Maggie Gyllenhaalnak (Jake nővére) nem kell a szomszédba mennie kreativitásért. Nagyjából tíz filmre elegendő ötlete volt, csakhogy gondolt egyet, és gyorsan bele is gyúrta az összeset egybe. Az eredmény egy akkora katyvasz, amihez az utóbbi évekből talán csak Coppola Megalopolisa fogható, csakhogy azt a filmet a rendező a saját pénzéből finanszírozta, nem pedig egy vérprofi hollywoodi stúdió érezte úgy, hogy lát fantáziát benne.
Sok jó ember csinált valami nagyon rosszat
Persze amikor azt írom, hogy nem láttam A menyasszonynál rosszabb filmet az elmúlt években, némileg túlzok. Igen, láttam ilyeneket, de azok jobbára függetlenfilmes, amatőr, félamatőr vagy legalábbis nagyon kis költségvetésű munkák voltak, amiknek nem mindig áll rendelkezésükre az a pénz és szakembergárda, ami a tisztességes szakmai munkához és minőséghez kell. Ezzel szemben A menyasszony úgy lett igazán rossz, már-már vállalhatatlan fércmű, hogy 90 millió dolláros költségvetés, valamint elsőrangú, Oscar-jelölt vagy akár többszörös Oscar-díjas vezető stábtagok álltak a rendelkezésére. Ez a film úgy rossz, hogy teli van fantasztikus díszletekkel, ötletes és látványos kosztümökkel, jó filmzene szól alatta, elsőrangú maszkmesteri és VFX munkát láthatunk, és van egy határozott, jól kivitelezett elképzelés a látványvilága mögött. Magyarul:
a rendező a legjobbaktól kapott segítséget az álmai megvalósításához, csakhogy még a legjobbak sem képesek megmenteni egy alkotót a saját rossz ízlésétől.
Christian Bale és Jessie Buckley A menyasszony! c. filmben (Fotó: Profimedia)
Mert A menyasszonyt végtelenül rossz ízlés szülte. Ezt még magamnak is nehezen tudom megmagyarázni, mert egyrészt Maggie Gyllenhaal színészként már többször is tanúbizonyságot tett a jó ízléséről, ráadásul első rendezői munkája, Az elveszett lány egy több rétegű, kiforrott, átgondolt, finom és ízléses munka volt, ragyogóan vezetett színészekkel. Vagyis csupa olyan erényt vonultatott fel, amit ez a film nem.
Az elveszett lány óta mindössze négy és fél év telt el: tényleg elég lehet ennyi idő, hogy valaki teljesen elveszítse a tehetségét?
A menyasszonyhoz hasonló fércművek általában olyankor születnek, amikor a stúdió látványosan beavatkozik a rendező munkájába és átveszi az irányítást a kreatív folyamatok felett, de úgy tudni, hogy itt nem történt hasonló és Gyllenhaal azt a filmet hozhatta tető alá, amit eredetileg elképzelt. És még a forgatókönyv gyengeségéért sem okolhat mást, hiszen ő maga írta.
Ekkora katyvaszt még nem láttál!
Hogy micsoda A menyasszony?
- Elsősorban a már fent említett feminista verzió Mary Shelley klasszikusából, ami Frankenstein menyasszonyát állítja középpontba és mutatja be az emancipációja történetét.
- Emellett 2026 válasza a Bonnie és Clydera és a Született gyilkosokra egy országszerte menekülő szerelmespárról, akik nagy népszerűségre tesznek szert.
- De befigyel egy kicsit a Joker is, hiszen a társadalom egy az egyben úgy reagál az ámokfutók tetteire, ahogy a Jokerben (mellékesen: a filmet a Joker operatőre fényképezte és a Joker zeneszerzője dolgozott rajta).
- Sőt, még a Joker félresikerült folytatásával is rokonságba állítható, ugyanis – ha nem is annyira direktben – , de ez a film is tartalmaz musicales elemeket.
- A menyasszony egyben főhajtás a harmincas- és negyvenes évek musicaljei előtt is. Bár a főszerepeket játszó Jesse Buckley és Christian Bale nem kezdenek el énekelni, azért musicaleket idéző táncjelenetekből kijutott nekik.
- De a film közben egy kicsit gengszterfilm és persze film noir,
- meg egy kis bosszúmozi is helyet kap benne.
