TóCsa: Egészen tegnap délelőttig úgy gondoltam, hogy a Sikoly az a franchise, aminek még nem volt rossz filmje.
Gellért: Ebben egyetértünk. Mindegyikben találtam eddig valamit, ami érdekes volt. Éreztem a szándékot, hogy kezdeni akarnak valamit ezzel. Ez a franchise mostanáig biztonságot adott a rajongóknak.
TóCsa: Még a viszonylag gyengébb részekben is volt valami plusz. A harmadik rész Hollywoodba vitt cselekménye vagy a hatodik rész New York-i kerülője is képes volt friss vért pumpálni a Sikolyba. Tudtak tágítani a megszokott kereteken. A hetedik volt az első olyan Sikoly-film, aminél azt éreztem, hogy meg se próbálja.
Ghostface a Sikoly 7.-ben (forrás: Fórum Hungary)
Gellért: Egyszerűen csak tovább viszi a korábbi filmek olyan témáit, mint a franchise iránti rajongás, illetve az, mennyire intézményesült ebben az alternatív világban ez a gyilkosságsorozat, és a gyilkosságsorozat alapján készült fikció, a Döfés. Egyedül a nyitójelenetnél éreztem azt, hogy valamennyire működik, de még az is hosszabb és kiszámíthatóbb a kelleténél.
TóCsa: Igen, a nyitójelenetben legalább van egy fél használható gondolat arról, milyen üzletté vált a katasztrófaturizmus. Ezzel még tudtam menni, de később ennyi kapaszkodót sem találtam benne. Sosem voltam nagy franchise-rajongó, a legtöbb filmes franchise számomra kifárad a második-harmadik film környékén, és pont azért tartottam olyan sokra a Sikolyt, mert
mindig képes volt megújulni. A hetedik rész volt az első, amikor ez nem jött össze. Ez a franchise is elfáradt.
Gellért: Én mindig épp annyira szeretek vagy nem szeretek egy franchise-t, amennyire jól sikerült az utolsó filmje. Érdekes, hogy a fáradtságot említed, mert én is azt éreztem, hogy ez a produkció kifáradt. Mintha nem is lenne kedve ehhez az egészhez. A Sikolyokban mindig van egy jelenet, amiben a szereplők összeülnek, és megbeszélik, hogy filmes műfaji és egyéb szempontokból mit is jelent az adott epizód, mennyire feleltethető meg az új rész a horrorok szabályainak. Szerintem sokat elárul az új részről, hogy amikor itt egy karakter ebbe belekezd, gyorsan abba is hagyja és elintézi annyival, hogy ez az egész egy hülyeség. Mintha maga a franchise vallaná be, hogy kifáradt, és már kedve sincs ahhoz, hogy ötleteket dobjon a kalapba.
Neve Campbell a Sikoly 7.-ben (forrás: Fórum Hungary)
TóCsa: Tudom, ez nem mentség, mert nagyon nehezen megszületett filmek is szoktak időnként klasszul sikerülni, de a Sikoly 7-nek biztosan nem tett jót, hogy nehéz szülés volt. Először az ötödik-hatodik részek rendezői jelentették be, hogy a hetediket már nem ők csinálják. Megszerezték helyette a Boldog halálnapot! rendezőjét, aki jó választásnak tűnt, mert az a film is eléggé meta, és jó humora is van. Aztán jött Melissa Barrera, aki nyilvánosan elítélte mindazt, amit az izraeli hadsereg Gázában művel, erre a filmet gyártó Spyglass azonnal közölte, hogy kirúgja a franchise-ból.
Barrera távozása aztán hozta magával Jenna Ortega kilépését is, vagyis a franchise az új főszereplői nélkül maradt. Emiatt távozott a rendező is, mert ő nem ehhez a filmhez szerződött, és a forgatókönyvet is újra kellett íratni félmillió dollárból, hogy az egész film ismét Sidney Prescott karakterére, és az őt játszó Neve Campbellre fókuszáljon. Az új rendező pedig az a Kevin Williamson lett, aki annak idején elindította a franchise-t Wes Cravennel, csakhogy ő elsősorban forgatókönyvíró, rendezőként már korántsem annyira biztos kezű figura. Valahol az állandó változások közepette maga a film halt meg.
Gellért: Én is éreztem a fókusztalanságot.
Mindig visszaüt, ha egy film mögött nincs igazi akarás és ötlet, és kizárólag azért készül el, mert a stúdió és/vagy a producerek ragaszkodnak hozzá.
A Sikoly 7. ilyen szempontból válságfilm, és a válságfilmeken többnyire látszódik a kapkodás…
TóCsa: … és a válság.
Gellért: Itt már a gyilkolós részeken is azt éreztem, hogy sablonszerűen zavarják le őket. Aztán olykor eszükbe jutott, hogy ez már unalmas, és csináltak valami nagyon extrémet – mint amilyen a sörcsapos gyilkosság – , de ezek meg erőltetettnek hatottak. Mintha csak lett volna egy papírjuk arról, miket kell kipipálni egy Sikoly-filmben: szorgos diákként tudták le a kötelező pontokat, és mintha csak arra törekedtek volna, hogy minél hamarabb érjünk el a végkifejlethez.
Ami egyébként az eddigi leghervasztóbb végkifejlet a franchise-ban. Amikor fény derül a gyilkos/gyilkosok személyére, néhány másodpercre el is kellett gondolkodnom, hogy ki ez/kik ezek egyáltalán.
