Angolul ezt small talknak hívják, magyarra talán bájcsevejként lehetne fordítani (noha a kettő azért nem teljesen ugyanaz), úgyhogy maradjunk most mi is ennél. Bájcsevejt tulajdonképpen bármiről lehet folytatni (naná, hisz végül úgyis a nagy semmiről fog folyni a diskurzus), ám van egy téma, amelyik magasan felülreprezentált az ilyen beszélgetésekben. Ez pedig
az időjárás.
Amerikai kutatások szerint az emberek 98 százaléka hetente legalább egyszer szokott bájcsevejt folytatni, közel kétharmaduk pedig azt állítja, hogy az időjárás a leggyakoribb beszélgetésindító téma. De miért szeretünk ennyire erről beszélni? És egyáltalán miért érezzük szükségét annak (már aki), hogy bájcsevegjünk?
Talán ők is éppen az időjárásról csevegnek (fotó: Depositphotos.com)
A 2000-es évek elején több tanulmány is arra jutott, hogy a bájcsevegések valójában negatív hatással vannak hangulatunkra és társas életünkre, és hogy sokkal jobban reagálunk az értelmesebb beszélgetésekre, és azokból több elégedettséget merítünk, mint az olyan banális és érdektelen témákról szóló beszélgetésekből, mint például az időjárás.
Az utóbbi időben azonban a kutatások már arra utalnak, hogy a kötetlen csevegés és az az úgynevezett tartalmas beszélgetések összehasonlítása téves megközelítés volt, mivel a mély és fontos kérdések megvitatása nem a bájcsevej szociális funkciója.
A csevegés lényegében afféle szociális kenőanyagként működik, azaz egyszerűen csak beolajozza a baráti interakcióink fogaskerekeit a körülöttünk lévő emberekkel, és megteremti az alapot a mélyebb beszélgetésekhez (ha van rá időnk vagy kedvünk).
A mentalfloss összefoglalója szerint, ha a bájcsevegést nem a tartalmas beszélgetés alternatívájaként, hanem inkább a teljes csend alternatívájaként tekintjük, akkor bebizonyosodik, hogy mennyire hasznos, szükséges és üdvözlendő lehet a baráti kapcsolatok és a kollegialitás kialakításában, a kínos csendek felszámolásában és a társadalmi korlátok lebontásában, hogy a kelletlenül feszengő idegenek gyorsan alkalmi ismerősökké váljanak. Puszta emberi szinten is mindannyian tudat alatt jóváhagyásra és elfogadásra vágyunk, és kapcsolatokat szeretnénk kialakítani a csoportunk többi tagjával. Egy egyszerű, barátságos beszélgetés pontosan ezt tudja elérni.
Összességében tehát a bájcsevej rendkívül hasznos kommunikációs eszköz is lehet. De miért kötünk ki mindig az időjárásnál?
Mivel a bájcsevegések során senki nem akar túl bonyolult, túl személyes vagy túl jelentőségteljes témákról beszélni (nem is igazán van ilyesmikre lehetőség), az időjárás több okból is tökéletes és kézenfekvő választás.
Egyrészt ez egy közös, univerzális élmény; az a személy, akivel személyesen beszélgetünk, nyilván pontosan ugyanazokat az időjárási körülményeket fogja tapasztalni, mint mi. Ennek eredményeként ez egy olyan téma – idézzük ismét a mentalfloss cikkét –, amelyen keresztül azonnal kötődést alakíthatunk ki, és megkezdődhet az a fajta azonnali kapcsolatépítés, amelyre a csevegés épül.
Az időjárás ráadásul meglehetősen semleges terület: nem személyes és nem tolakodó, valamint ellentétben azokkal a megosztóbb témákkal, amelyekkel kapcsolatban az embereknek általában eltérő ízlésük és véleményük van – politika, sport, zene stb. –, nem valószínű, hogy konfliktusokhoz vezetne. Vagyis: egy szép napsütéses nap mindenki számára szép napsütéses nap, és fordítva, egy szürke, esős és szeles napot kevesen tartanak kellemes élménynek (persze van olyan is, aki igen, de ebből aligha alakul ki parázs vita).