- A szerelmesfilmet mondtam már?
- És a testhorrort?
- Meg közben egy kicsit olyan, mint egy félresikerült képregényhősös eredettörténet.
- És azt említettem, hogy a Menyasszony karaktere egyfajta reinkarnációja Mary Shelleynek, aki rendre megjelenik valamiféle túlvilági narrátorként?
Elnézést, ha valamit kifelejtettem, de szinte képtelenség mindent számon tartani.
Jake Gyllenhaal és Jessie Buckley A menyasszony! c. filmben (Fotó: Profimedia)
Még a színészek is rosszak
A színészekből lett rendezők legfőbb erőssége általában a színészvezetés. Elképesztő hollywoodi gárda állt Gyllenhaal rendelkezésére. A Hamnet miatt Oscar-favoritnak számító Jesse Buckley játssza a címszerepet, Frankenstein szörnyét, Franket pedig a minden szerepében maximalista Christian Bale alakítja. De feltűnik a filmben Gyllenhaal öccse, Jake, a férje, Peter Sargaard, de fontos szerepet kapott egy nyomozós szálban – jól sejtettem fentebb, hogy kifelejtettem valamit – Penélope Cruz is, Annette Bening pedig őrült feltalálóként színesíti a csapatot.
Itt van ez a sok klassz színész, és Gyllenhaal sokukkal egyáltalán nem kezd semmit. Penélope Cruz totális félrecastingolás, Sarsgaard túltolt drámai érzékenységet visz oda, ahol annak semmi keresnivalója, szegény Jesse Buckley pedig akkorát ripacskodik, hogy amennyiben mégsem kapja meg az Oscart a Hamnetért, azt részben ennek a filmnek is köszönheti majd.
Csakhogy Buckley nem lett rosszabb színésznő a Hamnet vagy Az elveszett lány óta: egyszerűen a rendező annyi mindent kér tőle egyszerre, hogy azt szinte képtelenség egyetlen karakteren belül megjeleníteni. Vagánynak kéne lennie, de érzékenynek és sebezhetőnek is, a férfiaktól való függetlenségéért küzd, miközben épp halálosan szerelmes lesz egy férfiba, közönséges, de finom, céltudatosnak, de zavart, miközben az elméjét megszállja Mary Shelley szelleme (!), amitől sokszor élő szinonimaszótárként beszél (!!).
Mintha Buckley is szétesne a sok-sok elvárás között: alakítása teljesen széteső és zavaros, mint maga a film.
És a Bale-el való szerelmi szál is csak papíron működhetett: a filmben nem születik meg az a nagyívű szerelem, ami elvileg a középpontjában állna, így a zárójelenet is teljesen súlytalan marad.
Totális kudarc
Már-már csodálatra méltó, hogy ennyi fantasztikus tehetségű ember hogyan képes összehozni egy ilyen nézhetetlen mozit, ami gyakorlatilag az első percektől kezdve irritáló és kaotikus, és egyetlen olyan jelenete sincs, amit dicsérni tudnék. Még azok a jelenetek sem jók, amikben Hollywood stabilan magas minőséget tud hozni. A „musicaljelenetek” nem jó ritmusúak és fantáziátlanul felvettek, az akciójelenetek pedig egyenesen röhejesek: a Menyasszony rendőrök tömkelege közepette lő agyon egy rendőrt, de valamiért egyetlen fegyveres sem gondolja úgy, hogy le kéne őt lőnie ezért, miközben a terem közepén állva kimondottan könnyű célpont. A vágás rossz ritmusa néha szinte már fáj.
A lusta forgatókönyvírói fordulatok pedig tényleg sokat elárulnak arról, mennyire széteső mozi A menyasszony: egy fontos információt például a gengszterek úgy tudnak meg, hogy sok méterről (!!!), totál véletlenül kihallgatnak egy intim beszélgetést, miközben elvileg egy bűnügyi helyszínen járunk, ahová illetékteleneknek nem szabadna belépni. A film pedig közben kínosan próbál badass és edgy lenni, bedobva néhány testhorroros gusztustalankodást és vagánynak szánt dumát, de ez nagyjából annyira meggyőző, mint amikor a 7 éves Pistike beáll karate pózban keménykedni, mert a hétvégén látott egy Bruce Lee-filmet a tévében.
A menyasszony már látható a magyar mozik műsorán.
