A legtöbb Horvátországba utazó magyar jellemzően az Isztria-Krk vonalat részesíti előnyben, mert autóval ez az a táv, amit még dugóban ülve is viszonylag emberi időn belül teljesíthetünk. A merészebbek egészen Zadarig, az ennél is bátrabbak pedig akár Splitig is elautóznak, de nagyjából ez az a pont, ahol a többség leteszi a kocsit, pedig Dalmácia talán legfestőibb részét, Dubrovnikot és környékét hagyják ki.
Dubrovnik a várfalról
Ezért kár lenne elítélni őket: aki vezetett már hosszú órákat hőségben és dugóban, tudhatja, hogy a türelmünknek is vannak határai. Dubrovnik az nlc óbudai szerkesztőségétől 950 kilométernyire található, amit a GPS szerint június közepén 9 és fél óra alatt teljesíthetünk, feltéve, ha egyszer sem állunk meg közben, és az utunk dugók/kapuk miatti kocsisorok nélkül telik: valljuk be, erre józan ésszel aligha látunk esélyt.
Horvátország a magyarok fejében annyira összeforrott a rengeteg autózással, hogy a légitársaságoknak sokáig eszébe sem jutott járatokat szervezni Budapestről a térségbe.
Csakhogy ez nemrég megváltozott, például a Wizz Airnek köszönhetően: ma már bő egy óra alatt Dubrovnikban találhatjuk magunkat, így Dalmácia legfestőibb városa feliratkozott azon desztinációk sorába, amiket egyetlen hétvége/hosszú hétvége alatt is teljesíthetünk. A gép ráadásul heti négy alkalommal jár, és a kedvező jegyárak miatt simán versenyképes az autó benzin- és autópályaköltségével szemben még abban az esetben is, ha családostul repülünk.
Pro tipp a repülővel érkezőknek
Kimondottan érdemes ablak melletti ülést foglalni a gép bal oldalán (!), mivel a tengerpart és a város felülről egészen pompás látványt kínál.
Egy város szexepilje: a fal
Minél délebbre megyünk, annál biztosabb a jó idő, Dubrovnik környéke pedig szinte garantálja a napsütést egész nyáron. A 40 ezres város érdekessége, hogy bár az összes turista az óvárost akarja látni, ott mára már alig lakik valaki: a régi városfalak közötti szakasznak alig pár száz állandó lakója maradt. Ha pedig már a városfalakról beszélünk: Dubrovnik népszerűségét nagyban köszönheti annak, hogy az óvárost körülvédő várfal teljes egészében megmaradt és a mai napig körbejárható, ellentétben sok más horvát várossal, ahol ma már csak fal-, kapu- és toronymaradványokat találunk.
A várfal Dubrovnikban
Amikor néhány nappal Dubrovnik meglátogatása után Pag szigetén jártunk, az ottani idegenvezetőnk őszinte szomorúsággal a hangjában jegyezte meg, hogy
Mi leromboltuk a falainkat a pestis terjedésének akadályozása miatt. A dubrovnikiak meghagyták, és most degeszre keresik magukat vele.
És igaza van. Dubrovnik legfőbb látványossága egyértelműen a falséta, amihez adunk néhány tippet/információt:
- A jegyár borsos, 40 euró, de tényleg megéri. Magában foglalja a rektori palota, valamint néhány helyi múzeum meglátogatását is. Ha teljesen körbemennél és nem szeretsz sietni, érdemes legalább másfél órát rászánni az élményre.
- Ha van veled valaki, aki nehezebben jár, netán kénytelen vagy a legnagyobb melegben menni, akkor a fal déli részét részesítsd előnyben: ez a látványosabb oldal.
- Elő- és utószezonban megúszhatjuk a tömeget, egyébként aligha.
- A falról a látvány nyilván este/éjjel is lenyűgöző, de nem csodálhatjuk meg, mivel biztonsági okokból éjszakára lezárják a látogatók elől.
- Érdemes fürdőruhát is vinni, ugyanis a fal egyes szakaszairól egészen különleges, sziklás ministrandok nyílnak.
- A hőség túlélése érdekében érdemes reggel vagy kora este menni. Főszezonban a várfal reggel 8 és este fél 8 közt várja a látogatókat.
7 fotó
A város történelme egyébként rendkívül gazdag, meg sem próbálom leírni, mert egy cikk kevés volna rá, de épp ezért kissé furcsa, hogy a valós történelménél sok turistát lassan jobban érdekelnek Dubrovnik Trónok harcás vonatkozásai, és talán tévedek, de mintha több Trónok harcás vezetett túrát láttam volna városszerte, mint sima dubrovniki idegenvezetést.
