A Netflix Trust Me: Bízzz bennem: A hamis próféta című sorozata több száz órányi felvételre, rögzített beszélgetésekre és első kézből származó tanúvallomásokra támaszkodva mutatja be, hogy az önjelölt „vallási próféta”, Samuel Rappylee Bateman hogyan lépett a mai napig börtönben raboskodó Warren Jeffst nyomában, akit 2011-be két kiskorú lány szexuális bántalmazásáért életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték.
2022 óta az önjelölt utódja is hasonló bűnök miatt üli méltó büntetését. „Isten nevében” több államot érintő, gyermekek szexuális kizsákmányolására épülő hálózatot működtet.
„Légy kedves”
Az FLDS, vagyis a Fundamentalist Church of Jesus Christ of Latter-Day Saints egy az Egyesült Államokban élő, zárt vallási közösség, amely a 19. századi mormon hagyományok egy korai, ma már a hivatalos egyház által elutasított ágát követi. A csoport gyökerei az 1800-as évek végére nyúlnak vissza, amikor a mormon egyház hivatalosan felhagyott a többnejűséggel, ám egyes hívők ezt nem fogadták el, és külön közösségekbe szerveződtek.
Egy szabadtéri kéményen a „Pray and Obey” („Imádkozz és engedelmeskedj”) felirat olvasható az FLDS prófétájának, Warren Jeffsnek egykori otthonánál, Short Creekben. (Fotó: Tolga Katas / Rolling Stone / Penske Media via Getty Images)
Az FLDS tagjai elsősorban Arizona és Utah határvidékén, például a Short Creekként ismert térségben élnek, gyakran erősen izolált körülmények között. Ebben a zárt közösségben forgatott Christine Marie szektakutató és férje, Tolga Katas operatőr, és lényegében az ő munkájuknak köszönhető, hogy Bateman végül lelepleződött. A két tagú stáb ugyanis a család bizalmába férkőzve közvetlen bizonyítékokat szolgáltatott a hatóságok számára.
Bateman-nek megágyazott az, hogy Warren Jeffs vezetése alatt az FLDS közösség szabályrendszere rendkívül szigorúvá és szélsőségessé vált, a hívek életének szinte minden részletére kiterjedően. Ő döntött a házasságokról, a családi viszonyokról és a mindennapi élet szabályairól is, például megtiltotta a piros szín használatát, miközben a többnejűség a közösség egyik alapgyakorlatának számított. A bírósági dokumentumok szerint Jeffsnek több tucat felesége volt, egyes becslések szerint akár 70–80 is, és ezek között kiskorú lányok is voltak, ami végül a jogi felelősségre vonásához vezetett. Azokkal a férfiakkal szemben, akik nem engedelmeskedtek az utasításainak – például nem adták oda a nagyon fiatal lányaikat–, súlyos következményeket alkalmazott. Kizárta őket a közösségből, elszakította őket a családjuktól, és a hátrahagyott hozzátartozóknak gyakran azt tanította, hogy az illető „rossz útra tért”, a Sátánt szolgálja.
Warren követői ölelik át egymást, miután egy razzia keretein belül kiemelték a gyermekeiket. (Fotó: Mike Terry/Deseret Morning News/Getty Image
A dokumentumfilm szerint Bateman ebben a közegben emelkedett fel. A volt tagok beszámolói szerint úgy pozicionálta magát, mint Jeffs hatalmának folytatója: azt állította, hogy Jeffs Warren meghalt spirituális értelemben, és innentől minden üzenet rajta keresztül érkezik.
Közelebb
Christinék szép lassan, egyre inkább Bateman bizalmába férkőztek, és ebben sokat segített az is, hogy a férfi egója hatalmas, imádott szerepelni, arról beszélni, hogy a személye mennyire fontos.
Így kukkolhatjuk a filmben az FLS élet mindennapjait, amiket, beleértve az öltözködést, a családi szerepeket és a viselkedési normákat is – szigorú vallási előírások szabályozzák, amelyek a „tisztaság”, az alázat és az engedelmesség eszméjére épülnek. Az utóbbi leginkább a nőkre vonatkozik, akik jellegzetes, a 19. századot idéző, bokáig érő, pasztellszínű ruhákat hordanak, magas nyakkal és hosszú ujjal, hogy a test minél kevesebb része látszódjon. Hajukat általában kontyba vagy bonyolult fonatokba rendezik, ami a közösség egyik könnyen felismerhető jegye.
Bateman feleségei a Neflix filmjéban. Fotó: Netflix
Mint sok ultrakonzeratív vallási közösségben az FLDS-ben a női szerepek a klasszikus szerepmintákra épülnek: a nők feladata elsősorban a gyermekvállalás és a család fenntartása, miközben a döntéshozatal és a pénzkeresés a férfi vezetők kezében van. Minél több gyermeke és felesége van egy férfinak, annál nagyobb a megbecsültsége. A többnejűség által– hitük szerint – a férfiak magasabb spirituális szintre juthatnak. A házasságokat gyakran a közösség vezetője rendezi el, és rendszerint nagyon fiatal lányokat adnak férjhez idősebb férfiakhoz. A lányokat egészen kiskoruktól kezdve arra kondicionálják, hogy mindig azon legyenek, hogy a legjobb feleségekké váljanak, azaz lessék a férjük minden szavát, és szó nélkül szolgálják ki az igényeiket, mindezt úgy, hogy kedvesek, mosolygósak maradnak.
