legkevésbé hűséges állat: a Soay juh (fotó: Wikimedia Commons)
A kutatás azt is megállapította, hogy a monogámia szintje jelentős különbséget mutat a több mint 100 vizsgált emberi populáció között: a legalacsonyabb arányt a Cotswolds (Anglia) régióban található kora neolitikum kori lelőhelyen figyelték meg, ahol a testvérek 26%-a volt teljes testvér. Ugyanakkor négy észak-franciaországi neolitikum kori populációban 100% volt a teljes testvérek aránya.
Ezután az embereket és 34 másik emlősfajt rangsorolták a teljes testvérek átlagos aránya alapján: Az első 11 helyet elfoglaló fajok mind monogámnak tekinthetők, míg az utolsó 24 helyre került állatokat nevezhetjük akár poligámnak is.
Az embereknél a teljes testvérek aránya 66% volt, ami azt jelenti, hogy a teljes testvérek száma kétszerese volt a féltestvérek számának. A hódok 72%-kal vezettek, a szurikáták pedig 60%-kal követték őket. A hegyi gorillák 6%-kal, a csimpánzok és a delfinek pedig 4%-kal szerepeltek a listán.
Az abszolút csúcstartó, vagyis a világ leghűségesebb emlősállata a kaliforniai őzegér, amely esetében ez a szám 100 %
A kaliforniai őzegér, a világ leghűségesebb állata (fotó: Smith Collection/Gado/Getty Images)
Érdekes, hogy bár a csimpánzok és a gorillák az ember közeli genetikai rokonai, társadalmaik szerkezete nagyon eltérő: a csimpánzok nagyrészt promiszkuisak, vagyis sok hím párosodik sok nősténnyel. A gorillák poligám rendszerben élnek, ahol egy ezüsthátú hím körülbelül fél tucat nősténnyel párosodik.
MOGÁMIA TOP 10
Kaliforniai szarvasegér (100)
Afrikai vadkutya (85)
Damara-turkáló (damaralandi vakondpatkány) (79,5)
Bajszos tamarin (77,6)
Etióp farkas (76,5)
Eurázsiai hód (72,9)
Ember (66)
Fehérkezű gibbon (63,5)
Szurikáta (59,9)
Szürke farkas (46,2)
Vörös róka (45,2)
Monogámia és apai gondoskodás: mi a közös?
A csimpánzok és gorillák párzási szokásai alapján az emberi monogámia valószínűleg egy nagyon szokatlan átmenettel alakult ki a nem monogám csoportos életmódból: hogy miért alakult ki, az nem világos, de a monogám párzás szorosan kapcsolódik az apai gondoskodás evolúciójához az állatvilágban.
Hogy az emberek miért váltak monogámmá az évezredek során, az ma sem teljesen világos (fotó: Andreas Arnold/picture alliance via Getty Images)
Robin Dunbar, az Oxfordi Egyetem evolúciós pszichológia professzora szerint a korábbi kutatások az embereket „a monogám és a poligám fajok határán” helyezték el. Míg egyes állatok életre szóló párkapcsolatot kötnek, az embereket gyakran vallási tilalmak és egyéb társadalmi nyomások tartják össze, tette hozzá.
„Ha ezek a vallások elveszítik a visszatartó erejüket, hamar felüti a fejét a poligámia” – mondta. „Itt fennáll annak a kockázata, hogy összekeverjük a vágyat a valósággal: az emberek poligámiára vágynak, de társadalmi vagy vallási dogmák miatt kénytelenek a monogámiát választani.”
Dr. Kit Opie, a Bristoli Egyetem evolúciós antropológusa szerint az érdekes kérdés az, hogy az emberek hogyan lettek egyáltalán monogámok. „Legközelebbi élő rokonaink, a csimpánzok és a bonobók teljesen más párzási szokásokat mutatnak. Úgy vélem, hogy mind a csimpánzok és bonobók promiszkuitása, mind az emberek monogámiája ellenstratégiák a hímek által elkövetett csecsemőgyilkosság ellen, amely a nagy agyú főemlős fajoknál különösen gyakori. Azaz a nőstények vagy direkt sok hímmel párosodnak, hogy a csoportban senki ne lehessen biztos abban, melyik utódnak ki is az apja, vagy épp ellenkezőleg: egyetlen vezérhím termékenyít meg minden nőstényt, így az utódok biztonságban vannak tőle.