A száz emberre eső „I Drink and I Know Things” (Tyrion Lannister legendás mondata a sorozatból) pólók száma a világon talán ebben a városkában a legmagasabb, ahogy az egy lakosra eső Trónok harcás ajándékboltok száma is kényelmetlenül nagy.
Találtam például egy üzletet, ami semmi mást nem árult, csak festett Trónok harcás sárkánytojásokat, és persze a Vastrón minden ilyen ajándékbolt kihagyhatatlan kelléke.
Rajongóknak a program nyilván kötelező, a Shame lépcsőn pedig bármely pillanatban találkozhatunk hangosan shamingelő turistacsoportokkal, akiket – legalábbis idegenvezetőnk szerint – a városlakók nem annyira szívlelnek.
A lépcső, ahol Cersei-t megszégyenítették a Trónok harcában
Kilátáspornó: Dubrovnik libegőről
Ha másfél-kétórányi várfalról körbejárás és a csodásabbnál csodásabb kilátás után még szomjazunk némi extra vizuális élményre, ne hagyjuk ki a dubrovniki libegőt. A sorban álláshoz érdemes valamilyen napellenzőt vinni, de ha ezen túlestünk, maga a libegő nagyjából két perc alatt fent van, és a hegy tetején álló kétszintes kilátóból az egész óvárost, sőt az egész várost megcsodálhatjuk felülnézetből. Fent kávézó, étterem és szuvenírbolt vár, de a lényeg úgyis a látvány, aminek azért megkérik az árát.
A retúrjegy 30 euróba kerül, ami igen borsos ár, spórolni pedig leginkább azzal tudunk, ha csak felfelé kérjük, lefelé pedig saját lábunkon jövünk. A dolog azért nagy melegben erősen meggondolandó, lévén nagyjából 40 percbe telik leérni a kilátóból.
Dubrovnik a kilátóból
Eltűntek a dugók az óváros körül
Az idei látogatásom előtt utoljára 2009-ben jártam Dubrovnikban, és máig élénken él benne, mennyire nehéz volt az óváros környékén autózni a rengeteg kocsi miatt. A jó hír, hogy ennek ma már nyoma sincs: az óváros főbejárata, a Pilar kapu környéke teljesen élhető lett, vállalható mennyiségű autóval és busszal. A rossz hír? A te autóddal sem jutsz el ide. Pontosabban: eljuthatsz, ám ebben az esetben vaskos – tényleg több száz eurós – büntetésekre számíthatsz.
Dubrovnik belső részét szánt szándékkal tehermentesítették, és ezt úgy tudták elérni, hogy a központba csak a különleges engedéllyel érkezők hajthatnak be. Az utak felett digitális kijelzők sokasága jelzi a tiltott zónák közeledtét: érdemes nemcsak a GPS-re, hanem ezekre is figyelni, ugyanis a városban egyetlen tévedés is nagyon sokba kerülhet. A legjobban akkor járunk, ha lerakjuk a kocsit a szállásunknál, és csak akkor vesszük elő, ha a városon kívül van rá szükségünk. Ha pedig eleve repülővel jöttünk, akkor csak városon kívüli célokhoz bérlünk autót. Minden másra ott a taxi/Uber, meg persze a séta, a bicikli és társaik.
Vesd szemed Dubrovnik környékére!
Ha már Dubrovnikban vagyunk, érdemes megnézni a környéket is, pláne, hogy bőven tartogat még látnivalókat Horvátország legdélebbi része.
Ston és Mali Ston
A Dubrovnikból egy óra autózással elérhető települések számos látnivalót kínálnak.
Osztrigafarm az ínyenceknek
A tenger gyümölcsei-rajongók mekkája az itteni tengerszakasz, ugyanis egy részén édesvíz keveredik a sós vízzel, ami megágyaz a gazdag kagyló- és osztrigaterméshez. Ahogy hajóskapitányunk fogalmazott:
Itt bárhol nyúlsz le a tenger aljára, kaját találsz.
A piáról pedig ő maga gondoskodott, lévén egyfolytában utántöltötte a borospoharunkat.
A hajónk kiköt az osztrigafarmon
Érdemes befizetni egy túrára, ami nagyjából abból áll, hogy egy kis hajóval kivisznek bennünket a tengerben cölöpökön álló vityillókhoz, ahol aztán megmutatják nekünk az osztriga- és kagylótenyésztés csínját-bínját. A lényeg az, hogy a szárazföldi állattenyésztéshez képest őket nem etetni kell, hanem egyfolytában helyet csinálni nekik, hogy növekedni tudjanak, ráadásul a halálozási rátájuk is kényelmetlenül magas.
