A tanterem első pillantásra alig változott: elöl a tanár, vele szemben a padsorok, körös-körül pedig gyerekek, akik közül valaki figyel, valaki unatkozik, valaki pedig már lélekben a szünetben jár. Szinte csak az eszközök árulják el, mennyi idő telt el. A képernyők helyén krétatábla, a számológép helyett óriási abakusz állt, a digitális naplót pedig tintával, majd később tollal írt jegyek, beírások helyettesítették.
A legkorábbi fotónk a 19. század végére visz vissza. Ekkor már több évtizede hatályban volt az Eötvös József nevéhez kötött, 1868-as népoktatási törvény, amely hat- és tizenkét éves kor között tankötelezettséget írt elő. A szabály azonban nem varázsolt egyik napról a másikra minden gyereket az iskolapadba: 1896-ban a tankötelesek 79 százaléka járt iskolába. Városban egy tanítóra akár kétszáz gyerek is juthatott, miközben sok vidéki iskola egyetlen tanteremből állt.
Iskolakezdés régen: a nádpálcától a gyermekjogokig
A korabeli iskolát legfőképp a szigor és a tanárok teljhatalma jellemezte. A 19. században a testi fenyítést még széles körben elfogadott nevelési eszköznek tartották. A büntetés eszköztárába a padból való kiállítástól kezdve a nádpálca alkalmazásáig sokféle, ma már szerencsére abúzusként számon tartott, „nevelési célzatú” technikák tartoztak. A reformpedagógiai irányzatok később egyre inkább a gyermekközpontú nevelés felé mozdították el a szemléletet.
A mai gyermekvédelmi törvény szerint a testi fenyítés bármilyen enyhe formája (tehát egy pofon is) és a megalázó bánásmód is jogsértő. Ez persze nem jelenti azt, hogy eltűnt volna az iskolai rend kérdése, a nevelés fontossága, csak már nem az engedelmesség kikényszerítése az elfogadható cél. A hangsúly a világos szabályokon, a következményeken, a konfliktusok rendezésén és a gyermek emberi méltóságának tiszteletén van.
Ami minden szeptemberben ugyanaz marad
Eltűnt a palatábla, az iskolaköpeny, a csatos bőrtáska és a hetes által vizes szivaccsal letörölt krétatábla. Az új tanév érzése azonban ma is ugyanolyan. A frissen rendezett terem, a nehéz táska, az első felelés előtti izgulás, az osztályfotón elfojtott nevetés és a viszontlátott barátok öröme ugyanúgy hozzátartozik az iskolakezdéshez, mint száz évvel ezelőtt.
A következő fotókon nincs okostelefon, elektronikus napló vagy interaktív tábla. Van viszont krétapor, vaskos fapad, hatalmas abakusz, politikai dekoráció, kamaszos összekacsintás és rengeteg ismerős pillanat.
A fotókat nézve világossá válik: az iskola díszletei folyamatosan változnak, a gyerekek azonban aligha. A krétatábla helyét átveheti az érintőképernyő, a bőrtáskát a könnyű hátizsák, de szeptemberben ma is ugyanazzal a kíváncsisággal, izgalommal és némi szorongással ülnek be a padba. És valószínűleg ma is ugyanúgy számolják a perceket a kicsengetésig.
Lapozz vissza velünk az időben! Meglepő fotók, ismerős helyzetekkel.
9 fotó
