Kik a toradzsák, és miért élnek együtt a halottaikkal?
A toradzsák (vagy más írásmóddal toradják, esetleg toradzsák) egy, az Indonéziához tartozó Celebesz szigetén élő őslakos népcsoport, számuk kb. 1,1 millió fő. Egészen a 20. század elejéig, vagyis a holland gyarmatosítók megjelenségéig szinte teljesen elzárva éltek a külvilágtól – csak a szomszédos bugi néppel tartották a kapcsolatot. A hollandok viszont hozták magukkal az egész nyugati kultúrát és civilizációt is, így a toradzsák nagy része ma már keresztény. Ugyanakkor bizonyos hagyományaikhoz és szokásaikhoz most is ragaszkodnak: ilyen például például a halálhoz, illetve a halottakhoz kapcsolódó, meglehetősen sajátságos – és nyugati szemmel nézve kissé bizarr – szertartás, amelyhez hasonlót valószínűleg sehol a világon nem találunk.
A toradzsák ugyanis egészen máshogy bánnak a halottakkal, mint mi. Amikor egy szerettük meghal, a holttestet a családi házban őrzik – néha évekig –, miközben a spórolnak a díszes temetésre. Nem halottnak, hanem betegnek („to makula’”) tekintik őket. A családjuk pedig szeretettel gondoskodik róluk. Az élő családtagok meglátogatják a halottakat, beszélgetnek velük, és ételt visznek nekik. A holttesteket formaldehid és víz keverékével kezelik, miközben azok lassan múmifikálódnak.
A toradzsák egészen egyedülálló módon bánnak a halottaikkal (Forrás: RaiyaniM)
Milliókba kerülő temetések és vízibivaly-áldozatok
„Azért tesszük ezt, mert annyira szeretjük és tiszteljük őt” – nyilatkozta a National Geographicnak Yokke nevű toradzsa férfi, mikor elhunyt apjáról beszélt. Miközben gondoskodnak az elhunytakról, a toradzsa családok a temetésre szánt pénzt gyűjtögetik apránként. A temetések rendkívül fontos események, és olyan drágák lehetnek, hogy generációkon átívelő adósságba taszítják a családokat. A toradzsa emberek számára azonban rendkívül jelentőséggel bír, és minden pénzt megér.
„Szomorúak vagyunk a temetés miatt” – ezt pedig egy Izak Sapan nevű toradzsa férfi mesélte az NPR-nek apja temetése előtt. „De ez az apám életének legfontosabb napja. Ekkor indul el a lelke a mennyországba.”
A toradzsa temetése jellemzően nagyon drágák: minimum 3 millió forintnak megfelelő rúpiába kerülnek, de költségek akár ennek a tízszeresére is rúghatnak.
Toradzsa lányok egy esküvőn (Forrás: veton.picq.fr)
Az NPR beszámolója szerint Sapan apjának temetése várhatóan úgy 5 és fél millió forintnak megfelelő összegbe fog kerülni (ami nagyjából az ötszöröse annak, amit a legtöbb indonéz egy év alatt keres), 5 000 vendéget várnak rá, és a tervek szerint több napig tart majd. Ennek ellenére temetését csupán „átlagos” méretűnek tekintették, hisz bőven vannak még ennél is pompásabb és drágább temetések.
A temetési szertartáson (amely újabban gyakran komoly turistalátványosságnak is számítanak) az imádkozás, tánc és éneklés mellett vízibivalyokat is szoktak áldozni: úgy tartják, hogy minden lemészárolt bivaly segít a halottnak gyorsabban eljutni Puyaba, vagyis a túlvilágra. Néha több száz állatot is feláldoznak, majd húsukat felszolgálják a vendégeknek.
A temetés után a holttestet elszállítják nyughelyére: általában egy sziklafalba vájt sírba vagy egy ősi toronyba. Ha viszont az elhunyt csecsemő, a toradzsák egy kivájt fa üregébe helyezik el. A temetés utolsó fontos eleme a tau tau néven ismert, fából vagy bambuszból készült szobrocska, amelyeket az elhunyt sírja elé szokták elhelyezni.
Toradzsa-sírok (Forrás: Wolfgang Schweitzer/Oneworld Picture/Universal Images Group via Getty Images)
Évekkel később újra előveszik a halottakat
A temetést követően toradzsák továbbra is gondoskodnak halottaikról. A ma’nene néven ismert rituálé során a családok egy-három évente, általában augusztusban rendbe hozzák a mumifikálódott holttesteket és sírokat.
Azokat a szeretteiket, akik már évek vagy évtizedek óta halottak, kiemelik a kriptákból, megtisztítják, és új ruhákba öltöztetik őket. Ez alkalmat nyújt arra, hogy megnézzék, milyen állapotban vannak a halottak. A National Geographic szerint a jól megőrzött holttest áldásnak számít.
Ami a legfontosabb: ez a szertartás lehetőséget nyújt a fiatalabb generációknak is arra, hogy kapcsolatba lépjenek őseikkel. Nem ritka látvány, hogy a fiatal toradzsák együtt szívnak el egy cigit elhunyt dédapáikkal, vagy szelfiket készítenek mumifikált dédnagymamáikkal.