Egy hónapos és két éves feketekagyló
Fajtától függően egy kagyló vagy osztriga két-három év alatt válik ehetővé. De fölöslegesen dumálok, a lényeg úgyis a kóstolás: a kapitány friss, az orrunk előtt kifogott példányokat tálal fel, és közben a bor is folyik tovább. Tenger gyümölcsei rajongóknak örök élmény.
Erőd, várfal, sólepárló
Stonból Mali Stonba nemcsak úton, hanem egy hatalmas várfalon keresztül is eljuthatunk, ami a hegyre fut fel, és a helyiek csak Nagy Falnak hívják, és a Kínai Nagy Fal után a második leghosszabb egybefüggő erődített fal a világon. A középkori erődítményt egy erőd teszi teljessé Stonban. A két település közti falmászás masszív egyórás program, többnyire dombnak felfelé. Nyáron garantáltan ledobunk magunkról pár liternyi izzadtságot, mire a végére érünk, de megéri a vesződést a pompás kilátás miatt, amit aztán a városban pihenhetünk ki egy jó kagylótál és frissítő borok/sörök társaságában.
5 fotó
A kilátást színesíti a helyi sólepárló is, ami szintén látogatható, és az egyik legrégebbi ilyen létesítmény Európában.
Cavtat
Dubrovniktól alig félórányi autózásra található az egyik legfestőibb horvát kisváros, amit valaha láttam, Cavtat, aminél a festői jelzőt akár szó szerint is értelmezhetjük, lévén innen származik a horvátok legnépszerűbb/legismertebb festője, Vlaho Bukovac (nagyjából a horvát Szinnyei Merse Pál), akinek az egykori családi háza ma már múzeumként funkcionál, és az idegenvezetéssel együtt akkor is izgalmas látnivaló, ha egyébként a horvát festőművészet nem áll az érdeklődésünk középpontjában.
A kikötő Cavtatban
De Cavtatba elsősorban a vibe miatt érdemes jönni: a félszigetek által körülölelt védett öböl pompás látványt kínál. A tengerpartja kanyargós, sok az árnyék és az apró, strandos beugró, miközben a végtelenségig sétálhatunk rajta, a partmenti régi épületek és villák látványa pedig csak növeli a látogatásunk fényét. Kár, hogy alig néhány órát töltöttünk a városkában, lévén ez az a hely, ahol az ember legszívesebben egy héten át ejtőzne.
Pro tipp éheseknek. A teljes horvátországi utam során Cavtat egyik haléttermében, a Ludo Moreben ettem a legfinomabbakat, miközben élveztem a tengerparti naplementét. A rákos rizottójuk maga a mennyország. A tulajdonos nem elégszik meg a horvátországi gasztronómiai átlaggal: minden tengeri ételükben van valami csavar, valami különlegesség, emiatt ez a hely tényleg ritkaság- és élményszámba megy a horvát tengerparton.
Enni/inni Dubrovnikban
Mivel Dubrovnik elsősorban az amerikai, a brit és a skandináv turisták kedvence, ez az árakra is hatással van, ezért ez a környék valamivel drágább az átlagos horvát tengerpartoknál, ami az éttermi étel- és italárakban is tükröződik.
A legjobban a tengeri ételek szerelmesei járnak, ugyanis, ha eldobsz valahol egy kavicsot, jó eséllyel egy halétterem teraszán köt ki. Az alapanyag érthető módon friss, és bár a legtöbb hely megelégszik a horvát vendéglátás abszolút átlagával, azért érezni, hogy a helyi gasztronómia is fejlődésbe kezdett, aminek köszönhetően már olyan vagány éttermeket is találni, mint az Arsenal, aminek az óriási belső tere csuda hangulatos, a kikötőre nyíló, nyugis terasza meg maga a megbékélés Dubrovnik forgataga után.
A rossz hír, hogy vega/vegán fronton a horvát konyha továbbra sem teljesít túl fényesen, nagyon-nagyon limitált a választék (jellemzően valamilyen tésztaétel vagy rizottó), és azok sem járnak túl jól, akik a kávéjukat laktózmentes vagy növényi tejjel szeretik elfogyasztani.
Speciality kávézót találni a horvát tengerparton legalább akkora kihívás, mint jegesmedvére lelni Kenyában.
Ha relatíve olcsón szeretnéd megúszni az étkezést, akkor a pékségeket, illetve a gyorséttermek pljeskavica/cevapcica választékát tudom ajánlani.