Pedig a Sikoly-filmek fontos része, hogy a leleplezés után kicsit átértelmezi a korábban történteket: elgondolkodsz azon, hogy történhettek a korábbi események. A hetedik részben ez teljesen elmaradt.
TóCsa: A Sikoly egyik különlegessége a többi slasherhez képest, hogy whodunitként is működik, vagyis a horror mellett van benne egy krimi szál is, ahol érdekes, hogy ki van a maszk mögött. Ha a gyilkos/gyilkosok személye lényegtelen, akkor megint elveszik valami a franchise-ból, ami korábban fontos volt. Tegyük gyorsan hozzá, hogy ami az első film nagy ötlete volt a két gyilkosos felállással, egy ideje piszkosul megnehezíti az alkotók dolgát. A gyilkos mindig az új szereplők közül kerül ki, egy új film nagyjából fél tucatnyi új karaktert bír el, és ha több gyilkos is van, az jön ki, hogy az új szereplők fele potenciális Ghostface. Elég nehéz így meglepetést okozni, és volt már ezelőtt is olyan folytatás, aminek ez volt a gyenge pontja.
Gellért: Új témaként pedig megpróbálták behozni a mesterséges intelligenciát, de aztán ezzel se kezdenek semmit. Mintha maguk az alkotók sem tudták volna eldönteni, hogy ebben a történetben az MI milyen szerepet kaphat.
TóCsa: Pedig Hollywood egyik legfontosabb és legmegosztóbb témája jelenleg az MI használata a filmkészítésben, de az alkotóknak erről csak annyi jutott eszébe, hogy témaként ezt is bedobták, miközben nem gondoltak róla semmit az égadta világon.
Gellért: Számomra az is zavaró volt, hogy mintha többször is elnézést kértek volna a Neve Campbell nélkül készült hatodik részért. Mintha a New York-i epizód borzalmas lenne vagy megbukott volna, miközben egyáltalán nincs így.
TóCsa: A Star Warsnál láttam anno hasonlót, amikor J.J. Abrams A Skywalker korában szinte elnézést kért Az utolsó Jedikért, és már ott sem volt helyénvaló vagy elegáns a dolog. Pusztán azért kutyázni a franchise egy korábbi filmjét, mert az új alkotók más irányba vitték volna a sztorit, mint azok, akiknél akkoriban volt a kormányrúd, szerintem elég kicsinyes dolog.
Neve Campbell és Kevin Williamson rendező a Sikoly 7. forgatáson (forrás: Spyglass/Fórum Hungary)
Gellért: Pláne egy ilyen esetben, amikor rosszul sikerül a filmjük. Egy rossz film alkotói kérnek elnézést egy korábbi jó filmért. Ez milyen már? De tegyük hozzá, hogy A Skywalker kora ezt sokkal ízléstelenebbül csinálta. Itt azért ez jóval visszafogottabb. Mintha bökné a csőrüket a New York-i rész, és csak kötelező körnek éreznék, hogy foglalkozni kell vele. Nem tehetik meg, hogy meg nem történtnek tekintik az akkori történéseket. És nagyon
hiányzott nekem ebből az önreflexió, a Sikoly-filmek meta-faktora.
A Sikolyok mindig reflektáltak önmagukra, a filmes világ – és a média – változásaira, de most ez is elmaradt.
TóCsa: Nemcsak az önreflexió, hanem a humor is nagyon hiányzott. Ha ezt mind kivesszük egy Sikoly-filmből, a végére csak egy átlagos slasher marad. Márpedig a Sikoly pont azzal vált népszerűvé, hogy horrorrajongó alkotók játszottak viccesen és véresen a műfaj szabályaival, sőt játszadozás közben kitárgyalták ezeket a nézőkkel. Okos és játékos volt ez a franchise még a gyengébb epizódjaiban is, de a hetedik rész már tényleg csak egy szimpla „maszkos gyilkos üldözi a lányt” mozi, semmi több. Abból pedig amúgy is van épp elég.
Gellért: A Sikoly-filmek korábban örömmozik voltak. Érezted, hogy horrorfilmesek készítenek horrorfilmet a horrorfilmről hatalmas mosollyal az arcukon. Sokszor egészen szemtelen dolgokat megengedtek maguknak, emlékezz csak például a negyedik rész nyitányára. A Sikoly 7. ehhez képest elkeserítően lineáris volt.
TóCsa: Elfáradt a franchise, közben meg Kevin Williamson már lenyilatkozta, hogy a forgatáson Neve Campbellel már kitalálták, miről szóljon a nyolcadik rész. Szóval nem érzik úgy, hogy itt kellene befejezni. Szerinted még kijöhet a gödörből ez a franchise?
Gellért: Wes Craven annak idején csinált egy hatalmas játszóteret a horrorfilmeseknek. Ha valakiben van elég tettrekészség és bátorság, és hozzá mer nyúlni a szerkezethez Ghostface történetén keresztül, miközben van mondanivalója a mai popkultúráról és médiavilágról, vagy úgy általában a társadalomról, akkor nem tartom kizártnak a dolgot. Nem nagy mélységekre kell gondolni, a Sikoly-filmekre ez sosem volt jellemző: csak legyenek benne frappáns ötletek és jó gondolatok.
A Sikoly 7. már látható a magyar mozik műsorán.
