A kék meglehetősen hétköznapi színnek tűnik, amely ott van szinte mindenütt: kék az ég (már amikor), kék a Duna (már ahol) és nagy a valószínűsége annak is, hogy a kedves olvasó is visel éppen magán valami kék ruhadarabot. Ennek fényében talán meglepő, hogy
a természetben, a flóra és a fauna a világában a kék szín – a valódi kék szín – rendkívül ritka. A növényfajok kevesebb mint 10 százaléka hajt kék virágokat, és még ennél is kevesebb állat pompázik kék színben.
Alig van kék a természetben
A kék szín ritkasága a természetben már molekuláris szinten kezdődik: az élő szervezetekben nincs olyan valódi kék pigment, amelyet gyakorinak vagy stabilnak nevezhetnénk. A vörös, sárga vagy zöld színekkel ellentétben – amelyek egyszerű pigmentekből keletkeznek –
a kék inkább optikai csalódás.
A búzavirág sem kék valójában (Forrás: Patrick Pleul/picture alliance via Getty Images)
A növényvilágban a kék árnyalatok általában pigmentmódosítás eredményei. A növények leggyakrabban az antocianinoknak nevezett vörös pigmentekre támaszkodnak, a növényi szövetek pH-értékének megváltoztatásával és más molekulákkal való kombinálásával ezek a pigmentek pedig úgy manipulálhatók, hogy a kék fényt visszatükrözzék: így kapjuk a hortenzia, a sarkantyúfű, a búzavirág és a hajnalka varázslatos kék színeit. Ennek az effektusnak az elérése azonban kémiailag bonyolult és energetikailag megterhelő,
ezért az igazi kék virágok botanikai ritkaságnak számítanak.
Bár az esőerdők mélyén találhatunk pár olyan növényt, amely kék lombozattal büszkélkedhetnek, a kék levelek még ennél is ritkábbak. A kék fény ugyanis több energiát hordoz, mint a látható spektrum többi színe. A növények a fotoszintézishez hatékonyan hasznosítják a kék fényt, így annak visszaverése – vagyis a kék színű megjelenés – azt jelenti, hogy elveszítik ezt a létfontosságú energiaforrást. Ezért a zöld klorofill marad a domináns, mert a kevésbé energiadús zöld fényt veri vissza, lehetővé téve a növények számára az energiafelvétel maximalizálását.
A természet nagy trükkje: a kék (Forrás: Arthur Gurmankin/Education Images/Universal Images Group via Getty Images)
A kék állatok sem kékek
Az állatok esetében hasonlóan csavaros a helyzet. Sok állati pigment ugyanis a táplálkozás eredménye – mint például a flamingók tollazatának rózsaszínje, amelyet a garnélákból nyernek. Mivel azonban egyetlen növény sem termel igazi kék pigmentet, az állatok nem tudnak kék színt előállítani táplálkozásuk révén.
Ehelyett a természet ismét a fizikához fordul: a szerkezeti színezéshez, vagyis a már említett optikai csalódáshoz.
Azaz valójában a kék állatok sem kékek, csak a kültakarójuk mikroszkópikus fizikai struktúrái a kék hullámhosszúságú fényt szórja szét és tükrözi vissza.
Például a kék madarak – a kék szajkó vagy az indigópinty – kék tollai a fényt szétszóró mikroszkopikus légbuborékok és keratinrétegek eredményei. Ha összetörnénk egy kék tollat, az szürkére vagy feketére változna – mivel a szerkezeti színezés megsemmisülne, és kiderülne, hogy egyáltalán nincs benne kék pigment. A kék bálna sem kék, ahogy a kék cinege se. Sőt: akinek kék a szeme, az sem a pigmentek miatt van, hanem a szem – sejtszerkezeti szinten – csak a kék különböző árnyalatait veri vissza.
Van akkor egyáltalán igazi kék színű állat?
Nessaea obrinus pillangó (Forrás: notafly/wikimedia)
Akad, de csak nagyon-nagyon kevés (bizonyos források szerint a számuk az állatvilág egészét tekintve jóval egy százalék alatt van).
Ilyen például a Linckia laevigata tengeri csillag vagy a Dél-Amerikában honos, szárnyain kis kék csíkokat viselő Nessaea obrinus pillangó.