A közösség mindennapjait, mint a legtöbb szélsőséges vallási közösségnél, az izoláció is meghatározza: minimalizálják a kapcsolatot a külvilággal, kerülik a modern eszközöket. Az oktatás, a munkavégzés és még a családi kapcsolatok is a vallási hierarchia kontrollja alatt állhatnak.
Ez a szigorú, zárt rendszer az egyik oka annak, hogy a közösségen belüli visszaélések sokáig rejtve maradhatnak.
Az ultrakonzervatív vallási kultusz rendszerint kéz a kézben jár a nők alárendeltségével, legyen szó keresztényekről, az amisokról, az ultraortodox szatmári zsidókról, vagy a radikális mennanitákról. A szélsőséges vallási nézeteket valló közösségekben jellemzően egyetlen céljuk lehet a nőknek: a gyermekszülés és az otthoni feladatok ellátása. Az ilyen közösségeket szigorú hierarchia, vallási alapú tekintélyelvű vezetés és a külvilágtól való elzárkózás jellemzi, miközben a korai házasítás és a nők alárendelt szerepe általános elemei a mindennapoknak.
Ez a zártság és a vallási legitimációra hivatkozó hatalmi struktúra teszi különösen sérülékennyé a tagokat – különösen a nőket és a gyerekeket. Nem véletlen, hogy Christine azt érezte, a végére kell járni, mi történik a szektában, és megkísérelje a fiatal lányokat kimenteni onnan.
A hatalom megszilárdítása
2019-re Bateman egy kisebb, az FLDS-en belüli szektát hozott létre, amelyet követői olykor „Samuelitáknak” neveztek. A követőktől elvárta – akárcsak a korábbi próféta, hogy lojalitásukat tanúságtételekkel, anyagi hozzájárulásokkal, sőt bizonyos esetekben azzal bizonyítsák, hogy lányaikat Bateman többnejű „feleségei” közé adják. Az áldozatok között voltak kilencéves gyerekek is.
Mindez persze csak a sorozat végére áll össze, a kirakatban minden normálisnak tűnik. A feleségek mosolyogva mesélnek az életükről, a férjükről, Bateman-ről, hogy az milyen gondoskodó, és milyen jó dolguk van mellette.
Bateman és egyik felesége. Fotó: Netflix
Christine azonban közelről ismeri az ilyen szekták működését, és joggal feltételezte, hogy a férfinak vannak kiskorú feleségei, akikkel valószínűség szerint szexuális tevékenységet is folytat. Azt is tudta, hogy a nők és lányok folyamatos ellenőrzés alatt éltek. A felvételeken két fő helyszín jelenik meg: egy nagyobb ház, az úgynevezett „Kék ház”, ahol Bateman néhány kiválasztott feleségével élt, valamint a „Zöld ház”, ahol rengeteg gyerek és néhány felnőtt nő zsúfolódott össze két szobában. Utóbbiban figyeltek fel Marie és Katas a nők és lányok körében visszatérő distressz jeleire, a férfi az egyik részben azt mondja, hogy minden nap akadt egy lány, aki félrevonulva sírt.
Christine Marie maga is érintett
Christine Marie nemcsak kutatóként, hanem érintettként is kapcsolódik a témához: ő maga is egy magas kontrollú, szektaszerű közeg túlélője. Gyerekkorát egy fundamentalista mormon vallási környezet határozta meg. Később ő is szexuális kizsákmányolás áldozata lett egy szektavezető által, és saját tapasztalataira építve kezdett a szekták működésével és a pszichológiai manipulációval foglalkozni. Ez a háttér segítette abban, hogy átérezze az áldozatok helyzetét, és bizalmat tudjon kiépíteni olyan közösségekben is, ahová kívülállóként szinte lehetetlen lenne bejutni.
2021-ben kezdték látogatni Bateman családját, a kezdeti felvételeken hétköznapi eseményeket látunk – közös étkezéseket, családi eseményeket, ahogy a feleségek ráomlanak a kanapén ülő férfire –, később azonban egyre inkább feltárják a csoport belső működését, például Bateman viszonyát a feleségeihez és követőihez.
Marie persze nem volt könnyű helyzetben:
„Teljesen megbíztak bennem. Segíteni akartam nekik, mielőtt rájönnek, hogy beépültem. Nem elárulom őket – segítek rajtuk, igaz?”
– teszi fel magának a kérdést, miután a rajtaütésről egyeztet az FBI-val.
