A kanadai kutatók – akik már régóta figyelik a fajt – által dokumentált eset nagyon különös viselkedésre utal, és egyben rávilágít a sarkvidéki csúcsragadozók közötti összetett kapcsolatokra is – számol be róla a digi24.ro. A lap részletesen ír a Polar Bears International nonprofit szervezet bejelentetéséről is. Ebből kiderül, hogy amikor a kutatók először helyeztek GPS-nyakörvet a szóban forgó nőstény medvére tavasszal, akkor még csak egy kölyke volt. De amikor a múlt hónapban két, nagyjából azonos korú kölyökkel látták, rájöttek, hogy egy rendkívül ritka örökbefogadási esetnek a szemtanúi.
„A jegesmedvék nagyon jó anyák, és arra vannak programozva, hogy gondoskodjanak a kölykeikről” – fogalmazott Evan Richardson, a kanadai környezetvédelmi és klímaváltozási minisztérium kutatója a The Guardiannak adott interjújában. Hozzátette: „úgy gondoljuk, hogy ha egy kis bocs sír a parton, mert mondjuk elvesztette az anyját, az éppen arra járó nőstény nem tehet mást, mint hogy örökbe fogadja és gondoskodik róla.” A kutató szerint ez valóban nagyon különös viselkedés, és a jegesmedvék életének érdekes aspektusa – ennek ellenére mégis ritka.
50 év alatt csupán 13 örökbefogadást dokumentáltak
A kutatók által X33991-ként ismert nőstény medve és két kölyke a Hudson-öböl nyugati részén élő jegesmedve-alpopulációhoz tartozik, amely a világ egyik legtöbbet tanulmányozott alpopulációja. A tudósok közel fél évszázada dokumentálják táplálkozási szokásaikat és mozgásukat. A mostani örökbefogadási eset csupán a 13-dik, amelyet valaha is megfigyeltek a térségben.
Fotó: Getty Images
„A jegesmedvék örökbefogadása szokatlan jelenség, és nem tudjuk pontosan, miért is történik” – mondta Alysa McCall, a Polar Bears International munkatársa, aki ugyanakkor elképesztőnek nevezve a mostani helyzetet. A két bocs egészségesnek és jól tápláltnak tűnik, a becslések szerint 10 vagy 11 hónaposak lehetnek, és várhatóan még körülbelül másfél évig az anyjukkal maradnak. A GPS-adatok azt mutatják, hogy a három medve már a tengeri jégen van. A bocsok ilyenkor még teljes mértékben az anyjukra támaszkodnak a táplálék megszerzésében, azaz a fókák elfogásában, miközben felkészülnek a későbbi önálló életre is.
Az örökbefogadás egy újabb esély a túlélésre
Már egy ideje tudjuk, hogy a jegesmedvéknek amúgy nincs könnyű életük, és évről évre egyre nagyobb kihívást jelent nekik a megfelelő mennyiségű táplálék megszerzése. Az egyre kevesebb jégen, vadászattal és élelem nélkül töltött telek, valamint a nyári hónapok még a legkitartóbb medvék számára is nagy kihívást jelent – a bocsok fele nem éri meg a felnőttkort. A szakértők szerint azonban az a tény, hogy az örökbefogadott bocsnak most már van anyja, sokkal nagyobb esélyt jelent a túlélésre. Az azért aggasztó, hogy az eddig dokumentált esetekből csak három örökbefogadott bocs élte túl a gyermekkor viszontagságait.
A kutatók a kölykök genetikai mintáinak elemzését is tervezik, hogy megállapítsák, ismert-e a biológiai anya, és hogy él-e még. Néhány korábbi örökbefogadási esetben a biológiai anyák még éltek, és a helyzet inkább a nőstények közötti „kölyökcseréről” szólt, nem pedig az elhagyásukról. De elképzelhető az is, hogy soha nem derül ki, mi történt az örökbefogadott bocs biológiai anyjával. Mindenesetre az nagyon szívmelengető, hogy a jegesmedvék olykor mégis törődnek egymással.
