A lebilincselő kiállítást, melynek társadalomtörténeti jelentősége is felbecsülhetetlen, kéttonnányi (!) üvegnegatív-fotóanyagból válogatták a szakemberek: a legtöbb archivált fotó az első világháború idején készült, a Néprajziban látható összeállítás 20 település 82 fényképészének munkát gyűjti össze, különböző, tematikus csoportok szerint. Az NLC cikksorozatában ebből az óriási anyagból válogatunk érdekes felvételeket. Először a Vágatlanul kurátora, Dr. Bata Tímea kedvenceiből mutatunk be néhányat, két részletben. Íme, az első.
Katona jegyesével (Nedvesség hatására levált, töredezett emulzió)
(Gödöllő, 1915–1919, Hirling Ernő felvétele, NM F 31621)
A kiállítás fontos technikai jellemzője (amellett, hogy sokszor ismeretlenek a képek szereplői), hogy vannak fotók, melyekről a szakemberek sem tudták kideríteni, hogy pontosan mikor készülhettek. Ebben az esetben egy négyéves időszakaszt sikerült meghatározni, de sokszor csak az évtized ismert. Mindenesetre az arcok rendkívül izgalmasak, s szépen visszaadják azt a bájos zavarodottságot, amellyel a korszak embere fordult a fotográfia felé. (A fotó háttere tipikus korabeli fotótermi háttér, talán valamiféle erdő.)
Mik ezek a képek?
Cikksorozatunk az nlc. és a Néprajzi Múzeum közös projektje. A Vágatlanul – Törékeny fényképek valósága című időszaki kiállítás kéttonnányi anyagot kitevő, különleges fényképészeti kincsből válogat – összeállításainkban ebből az izgalmas tárlatból emelünk ki fotókat.
Lakodalmi csoportkép, erősen retusált arcok
(Kunszentmiklós, 1910-es évek, Holzmann Erzsébet felvétele, NM F 46122)
Bármennyire is meglepő, már a XX. század reggelén is alkalmaztak retusálást, a kisebb-nagyobb hibák kijavítására, elfedésére. Az eljárás meglehetősen bonyolult volt, és néha az is előfordult, hogy a fotós túlzásba vitte a retusálást – ebben az esetben néha kifejezetten megdöbbentő, szinte félelmetes végeredmények is születtek. Mint ebben az esetben. Ez a kép gond nélkül elférne egy manapság divatos (folk)horrorfilmben.
Harangok búcsúztatása
(Aszód, 1915. december 9., Solti Kálmán felvétele, NM F 38091)
Ennek a fotónak például ismert a pontos dátuma. A Vágatlanul című kiállítás katalógusában el is árulták, miért: „Különösen értékes vizuális forrásnak számítanak azok a felvételek, amelyek a politikai eseményekhez, illetve közvetlenül a háborús intézkedésekhez vagy a háborúhoz kapcsolódó falusi alkalmakat örökítik meg. Ilyenek például az ágyúöntés céljára elkobzott harangok búcsúztatását dokumentáló fotók. Az aszódi harangok beszolgáltatásáról két kép is fennmaradt, egy korabeli hír pedig szemléletesen mutatja be a Solti Kálmán felvétele mögött meghúzódó eseményeket, és egyúttal a hiányos adattal leltározott kép datálását is segítette.”
Steindl Károly műterme
(Körmend, 1910-es évek (?), NM F 41657)
Kevés felvételt találunk a korabeli fotográfusok műtermeiről. Hogy miért? A kérdés megválaszolásához szintén a Vágatlanul-tárlat katalógusát hívtuk segítségül:
„A vidéki fényképészek anyagában alig-alig maradt fenn olyan kép, amely részletében dokumentálja a műtermet vagy fényképészházat…. …Ezért is különleges a Steindl Károly körmendi műtermének utcafrontját megörökítő felvétel. A kapuban minden bizonnyal maga a tulajdonos fotográfus, Steindl Károly látható. A kapu mellett kirakat, különböző méretű pozitívokkal, a kirakat fölött Steindl udvari fényképészetét hirdető cégér uralja a teret. A fénykép előterét egy elhaladó tehénfogat tölti ki, minden bizonnyal emiatt választotta a fényképet Viski Károly néprajzkutató a múzeumba kerülők közé.”