A visszaélések dokumentálása
2021 végén Marie rögzített egy kulcsfontosságú beszélgetést, amelyben Bateman egy úgynevezett „engesztelési” ceremóniáról beszélt: ennek során „odaadta” feleségeit követőinek, és arra utasította őket, hogy létesítsenek velük szexuális kapcsolatot, miközben ő ezt végignézi. Marie ezt az anyagot átadta a helyi hatóságoknak. A helyi erőforrások hiánya miatt az ügy szövetségi szintre került. Marie informátorként dolgozott együtt az FBI-jal, Katas pedig videós bizonyítékokat és logisztikai segítséget nyújtott, például feltérképezte a csoporthoz tartozó ingatlanokat.
Christine Marie, aki beépült a közösségbe. Fotó: Netflix
Batemant először 2022 augusztusában tartóztatták le Arizonában egy közúti ellenőrzés során. A rendőrök egy zárt utánfutóban fiatal lánygyerekeket találtak, a rendőrök házassági gyűrűt is láttak a kezükön. A letartóztatás után további vizsgálatok indultak, de Bateman rövid időre óvadék ellenében szabadlábra került. A sorozatban látható felvételek szerint ekkor digitális bizonyítékok eltüntetéséről beszélt, és néhány héten belül már annyi bizonyíték összegyűlt, hogy a szövetségi hatóságok elfogatóparancsot adtak ki ellene gyermekek elleni szexuális visszaélés és emberrablás gyanújával, és több helyszínen razziát tartottak – többek között a Kék és Zöld házban, valamint egy raktárépületben.
2024 áprilisában Bateman bűnösnek vallotta magát kiskorúak szexuális célú szállítására irányuló összeesküvésben és emberrablásban. Az ügy több államot érintett, köztük Arizonát, Utah-t, Coloradót és Nebraskát.
Letartóztatása után a feleségek közül páran megpróbáltak több kiskorú áldozatot kimenekíteni az állami felügyelet alól, és más államokba vitték őket, ám a hatóságok megtalálták őket. December 9-én Batemant 50 év börtönre ítélték. Több vádlott-társát szintén elítélték, köztük néhány feleségét, további eljárások pedig még folyamatban vannak.
Áldozatok, akik még nem ébredtek öntudatra
A Bateman-ügy kapcsán fontos arról beszélni, hogy az ilyen zárt világból kimenekített gyerekek és nők automatikusan nem ismerik fel a saját áldozati helyzetüket. A filmben is látunk olyan interjúalanyt, és több hatósági dokumentum is rámutat arra, hogy közülük sokan még a közösségből való kiemelés után sem tekintik magukat áldozatnak, sőt, egyes esetekben kifejezetten védik a rendszert, amelyben éltek.
Az FBI-iratok és sajtóbeszámolók szerint előfordult, hogy a kiskorú lányok a hivatalos meghallgatásokon nem számoltak be bántalmazásról, miközben személyes naplóikban részletesen dokumentálták az őket ért visszaéléseket (CBS News, 2023). Ez a fajta ellentmondás jól ismert jelenség a zárt, vallási alapon szerveződő közösségekben, ahol a gyerekek már egészen kicsi kortól egy erősen kontrollált, alternatív valóságban szocializálódnak. A bántalmazás számukra normává, alappá válik, és mivel nincs információjuk, ismeretük, hogy máshol miként élnek, így abban a tudatban léteznek, hogy ez a normális.
Ne feledjük ezt se, hogy Bateman esetében a szexuális visszaéléseket vallási köntösbe csomagolta, a lányok„isteni parancsként” vagy „engesztelési rituáléként” értelmezték, ami különösen megnehezíti az áldozatok számára, hogy azokat erőszakként azonosítsák.
Amikor egy gyerek ebben nő fel, nem rendelkezik olyan egyéb ismerettel, referenciaponttal, amely alapján felismerhetné, hogy ami vele történik, az bántalmazás. A szakirodalom ezt a folyamatot pszichológiai kondicionálásként írja le. Ennek során a közösség: elszigeteli a tagjait a külvilágtól, abszolút tekintéllyé emeli a vezetőt, félelemmel és spirituális következményekkel tartja fenn az engedelmességet, és normalizálja az egyébként abúzív viselkedéseket.
Feleségek, akik siratják a letartóztatott Warrent. (Fotó: Netflix)
Így a rendszer gyakran generációkon keresztül újratermeli önmagát: felnőtt nők – akik maguk is ilyen közegben szocializálódtak – aktívan részt vehetnek a fiatalabb lányok meggyőzésében vagy „felkészítésében” (International Business Times, 2023). Ez nem feltétlenül tudatos együttműködés, hanem annak következménye, hogy számukra ez a viselkedés vált normává.
A közösségből való kikerülés ezért nem jelent azonnali felszabadulást. A traumakutatások szerint az ilyen környezetből érkező gyerekek és nők gyakran: lojalitást éreznek az elkövető iránt, bűntudattal küzdenek, vagy egyszerűen nem tudják értelmezni a történteket a „bántalmazás” fogalmán keresztül. Ezért fordulhat elő, hogy fizikailag már biztonságban vannak, de pszichológiailag még mindig a korábbi rendszer hatása alatt állnak. A felépülés hosszú folyamat, amelyhez nemcsak védelemre, hanem tudatos, traumainformált támogatásra is szükség van.
